Elvtársnő farokvégen 1. rész

1987-et írunk, dübörög a szocializmus. Apám a helyi tejüzemben igazgató, anyám a helyi tsz-ben főkönyvelő, én, mint frissen érettségizett a tejüzemben postás és udvaros.
Sanyinak hívnak, 18 éves vagyok. Egy vidéki városban élek családommal. Június 10-én érettségiztem, 11. – én már az apám által vezetett tejüzemben dolgoztam.   Felvételt nyertem egy meztőgazdasági főiskolába, de apám azt mondta, hogy a szocializmusban nem lehetnek munkanélküliek, ezért  a főiskola kezdetéig dolgoznom kell. Pont kapóra jött, hogy a tejüzem egyik udvarosa hónapokig tartó táppénzre ment, ezért apám eldöntötté, hogy helyére kell mennem dolgozni. Az udvarosok feladata volt az egész telep söprése, takarítása, fűnyírós, illetve a postai dolgok elintézése, mármint a helyi postáról a küldemények elhozatala, vitele, illetve a telepen az épületek között a levelek és kisebb csomagok szállítása.
A másik udvaros egy idősebb férfi volt, ő mint koridős ezt mondta nekem.
– Sanyikám, mint koridős eldöntöttem, hogy már öreg vagyok bohócnak, ezért a posta teljesen a tiéd lesz, nem akarok én szaladgálni össze vissza, ezért megosztjuk a munkáét. Én kaszálgatok, söprögetek, te pedig ebbe betegítesz, ha kell, de a postára neked kell menned, ha telepen belül kell valamit vinni azt is te csinálod-mondta. Ezt tényként szánta, nem szálltam szembe vele.
Mivel korábban is sokat jártam bent az üzemben, ezért sok mindenkit ismertem.   Reggel fél nyolcra jöttek az irodisták dolgozni, ezért a porta környéként, a bejáratok környékét, az oda vezető járdákat érkezésükig fel kellett söpörni, ezért hét órakor kezdtünk. A reggeli seprésben segítettem az öregnek, fél nyolcra végeztünk.
A napi rutinom ekkor kezdődött. Az épületekben a központi irodákat körbe kellett jármom, hogy a postára van-e bármi vinnivaló. Ami volt összeszedtem, és kerékpárral indultam a 3 km-re lévő postára. HA valakinek a boltból kellett valami, azt is felírtak nekem. Elmentem a postára, visszafelé ha kellett valakinek valamit vásárolni megvettem. Majd mentem vissza az üzembe. Nem kellett sietnem, senki nem számoltatott be, hogy hol voltam. Visszaértem, szétosztottam a küldeményeket, és a vásárolt dolgokat.   Ezt követően át kellett mennem a tejátvevőkhöz, az addig levett mintákat a hűtőjükből át kellett vinnem a laborba.