Hírek

JÚL.
11.
2018

Nyári lányos kaland

Nancynek hívnak. Történetem életszerű, szüleim elváltak, én anyummal maradtam és új helyre költöztünk, mivel az előző házunk apunál maradt. Az új ház kiesett a város központjától, csendes környezetben volt, barátságosnak vélt szomszédokkal találkoztunk első nap. Kellett 2-3 nap, mire bepakoltuk a házba a dolgainkat, beköltöztünk. Sokan segítségünkre siettek, köztük egy igen kedves fiatal srác. Jövőre végzek a középsulival, most persze szokhatom meg az utolsó évet egy másikban.
Beilleszkedni sosem egyszerű, bár közvetlen vagyok, könnyen alakítok ki barátságot többiekkel, eléggé nyitott vagyok ahhoz, hogy ne gondoljanak befordult, depis, a szülői terhektől agyonnyomott gyereknek. Sőt, próbáltam a legjobban alkalmazkodni a dolgokhoz és többnyire sikerült is. Az előző suliban is igen aktív voltam, persze nem stréberkedésre gondolok.


JÚL.
10.
2018

Vérkígyó

Puhán fekszik fészkében a kígyó, álmosan elnyújtózva heverész. Teste lágy, bőre petyhüdt és ráncos, mégsem öregszik soha meg. Büszkén rejtőzik, mert tudja, ha bőréből kibújik, újra fiatal lesz, ráncai kisimulnak majd, teste megfeszül, és az erőtől megduzzad.
De még vár. Hallgat és figyel. A vér szava nem hívja, s a vágy lustán csörgedezik ereiben. A fejét is elbujtatja, csendesen szuszog, egyetlen szemét lehunyja, egyedül bőre fülel. Nem türelmetlen, hiszen ismeri az életet. Ő maga az eredet – gondolja gőggel telve. Eljön majd az ő ideje, csak várnia kell. Mert fel akar ébredni, újjá akar születni, hogy életet adjon, meg akarja látni a napvilágot, hogy ismét utat törjön. Megint fel akarja fedezni a titkos bölcsőt, amelybe örökké vágyik. Nyugodtan fekszik tehát, ám bőre minden pórusa éhesen figyel, s a leghalványabb érintésre is felel.


A kopasz énekesnő 3-4. rész

Sokára mozdulok meg. Éppen elérem az egyik kancsót, és ahogy a lábam emelem leöblítem arról is a szappant. Egészen kiszállok a dézsából, és egy tiszta vászontörülközővel megtörlöm magam, aztán magamra tekerem, szerencsére eltakar melltől ágyékig. Még mindig reszketek, bár nincs hideg, a falak egészen átmelegedtek idén nyáron, csak a földszinten kell begyújtani esténként, a vastag kő ott nem veszi be a nap hevét. Az öltözőszoba inkább levegőtlen és zsúfolt. A fiatalúr számtalan ingje, nadrágja foglal el minden helyet. Gyönyörű kabátok lógnak vállfákon, drága selyem, bársony anyagok mindenhol. Albert nagyon elfoglalt lehet, hogy mindezt tisztán és rendben tartsa. De még mindig könnyebb dolga van, mint a többi inasnak, akik a vizet hordják, meg a többi nehéz munkát végzik. Meredtem bámulom a ruhákat, mintha a világ legérdekesebb látványa lenne. Nem merek a hálószobába lépni, félek, hogy mi következik.


JÚL.
9.
2018

Színház

- Eliza! Örülök hogy látlak! - köszöntött Pete amikor beléptem a nézőtérre.
Ragyogó mosollyal közelebb jött és kezet nyújtott. Néhányan még voltak ott rajta kívül. Megfordultak és megnéztek.
- Én is örülök! - feleltem és valóban így volt.
Jó volt újra New York-ban és még jobb volt újra színházban dolgozni. Még akkor is ha egy off-Broadway produkcióról volt szó.
- Milyen volt az út?
- Sohasem tudtam repülőn aludni, úgyhogy Tokiótól idáig maga volt a pokol. - mondtam, ő pedig megértően bólintott.
Egy kisebb szerepet játszottam egy Tokióban játszódó viszonylag komoly filmben. Nem volt különösen ragyogó lehetőség, de a számlák fizetésére megfelelt.
- Mindannyian örülünk hogy elvállaltad ezt a szerepet. - mondta Pete miközben a színpad felé tartottunk.


