AUG.
2.
2012
Még csak kora délután van, de mára végeztél minden elfoglaltságoddal. Belépsz az üres lakásba, leteszed a táskát az előszobába, és résnyire nyitvahagyod az ajtót, hogy egy kis hűs szellő juthasson a meleg lakásba. A pár perc alatt, míg elpakolsz elhatározod, hogy letusolsz, és egy könnyű nyári ruhát magadrahúzva elnyúlsz az ágyon, és hagyod, hogy az ablakon beeső meleg fény símogassa a testedet.
Így is teszel. A kellemesen hűs zuhany alatt felfrissülsz, és jóleső érzéssel veszel magadra egy lenge, egyberészes vékony ruhát. Élvezed, hogy végre csend van, a külvilág zajait az a falakon kívül tudhatod, és kényelmesen elnyúlsz az ágyon.
Az ablakon beszűrődő napsütés finom melege hamar megteszi a hatását. Kellemesen elbódulsz, és a kezed akaratlanul is végigsimítja a testedet a nyakadtól, egészen a combjaidig. Nagyon kellemes érzés. Habozás nélkül kibújsz...
Hangokat hallott.
Igyekezett vissza a part rejtekébe, s onnan a titkos leshelyre, hiszen tervei szerint meg kell várni, míg a fiúk levetkőznek és végigfekszenek a homokon.
Megtorpant. A hangok a fa tövében hagyott ruhái felől hallatszottak.
Első gondolata a lebukás volt: a srácok letérhettek az ösvényről, s észrevették az összehajtogatott ruhadarabokat. Azt, amiben érkezett, s a másikat, amit jelmeznek szánt szükség esetére, ha mégsem lenne elég bátorsága meztelenül odasétálni hozzájuk... Második gondolata is a lebukást diagnosztizálta, de már a remélt fiúk nélkül: Legalább négyféle hangot különböztetett meg, és már érteni is lehetett őket.
– Anya, itt ruhák vannak!
1. rész
Üzletvezetőként dolgozom egy nem nagy, de annál hangulatosabb éjszakai szórakozóhelyen, a Balaton mellett. Négy évvel ezelőtt nyitott a hely, és a nyitás körüli temérdek intézni valók között, voltak kellemes feladatok is. Többek között a személyzet kiválasztása. Biztonsági emberek a régebbi munkakapcsolatok hozadékaként megvoltak, mint ahogy Beát, egy tapasztalt pultos lányt is a régi kollégák közül csábítottam át dolgozni erre az új helyre. Ő lett a pultos lányok vezetője. Benne volt az éjszakai életben, dörzsölt és emellett csinos kis cicus volt. Dolgoztunk és mulattunk is együtt régebben többször. Egy-két jól sikerült buli után előfordult, hogy összefeküdtünk, de egyikünk se vette ezeket az együttléteket komolyan. Amolyan baráti szex volt inkább, bár a mostani pasija lehet, hogy másképpen vélekedne ezekről az alkalmi kefélésekről. Inkább nem...
Mikor valamennyire összeszedted magad, megpróbálod rendbe hozni a ruhádat. A bugyid annyira nedves, hogy inkább úgy döntesz, leveszed és beletuszkolod a táskádba. Még mindig kicsit remegő lábakkal visszatérsz az irodádba, magad sem hiszed, de a szoknyád alatti csupaszságod újra felizgat. Nem is tudtad elképzelni, hogy ennyi orgazmus után még mindig izgalomba tudsz jönni. De ezek szerint mégis csak így van. Kipirulva lépsz be az ajtón, kicsit félve is attól, hogyan fogsz Márta szemébe nézni a történtek után. Meglepetten látod, hogy nincs ott senki, és a főnök ajtaja nyitva van.
- Jöjjön be! Most azonnal! – hallod a hangomat. Azonnal engedelmeskedsz.
