A National Trust önkéntese

Huszonkilenc évesen egy kicsit összezuhantam. Az egyetem elvégzése után egy londoni székhelyű befektetési banknál dolgoztam. A munka brutális volt: őrülten hosszú napok, hétvégi munkavégzés, a kapzsiságon és félelemen alapuló egészségtelen verseny légköre.
Egy szeptemberi szombat reggel már túl sok lett. Csak ültem az asztalomnál és sírtam. A felső vezetőm hazaküldött azután a céges orvos, majd a cég pszichológusa interjúvolt meg és mindennek az lett a vége, hogy a banki szolgáltatásaimra már nem volt szükség. Nem tűrték a gyengéket.
Ez egy ásító szakadékot hagyott az életemben. Eddig a munka uralta minden ébrenlétemet és az álmaim nagy részét is, így egyértelműen váltanom kellett, de semmi esetre sem befektetési banki szolgáltatásokra, és semmire Londonban, ahol összefuthatnék egykori kollégáimmal. Nem tudtam elviselni ennek a gondolatát.
A pénz valójában nem volt probléma. Évekig groteszkül magas fizetést kaptam hatalmas bónuszokkal, és volt egy lakásom Canary Wharf-ban, amit kiadhattam vagy eladhattam. Kaptam egy nagylelkű végkielégítést is. Néhány hónapra visszaköltöztem a szüleimhez a vidéki Suffolk-ba. Elhagytam a várost és ez alkalmat adott arra, hogy átgondoljam mit fogok csinálni a következő körülbelül harminc évben.
Egy régi iskolai barátom javasolta a jótékonysági szektort. Pete és én az iskola óta tartjuk a kapcsolatot, bár csak nagyon ritkán találkoztunk. Azt hiszem, kicsit féltékeny volt a városi karrieremre, a keresett pénzemre és a Porsche 911-re amit vezettem, és most, miután kiégtem, némi kárörömet is éreztem nála. A helyi kocsmában ittunk egyet és a beszélgetés a jövőmre terelődött.
– Milyen elfoglaltságot keresel, Patrick? – kérdezte, és rám nézett a bár kis asztala túloldaláról.
– Nem tudom – válaszoltam. – Valami stresszmentes.
– Nos, ha stresszmentes, akkor nem fog sokat fizetni – mutatott rá.
– Nincs nagy szükségem a pénzre – válaszoltam. – Csak olyat akarok, ami érdekel, és nem emészti fel az egész életemet. Valamit kilenctől ötig.
– Mi a helyzet a jótékonysági szektorral? – javasolta. – Nem fognak sok követelményt támasztani veled szemben. És jóváteheted mindazokat az éveket, amiket a szegények kifacsarásával töltöttetek, hogy gazdagítsák a már úgyis gazdagokat.