Könyvelő lány elcsábítva 1. rész

Pár napja fejeztem be a tanulmányaimat, és mérlegképes könyvelőként nekiindultam a munka keresésnek. Huszonegy éves vagyok, Ágnes, de mindenki csak Áginak hív. Egyetlen gyerek, bár szüleim nem gazdagok, de eddig mindig mindennel elláttak, gondoskodtak rólam. Külsőre elég magas vagyok, nem a legkarcsúbb, de nem panaszkodhatok az alakomra. Arcom anyámtól örököltem, sima bőröm, egyenes orrom, kék szemem és barna sima fényes hajam, mintha a fiatalkori ő lennék. A mellem már nem hasonlított az övére, ami kerek és nagy volt, nekem körte alakú, kemény, kis bimbóudvarú, de nagy bimbójú mellem van, ami alatt az odafigyelésemnek köszönhetően lapos, izmos has van. Lábaim is izmosak, hosszú combokkal.   Jól tanultam, mert minél előbb szerettem volna a saját lábamra állni, hogy nekik is könnyebb legyen az életük. Szerelmi életem eléggé sivár volt, részben a félénkségemnek köszönhetően, másrészt szinte csak olyan fiúkba botlottam, akiknek önmaguk volt fontos, én ahhoz kellettem, hogy nekik jó legyen. Még nem voltam 18 éves, amikor belehabarodtam egy jóképű srácba, szerelmes lettem belé, és lefeküdtünk egymással. Nem mondtam meg neki, hogy szűz vagyok, szégyelltem erről beszélni. Ő vadul tett a magáévá, nekem nagyon fájt, és ez az első közösülés nagyjából meghatározta a többit is. Amikor észrevette, hogy , jól leteremtett, miért nem szóltam – mondjuk ebben igaza volt –, majd szó nélkül otthagyott. De legalább annyi eszem volt, hogy mentem és vettem egy esemény utáni tablettát. Később kiírattam fogamzásgátlót, bár nagy szükségem nem volt rá, bátortalan voltam, nem nagyon mertem kapcsolatokba belevágni. Ami ennek ellenére összejött, az sem volt az igazi, egyszerűen használtak, az én kielégülésemmel nem törődve. Az első orgazmust én idéztem magamnak elő. Hát így indultam a nagy élet felé.
Nézegettem a hirdetéseket, ahol könyvelőt kerestek, egymás után hívtam a cégeket, de mindenhol csak egy email címet kaptam, oda küldjem el a jelentkezésemet. Már letettem arról, hogy sikerülni fog elhelyezkedni, amikor az egyik telefonálásomkor egy öblös férfihang vette fel a telefont.
– Tessék! Varga Mihály vagyok. Miben segíthetek?
– Kiss Ágnes vagyok, és a könyvelőt kereső hirdetésükre jelentkezem.
– Örülök. Mondom a címet, ide tud érni egy órán belül, mert utána mennem kell, és látatlanban senkit nem veszek fel?
Elmondta hová kell mennem, ismertem azt a környéket, oda kb. fél óra az út tömegközlekedéssel.  
– Negyvenöt perc múlva ott vagyok.