Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
A nyári szünet kezdetén gyönyörű napsütésre ébredtünk. Az ablakon beszökő nap sugarai, a ruhán keresztül is melegítették a testem. Heverészve a közelmúlt eseményeire gondoltam. A játékokra, amit a nővéremmel, a hosszú autós utazásokon játszottunk. Kezünket egymás inge alá csúsztatva, először számokat, majd egyszerű szövegeket írtunk a másik bőrére s azt "el kellett olvasni". A nővérkém kitalálta, hogy a helyes megoldásokért jutalmat ad. A jutalom eleinte egy - egy puszi, majd simogatás a háton. A legutóbbi húsvéti utunk alkalmából kaptam simit a hasamra is s akkor úgy gondoltam, én is hasonlóan jutalmazom őt...
- 1 -
Hétfőn reggel, a szerelő félórányi munkával elhárította a hibát, és Soma autója újra menetkész volt. Szerencsére nem volt komoly a baj, csak a termosztátot kellett kicserélni, és már mehettek is útjukra.
- Azt hittem csak trükk, hogy elromlott az autó - mondta Anita, amikor már kabát nélkül ültek a melegre fűtött kocsiban.
Soma nem értette mindjárt, mit is akar mondani a lány.
- Mire gondolsz? - nézett rá kérdőn. Most nem adta át a volánt, a hétfő reggeli forgalom nem kezdőknek való.
- Az jutott az eszembe, talán arra keresel ürügyet, hogy... - habozott, nem volt benne biztos, hogy helyes volt elkezdenie a mondatot...
Régóta vártam az alkalomra, hogy végignézhessem a világszépe megválasztásának közvetítését a tévén. Sajnos, késő éjszakára tették, ami azért kellemetlen, mert a tévénk a hálószobában van s az én párom nem bír aludni az ekrán villogásától. Már napokkal korábban elkezdtem puhítgatni, hogy nézzük együtt, de jól sejtettem, hogy nem fog beleegyezni. Tudod, hogy korán kell kelnem, meg engem egyáltalán nem érdekel az a rengeteg pucérság jelentette ki. Na, de próbáltam meggyőzni annyi szép ruhát láthatsz majd, s különben is, másnap vasárnap lesz és addig alhatsz, ameddig akarsz...
Amikor ezek a dolgok történtek, még volt kötelező katonai szolgálat. Mint annyi más fiatal fiú, én is bevonultam katonának.
Az alapkiképzés időszakában kezdődött az egész, akkor "mozdult meg a bogár" a fejemben, de ekkor még tiltakoztam ellene. A gépjármű telephelyen fegyver nélküli őrség volt, így itt lazábban mentek a dolgok, mint a fegyveres őrségben. A végtelenül unalmas őrszolgálati órákat az őrbódéban elrejtett pornográfia segítségével próbáltuk izgalmasabbá tenni. Az első néhány szolgálatban csak nézegettem, és közben figyeltem, nem jön - e ellenőrzés. Később, amikor már tudtuk, hogy a tiszt soha sem jár körbe, csak rádióz, jobban bele mertem mélyedni a szakirodalomba...
Elképzeltelek ma : - ) kivételesen amint másként kelsz fel reggel, mintha számítanál rám, szoknyát húzol és a legkisebb tangát veszed fel, amit a szekrényben találsz, ami alig takar valamit tested legfinomabb gyümölcséből. A harisnyanadrág helyett a szekrény mélyén lapuló combfixeset veszed fel, loppal, nehogy az otthoniak megneszeljék. : - ) Kivételesen nem veszel fel melltartót, csak egy blúzt, ami alatt átsejlik csodás kebleid alakja, és a férfiingerlő bimbók hegye is jól kivehető udvarával együtt, mielőtt a férjed meglátná, erre egy rafinált mellényt veszel, aminek a színe megy a szoknyádhoz, magas szárú csizmát öltesz, és a normálisnál magasabb pulzusszámmal utcára lépsz.....
Sikerült kéz alatt szinházjegyet kapnom az egyik felkapott darabra. Kettőt. Én viszont jelenleg egyedül élek, így elkezdtem partnert keresni erre az estére. Akárkihez fordultam, mindenki foglalt volt. Végső mentsvárként felhívtam a nővérem, ha már valamikor színház rajongóvá tett, legalább ő jőjjön velem. Bár egy kicsit bonyolította a dolgot, hogy a családjával vidékre költöztek. Így ha későig maradtak itt is kellett aludniuk. Valahogy megoldotta, így rendben lett a szombat este.
Az előadás méltán volt nagy siker, utána vacsora, ahogy illik, majd séta haza. Kellemes nyáreste volt, Rajtam az öltöny, rajta hosszú mélybordó bársonyruha, baloldalt nem szerényen felsliccelve. Nagyjából a lágyékáig...
Az eső egész nap esett, így a tábor lakói nem tudták elhagyni a házikókat, csak annyi időre, amíg az ebédet elfogyasztották. Feriék csurom vizesen és átfázva érkeztek vissza, úgyhogy a tanárnő az egyik lány segítségével hatalmas adag teát főzött, majd ellenőrizte, hogy a fiúk a házukba visszavonulva gondosan betakaróztak - e, majd tőle telhetően szigorú pihenést rendelt a számukra. Vacsorakor már láthatóan jobb színben voltak, ám Tibinek hőemelkedése volt. Adott neki gyógyszert és megígérte, hogy lefekvés előtt még ellenőrzi az állapotát. Vacsora után felügyelt a zuhanyzó előtt, majd átadta őrhelyét a szorgosan szipogó Ferinek, amikor a fiúk kerültek sorra...
- Hát ez hihetetlen - morogtam dühösen. - Ez a ribi megint rossz iratokat hozott be.
