Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
A szituáció úgy nézett ki, hogy egy vasárnapi kikapcsolódásra indultunk 4-esben Gabiék nyaralójába a Velencei-tóhoz. Mi ketten voltunk, illetve Gabi barátnője, Csilla és Csilla fickója, nem tudjuk, hogy hívták. Vasárnap délelőtt odaértünk, fürdés helyett gyorsan ebédeltünk. Nem is igazából fürdeni mentünk, inkább pihenni egyet. Ebéd után - iszonytató melegben - készülődtünk a fürdéshez. A nyaralóhoz tartozott egy kis napozóhely az út túloldalán a nyaralóval majdnem szemben, illetve körülötte nádas. Ide szabadon kivihettünk bármit, az a hely csak a miénk volt. Készülődéskor jöttek a bonyodalmak...
Ránézésre, Krisztián semmiben nem különbözött fiatal barátaitól. Magas, vállígérő, hullámos, lágy esésű barna hajzuhatag keretezte szív alakú, porcelánfehér arcát. Két dióbarna szeme az értelem szikrájával csodálkozott rá a világra. Fodros ajkai dacosan rejtették márványfehér fogsorát. Alakja tökéletes, kisportolt. Járása óvatosan lépkedő párducra emlékeztette az embert. Azonban a látszat csal. A test és lélek harmóniája nem volt összhangban egymással. A tökéletes külső zaklatott belső világot takart.
Gondolatai sötéten gomolyogtak domború, magas homloka mögé zárva. Bár kedvelte a társaságot, nem volt túl beszédes. Félszegsége születési hibájából fakadt: jobb fülcimpája és a bal kézfeje csuklóból hiányzott...
Hozzávalók:
3 tojás
3 nagy szelet kenyér
kis pohár tej
reszelt sajt (lehetőleg fütölt)
csipet só
tea
1 férfi az ágyban
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mit adjunk reggelire a férfinak, aki az éjszakát nálunk töltötte. A kérdés fontosabb, mint amilyennek tűnik, hiszem a reggeli a nap alapétkezése. A férfi napja nagy részét idegeskedéssel, futkosással, és hiábavaló dolgokon való töprengéssel tölti, ezért még akkor is etessük meg, ha mi magunk általában nem reggelizünk.
A recept elkészítésére a hétvége legjobb, amikor mindkettőnknek elég ideje van, nem kell sietni a munkába. Keljünk fel korán, míg emberünk még alszik...
Remélem tényleg nem bánjátok, hogy írok még egy sztorit, ami a barátnőmről, és rólam szól... Hát, íme...:
A keresztanyukám és apukám ugyanabban a városban lakik, ahol mi, és úgy hozta a sors, hogy volt lehetőségük két év után elmenni nyaralni. Persze mint általában minden házaspár, akinek nem lehetséges, hogy gyermekük legyen, tart otthon egy kis kedvencet. Nos nekik is van jó pár jószáguk, ezért megkértek, hogy vigyázzak rájuk, és a házra. Amint megtudtam az időpontot, rohantam a barátnőmhöz, hogy ugyan bulit nem lehet rendezni, mert nagyon vigyázni kell a házra, de ha van kedve, éjszakázzon velem ott. Tíz napra mentek...
Előrebocsátva
Josefine Mutzenbacher - akit valójában nem így hívtak - Bécsben született, 1852. február 20-án, az akkor még külkerületnek számító Hernalsban. Itt hamar kivívta az erkölcsrendészet megkülönböztetett figyelmét, bár eleinte csak szerényebb örömtanyákon forgolódott. Felfigyelt azonban adottságaira és tehetségére egy választékosabb kuplerájosnő is, aki a jobb köröket látta el virgonc pipihússal, s ilyesmire az 1873-as évben, a Nagy Kiállítás és az általános fellendülés idején érthetően nagy igények mutatkoztak. Josefine akkor egy orosz úrral tűnt el Bécsből, ahová azonban néhány év múlva ismét visszatért - vissza bizony, méghozzá fényűző gazdagon...
Sokáig gondolkodtam azon, hogy történetemet leírjam e vagy sem. Tudom sokanaz ilyen történeteket undorítónak tartják.
Eme esett nem rég történt meg velem. Én se gondoltam soha, hogy ez előfordulhat valaha.
Rövid ismertető rólam: Egy kis falucskában élek nagyszüleimmel egy 2 generációs családiházban. A ház első részében egyedül lakom, a hátsó részben nagymamámék.
20 éves vagyok, nagymamá 64 éves eléggé telt falusi asszony, nagypapá ebben az időben a korházban feküdt kivizsgálások sora miatt ( semmi komolyabb betegsége nincs )
A történet 2 hete történt, amikor is a délutani forróságtól a hűvös szobába vonultam...
Átlagos napok teltek el a texasi kis ranchon. Paul az állandó álmodozó fiú vagyis inkább már férfi,másra sem bírt gondolni, mint a múlt nyári eseményekre. Ugyanis múlt nyáron testileg is férfivé érett. Érezte hogy a lágyéka tüzes lüktetése valamire készteti. Akkor még csak kisgyermeknek számított, de hamar felfedezte a körülötte lévő világot. Most ugorjunk vissza az időben arra az emlékezetes nyárra, amikor Paul sokmindent elért életében.
Forró tüzes nyári nap. Ismét fel kell kelni mert különben a lovak nem kapnak enni, és Polly néni ideges lesz. Felöltöttem a szokásos cowboy szerkót, aminek segítségével egész népszerű lettem a lányok körében, ahhoz képest hogy még csak 15 vagyok...