Különös barátság

Péntek délután, integetés a távolodó autó után, de már tele izgalommal, hogy csak a maguk urai lehetnek újra egy egész hétvégén. A szülők már máskor is egyedül hagyták őket, tudták, hogy 22 évesen fiúk, Áron már nem gyerek és rábízhatják a házat. Lilla pedig, a 19 éves lány, olyan volt nekik, mintha a lányuk lenne. Ők ketten a legjobb barátok voltak, együtt nőttek fel, minden szabad percüket együtt töltötték. Igazán akkor kerültek közel egymáshoz, mikor Lilla édesanyja meghalt egy balesetben és ezért apja inni kezdett. Ő akkor még csak 7 éves volt. Időközben apja alkoholista lett és rendszeresen bántotta. Sokszor menekült Áronékhoz. Talán az ő viselkedésének hatására volt kissé tartózkodó a fiúkkal is és soha sem ivott. Áron volt az egyetlen, akit igazán közel engedett magához és az egyetlen, akiben megbízott. A fiú is érezte ezt a bizalmat és sosem élt vissza vele, mindig a kishúgát látta a lányban. Óvta még a széltől is.


JÚL.
6.
2018

Szex anyámmal

Ádám vagyok, 17 éves, szüleimmel egy kisvárosban lakom, a szomszédos városban lévő szakközépiskolába járok. Édesapám 47 éves, egy tengerjáró hajón hajóskapitány, édesanyám 42 éves, kimondottan csinos nő, szép mellekkel, egy butik tulajdonosa.
Édesapám a munkájánál fogva sokat van távol, két három havonta jön haza egy hétvégére.
Nem volt még barátnőm, de a szexről az internetnek köszönhetően jártas vagyok, gyakran nézek pornófilmet, és erre szoktam esténként maszturbálni.
Egy családi házban lakunk, a földszinten nappali, étkező fürdőszoba, az emeleten vannak a hálószobák. Amikor apám itthon van, akkor éjszakánként szoktam hallani, hogy szexelnek, de nem foglalkoztam vele, mert mégiscsak a szüleim.
Apám már régen távol volt, amikor egyik nap az utolsó két tanóránk elmaradt.


Violatiprás 1. rész

A metró a szokottnál is büdösebb nyáron. A nyári szünet előtti időszak a legrosszabb, a diákok még nem maradtak ki, de a turisták már megérkeztek. Péntek délután?! Felejtsd el, tömegnyomor! Nekem mégis haza kellett jutnom, ha már előbb végeztem a munkahelyemen, nem fogok az irodában ülni, hogy kevésbé legyen zsúfolt a tömegközlekedés! A vonal kezdete utáni második állomáson szálltam fel és már nem volt ülőhely.
Idelent sötét volt, mégsem vettem le napszemüvegemet, így tekintetem feltűnés nélkül vándorolhatott kivillanó lábakra, hívogató dekoltázsra vagy megmarkolni való fenékre. Épp egy lenge virágos nyári ruha loknis szoknyája alá nyúltam gondolatban, mikor a nevem hallottam.
- Bence! Tényleg te vagy? - szólt hozzám az imént gondolatban fogdosott lány.


Maruta

Maruta Maruta Maruta

JÚL.
5.
2018

Vetélytársak 7. rész

Kibékülésünk … de azt mondhatnám, hogy megbékélünk első jeleként anya megengedte, hogy elmenjek velük a „Klubba”. A zártkörű intézményben olyan férfiak és nők fordultak meg, akik sokszor és szívesen vétenek a hatodik parancsolat ellen. Miközben ők az évfordulójukat ünnepelték (itt ismerkedtek meg pontosan egy éve) én a bárpultnál sertepertéltem.
A kopasz férfi, fekete öltönyt viselt fekete inggel és fekete nyakkendővel. Ahhoz képest, hogy inkább az ötvenhez járt közel, mint a harminchoz, olyan ruganyos volt, mint egy futballista. Odahajolt hozzám, és nekem szegezte a kérdést:
- Levetted már?
Döbbent arckifejezésem láttán elmosolyodott, majd kortyolt egyet a whiskyjéből, letette az üres poharat, és a keze fejével megtörölte a száját.