Hírek

ÁPR.
22.
2014

Próbálta már négyesben?

Nem taxitörténet.
Ez a történet úgy kezdődött, hogy ki akartunk szabadulni a napi taposómalomból. A gyerek elmúl már hat éves, mi meg már harmincon túl, és elhatároztuk az asszonnyal, hogy végre újból kettesben megyünk el nyaralni. A gyerek már elvan a nagyiékkal.
Tengerhez szerettünk volna menni, de nem valami hangos beachre, hanem egy nyugalmas helyre, ahol nem vagyunk sokan egy tömegszálláson. Ismerősök ajánlottak egy kis horvát tengerparti faluban egy házat, amelyben csak két szobára hirdettek. Gondoltuk, kivesszük az egészet, és végre kettesben leszünk. Kiderült, hogy a tulaj is magyar, így beszélni is könnyű volt vele. Sajnos az általunk kinézett időpontra már a másik szobát valaki lefoglalta, de csak azt. A tulaj mondta, hogy ne aggódjunk, egy másik hasonló pár vette ki, akik szintén gyerekmentesen szeretnének nyaralni.


ÁPR.
18.
2014

Este a fürdőszobában

Ferenc kissé idegesen érezte magát. 55 éves volt, egyedül élt lassan 12 éve, mióta a felesége meghalt egy autóbalesetben. Hozzá volt szokva a szabadsághoz, amit az egyedüllét jelentett, nem kellett felelnie senkinek és ez most megszűnik létezni.
Ferenc lánya, Évi, végre megelégelte a haszontalan férjét Pétert, és elváltak, így egyedül maradt a 15 éves lányával, Zsófival. Évi nem engedhette meg ezt az albérletet egymagának, ezért az apja felajánlotta neki, hogy költözzön hozzá, amíg talpra nem áll anyagilag és nem talál egy kisebb helyet, ahol lakhatnak. Ferenc háza se volt túl nagy, de elég volt, hogy mind hárman kényelmesen elférjenek. A költözést ezen a hétvégén ejtették meg.


Egy váratlan meglepetés

Andival régóta jókat beszélgetünk, ismeretségünk egy csevegő oldalon kezdődött ahol pár perc beszélgetés után áttértünk egy ismertebb kommunikációs csatornára, ahol folyamatosan beszélgettünk. Mindenről, és mindig lehetett vele beszélgetni. Éppen ezért sajnálom, mikor új melóm lett, hulla fáradt voltam, és nem volt erőm esti beszélgetésekre, így csak ritkán tudtunk beszélgetni.
Egy nap csörög a telefonom a melóba, felveszem.
- Szia Andi vagyok, és este Pesten vagyok. Hol találkozunk?
Megörültem a hangjának, és tudtam, hogy ez nem beszélgetéssel fog indulni, csak befejeződni. Mondtam neki, a címem, és hogy este leszek otthon ugorjon fel, és elmegyünk kajálni vagy lesz valami, de bíztam benne, hogy nem megyünk sehova hanem az ágyban kötünk ki. Este 19 órára beszéltük meg a találkozót, majd 20 órakor csöngettek. Sejtettem, hogy késik, nőből van, de ez...


ÁPR.
17.
2014

Laura története 87. fejezet

Két nappal később Laura belefutott Sholandrába a munkahelyükön. Nézték egymást anélkül,hogy megszólaltak volna. Az érzelmi fájdalom kézzelfogható volt,és Laura örült,hogy senki sem volt közel hozzájuk.
- Én....- Kezdte Laura.
- Ne mondj semmit. - Válaszolt Sholandra.Arca olyan sok szomorúságot tükrözött,hogy Laura attól tartott sírni fog. Laura is úgy érezte.
- Szeretnék mondani valamit. – Szólt Laura.
- Túlságosan fájna. - Suttogta Sholandra.
- Nem akarlak bántani. Szeretnélek.... szeretni.
Sholandra szemei tüzesen csillogtak.
- Úgy érted meg akarsz dugni.
A "dugás" szót visszafojtott lélegzettel mondta, mintha egyfajta visszataszító káromkodás lenne, mocskos és perverz.


Ecset

Kiléptem a mosdóból. Szomjas voltam. Bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Felkapcsoltam a villanyt. Egy áttetsző üvegpoharat vettem ki a konyhaszekrényből. Az asztalon álló szénsavas ásványvízzel töltöttem tele. Minden korty hűvösen csúszott le a torkomon. Az utolsó cseppig kiittam, de a buborékok marni kezdték a torkomat. Ahogy a poharat letettem, rátámaszkodtam a virágmintás abroszra. Ahogy felnéztem, a szemem megakadt a sarokban álló fehér lepedővel letakart vászonra. Tudtam, hogy Kata imád festeni. De sohasem láttam munkáit. De most ott volt előttem a legújabb alkotása. A bennem szunnyadó kisördög azt sugallta, hogy egy lopott pillantást vessek a festményre. Úgy mentem közel az alkotáshoz, mint a kisgyermek, aki életében először akar lopni. Megfogtam a leplet. De mielőtt felrántottam volna, meggondoltam magam. Olyan érzés volt, mintha a lányt akartam volna...


ÁPR.
16.
2014

Édes délután

- Hahó, itt vagy? – kérdezi Kati, a barátnőm, mikor véletlenül elgondolkodva bámultam a tanárom.
- Ööö, igen, persze – nyögöm ki, és elkapom a tekintetem.
- Ne bámuld már őt, tudod, hogy nincs esélyed nála.
Mindig is utáltam Katiban, hogy ennyire pesszimista. Már miért ne lenne esélyem nála? Hiszen mindenki azt pletykálja, hogy már volt egy diákjával viszonya. Igaz, annak már pár éve, de akkor is. Ha egyszer megtette, másodszor is meg fogja tenni. És amúgy is, már nem sokáig leszek a diákja, két hónap múlva érettségizem.
Volt valami Gáborban, a biosztanárban, ami nagyon megfogott. Talán a férfias tartása, hogy mindenhez volt véleménye. Hogy látszólag nyers volt, belül mégis nagyon kedves. Ezt már sikerült megtapasztalnom, mikor a jobb jegyért kellett felelnem. Azt hittem, szívatni fog, közben úgy segített, ahogy tudott. Nem volt a kedvenc tantárgyam...


A tanfolyam

Találtam is a neten egy hirdetést egy bizonyos rejtélyes Gy. A. monogrammal rendelkező illető ígérte határozottan és hihetően hogy majd ő jól megtanít engem hogyan védjem meg magam. Na gondoltam remélem nem valami gyilkológép exkommandós mert akkor nem sokáig fogok én "okulni" tőle.
Kissé szorongva mentem el az egyik közelben levő iskola kis tornatermébe, a tanfolyam helyszínére. Rövidujjú pólóban és rövidnadrágban érkeztem/nyár volt és kánikula/, gondoltam ez megfelelő öltözék lesz egy kis testmozgáshoz. A terembe belépve láttam hogy már többen is összegyűltek mindannyian csajok kb. 16-40 évesek hímnemű egyed én voltam egyedül, kissé inamba is szállt a bátorságom. Zavartan elmormoltam valami köszönésfélét, és félrehúzódva vártam az oktatónk megjelenését.