- Csukja be az ajtót! - mordulok rád és Te megszeppenve teszel eleget a parancsnak.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez megtörténik velem, nem is álmodoztam soha róla, és még csak meg sem fordult a fejemben. A dolgok követték egymást, majd megtörtént, de mai napig sem bánom, hisz fantasztikus élmény volt, és ha rá gondolok mai is nedves leszek tőle, pedig már eltelt azóta pár év. Akkor kezdődött, mikor nyári szünetre hazautaztam szüleimhez vidékre, ugyanis én a fővárosban tanultam főiskolán, kollégiumban laktam, de elég ritkán jártam haza, a távolság miatt. Édesanyámmal, és édesapámmal egy vidéki kisvárosban laktunk, a kertvárosban. Szerettem hazajárni, mivel elég nyugodt környéken laktunk, jó volt néha kiszabadulni a pesti forgatagból. Mindketten kijöttek elém az állomásra, már ott vártak, mikor leszálltam a vonatról, apum egy elég markáns ember volt a maga egyszerűségével, nagy darab, de nem kövér, inkább izmos, persze nem a mai értelemben...
Forgolódok az ágyamban. A selyem ágynemű cirógatja meztelen bőröm, fájó izmaimnak mégsem nyújt megnyugvást. Hideg verejtékben úszva, zihálva fordulok a hátamra. A plafon táncol velem, mint a halál a zuhanó repülőgépekkel. Jobb alkaromat a homlokomra fektetem, de így sem érzem magam sokkal jobban. Megint rémségeket álmodtam, és ez tagadhatatlan tény. Akárcsak az is, hogy tavasz vége van, de olyan korán felkeltem, hogy még teljesen sötét van a szobámban. Az ablakokon eső kopog rendíthetetlenül.
Lehunyom a szemem, és megpróbálom elrúgni magamtól az eszméletem.
Nem tudom, mikor sikerült elaludnom, de ahogy oldalra fordulok, és felhúzom a térdem, belerúgok egy rajzdeszkába. Kinyitom a szemem, és a félhomályban meglátom az áruló fa táblát a mellettem lévő ágyon heverészni. Morgok valamit magamban, majd egy gyenge mozdulattal odébb tessékelem a terpeszkedő...
Hétfő van, és mint a hét első munkanapja, különösen utálatos általában de most valahogy mégis alig várom hogy elkezdődjön.
Múlt csütörtökön volt a buli és pénteken nem találkozhattam Évával mert egész nap kint voltam területen.
Korábban értem be az irodába mint Ő és első dolgom volt megnézni a papírlapot.
Már teljesen megszáradt és a vékony körvonallal határolt halványsárga folt plasztikusan jelenítette meg intim részeinek lenyomatát.
Beleszagoltam és finom, asszonyi illata vissza repített abba a bizonyos estébe.
Gondosan visszaraktam a helyére és elrendeztem az irataimat.
Közben Éva is betoppant szokásos szerelésében, csak a megszokottnál jóval nagyobb táskával a vállán.
Vajon hová is tettem, morfondíroztam magamban miközben az órát néztem, és meglepődve vettem észre, hogy már délután 5.55 van. Aztán hirtelen, a fiók sarkában mégis csak rábukkantam arra a bizonyos agyon keresett cd-re. Majd gyorsan rendbe szedtem magam és elindultam, hogy rendbe tegyem egyik volt általános iskolás osztálytársnőm gépét, mert most vettek új gépet és az édesanyja telefonon megkért, hogy ha ráérek nézzem már meg. Nos minden rendben is ment, az édesanyja nyitott ajtót és oda kísért a géphez a telepítés már 70%-nál járt, amikor az osztálytársnőm (hívjuk, Vandának) testvére azzal jött oda hozzám, hogy el kell menniük, de én csak nyugodtan maradjak, mert Vanda nemsokára hazajön. Nem sokkal később Vanda meg is érkezett, majd elállt a lélegzetem, amikor megláttam, hogy micsoda bombázó lett. Mivel annak idején is jól kijöttünk egymással, de csak mint barátok,...