A házam mögött van egy épület, ahol felügyelek a kereskedelmi ügyeimre, és ahol játszom. Az épületnek vastag fala van, amely kettős célt szolgál: hűvösen tartja a belső tereket, és hang sem szűrödik ki onnan.
Ez az épület két helységből áll: az egyikben asztalok, székek, és heverők vannak. Itt találkozom minden reggel azokkal az emberekkel, akik felügyelnek a földjeimre, a raktáraimra, és a hajóimra. Itt beszéljük meg, hogy kivel kereskedjünk, mi történik a piacon, hogyan lehetne növelni a földek bevételét, és csökkenteni a kiadásokat. Általában késő délelőttig eltart ez a megbeszélés...
A Férfi: Ez az este nem túl szerencsés számomra.
Itt a semmi közepén kellet nekem is lerobbannom ezzel a tragaccsal, kész vagyok.
Miközben bosszankodom, rá kell hogy jöjjek hogy ezzel nem oldok meg semmit, valamit tennem kell. Mivel az autóhoz nem értek, ezért kénytelen vagyok stoppolni.
Eltelt 2 óra, elegem van. Nem hiszem el hogy senki nem képes felvenni. Miközben ezen agyalok, megállt egy autó.
Meglepődtem volna, de nem adtam rá időt magamnak, bevágódtam az autóba, és indulás.
Nem is nagyon foglalkoztam vele hogy ki mellé ülök be...
13 éves elmúltam mikor ez az eset megtörtént velem. Akkoriban vékonyka, elég beteges fiú voltam, a mandulám rendszeresen begyulladt, évenként többször is. A gyulladás csökkentésére vegacilint írt fel a gyerekorvos amitől aztán rendszeresen csalánkiütést kaptam. Évek múlva derítették aztán, ki hogy a penicilinre allergiás vagyok.
Nos ez a csalánkiütés úgy nézett ki hogy a testem kb 8 - 10 cm ként telis - tele volt viszkető piros kiütésekkel. Az orvosok a viszketés enyhítésére egy fehér mentolos híg valamit adtak hogy azzal kenjük be a kiütéseket. Ezeket a kenegetéseket anyám végezte esténként a fürdés után, mégpedig úgy hogy egy lepedőt terített az ágyra és én meztelenül végigfeküdtem rajta, és ahol csak látott kiütést bekente...
Második évünket zártuk a fősulin. Mindenki boldog, felszabadult volt. Megbeszéltük, hogy az utolsó vizsga után összejövünk egyik csoporttársunknál, aki volt olyan szerencsés, hogy már kapott szüleitől egy háromszobás családi házat a város szélén. Péter jó fej volt, magas, karcsú, göndör hajú, látszólagos lazasággal hordta a menő cuccokat, tetszett a legtöbb lánynak. Nyugodt, soha másokat ki nem beszélő természete miatt számtalan titok landolt nála, s maradt elzárva örökre.
Tizenhét főből állt a csoportunk, de meghívtuk csoportvezető tanárunkat is, az ötvenes éveit taposó, mégis nagyon fiatalos kinézetű Bokányi tanár urat. Nem jött el egy srác, aki nyelvvizsgára készült, s egy lány, aki hamarabb utazott haza szüleihez...
Egy olyan eseményt mesélek el, amely teljesen más, egy csodálatos új élet kezdetét hozta a házaséletünkbe. Nem vagyunk már fiatalok, tavaly léptünk mindketten az ötödik X-be, de ez az esemény fiatalkorunk mámoros erotikus légkörét hozta vissza, a szexuális örömöknek pedig eddig nem ismert új szintjét nyújtotta mindannyiunknak.
Újra és újra vágyunk átélni azt, amiben részünk volt, mert csodás volt, különleges, felkavaró, izgalmas és édesen buja. Igen újra és újra vágyuk a baráti házaspárral való közös szeretkezéseket, a másik örömének látását, az egymásban való teljes feloldódás ismétlődő gyönyörét...
- Ne köszönj semmit, édes. - nevetett a szeme, ahogy ezt mondta.
- Jöhet a desszert? - kérdeztem, és kacsintottam egyet.
- Desszert? Hisz még el sem kezdtük a vacsorát... És mint tudod, előétellel szokás kezdeni... Most is azzal fogunk.
Hoppá. Mit tartogat még nekem ez az éjszaka? - gondoltam. Ezt akkor tudtam meg, amikor kibontotta a sporttáskát...
Felemelt. Súlyom őt meg sem rándította, pedig 52 kg azért valami. Mint egy könnyú tollpihét, gyengéden fektetett le a selyemágynemű közé. Épp hogy letett, megcsókoltam az ajkait, és végigfuttattam a tenyerem a csupasz izmos mellkason...
7. A KÉTÁGÚ LÉTRA
Másnap délelőtt későn keltem, meglehetősen nyúzottan, bágyadtan. Az órámra nézve megállapítottam, éppen elmúlt 11 óra. Kibotorkáltam a fürdőszobába letusolni, hogy magamhoz térjek a hosszú alvás utóhatásaiból. Odahaza nem szoktam ilyen sokáig lustálkodni, igaz az estéim sem ennyire fárasztóan izgalmasak. Mikor fürdés után egy szál törölközőben kisétáltam a konyhába körbeszimatolni, teljes csönd fogadott. A lányok eszerint még javában húzzák a lóbőrt. Az emeletről legalábbis semmi nesz nem szűrődött le.
Megtöltöttem a magunkkal hozott elektromos kávéfőzőt és bekapcsoltam, majd visszamentem a szobámba felöltözni...