Az irodámban ültünk, az asztalomnál, és a fekete mappát néztük, amit az előbb hozott be felhúzott orral Janet, a főnök szőke titkárnője.
- Pedig direkt felírtam neki, hogy honnan kell elhoznia, még az iratok számát is. El se lehet téveszteni.
- Hagyd szegényt - mondta Bonnie mosolyogva. Ott ült velem szemben a bőrfotelben, és a papírvágó késsel játszott.
- De mégis, hogy lehet valaki ilyen? Nem hiszem el. Hány IQ - ja van ennek? Hogy vették fel ide?
- Elmeséljem.....
- 1 -
Azon a héten volt a vetélkedő első fordulójának második koncertje. A szabályok szerint mindegyiküknek választani kellett egyet a versenytársak korábban bemutatott dalai közül, és azt el kellett énekelni. Az előző héten Dóra a country énekes lány, a Felkelő Nap Házát választotta Anita műsorából, de jobban tette volna, ha valamelyik másik dalt énekli el, mert ennek a túlságosan ismert számnak az előadása nagy kockázattal járt, és csaknem bukássá változott számára az előadás. Egyébként sem aratott tomboló sikert a leány, mert semmi eredetit nem tudott felmutatni, továbbra is csak másolni igyekezett...
Fáradtan lépett be üres lakásába, és egy kicsit szomorúan gondolt arra, hogy ismét egy magányos este elé néz. Néha elgondolkozott azon, hogy miért nem tud egy igazán komoly kapcsolatot kialakítani, hiszen kritikus szemmel nézve is csinosnak volt mondható. Néhány napja töltötte be a 25. évét, és eddig csak egyetlen komolyabb "udvarlója" volt. A kudarcainak okát mindig azzal magyarázta meg magának, hogy nem elég szép, és még a legtitkosabb gondolataiban is elutasította azt, hogy esetleg nem az alakjával, hanem a viselkedésével volna probléma. Édesanyja kislánykorában meghalt és a nagyon okos, intelligens leány szinte egyedül maradt. Védekezésül egy vastag falat vont maga köré, és egyre inkább önzőbb, gőgösebb lett...
Éjjel két óra lehetett, amikor valaki elkezdet dörömbölni a bejárati ajtón. Épp a számítógép elött ültem és egy férfival chateltem, aki mindenáron megakarta mutatni nekem hogyan veri ki a farkát. Kikapcsoltam a képernyőt, felvettem a trikómat - a melleim nagyon tettszettek "hosszpuskának" és megpróbáltam összeszedni magam. Kivánszorogtam az előszobába. - Mi vagyunk azok, engedj be. - hallottam Pisti bácsi hangját. Kinyitottam az ajtót és beengedtem öket. Valamilyen vállalati buliról jöhetek, mert mindketten részegek voltak, apám alig állt a lábán, kollégája támogatta. Apámat leültettük a díványra én pedig kiszaladtam a konyhába, hogy főzzek neki egy jó erős kávét...
Arra ébredtem, hogy kedvesem néz. Arca ott pihent mellettem a párnán. Mikor kinyitottam a szemem, rám mosolygott.
- Mennyi az idő? kérdeztem álmosan.
- Kilenc óra búgott mellettem Zsolt hangja. Már feltettem vizet. Mit kérsz előbb, kávét, vagy beöntést.
- Kávét, és beöntést egyszerre mosolyogtam vissza.
- Mohó vagy ült fel.
- Nem, csak álmos, és szerelmes fordultam hanyatt, mire Zsolt kezét a hasamra tette, aztán végigsimított rajtam a lábam közéig.
- Szeretek ide nyúlni, amikor felébredsz. Puha és nedves vagy még...
Eredeti történet
A következő napok együttlétei során kialakítottunk egyfajta rutint anyával. Minden alkalommal "tanulni" jött fel hozzám, a végén pedig a jól végzett munka jutalmaként a farkamat hosszában a szeméremrésébe ékelte, és addig lovagolt, csúszkált és vonaglott rajtam, amíg mindketten el nem élveztünk. Ezalatt markolhattam, gyömöszölhettem, cirógathattam a mellét, de ezen kívül semmi mást nem hagyott.
Majd belehaltam a vágyba, hogy végre tovább lépjünk, de anya kemény volt, mint a gyémánt, és nem engedett. Mindig ő volt felül, én pedig alul, és mindig ő irányította a dolgokat...
December: már magunk mögött hagytuk a győri pályaudvart, a busz békésen fúrta bele magát a koraesti sötétbe. Szinte érezni lehetett a közelgő havazás előszelét. Régen várt békét adtak az ismert kanyarok, a csöndes országút.
A busz belsejében már nyoma sem volt a kintről beáramló hideg csöndnek, sokan jöttek, hozzánk hasonlóan, hogy a vidéki otthonukban töltsék el az a néhány napot, ami az évből még hátra maradt.
Felbukkanó ismeretlen, vagy csak egyszer - egyszer látott arcok, akik Kedvesemet felismerve köszönnek, majd összekulcsolt kezünket látva felém is fordulnak. Rövid, de szívből jövő szavak igazi őszinte mosolyok érnek hozzám...
- 1 -
Dodó nem merte nagy hangon piszkálni Anitát munka közben, mert tartott a főnöke rendteremtő szándékától, de ebédidőben néha a közelébe sodródva megpróbált kellemetlenkedni. Anita átnézett rajta, de azért szöget ütött a fejébe az első pimasz kérdés, vajon igényt tart - e rá valaki, hogy az ágyába vigye. Vajon léteznek - e valóban szereposztó díványok, ahol a kezdő előadók kénytelenek lefeküdni a rendezőkkel meg producerekkel?
Az egyik délután bemenve a Zeta stúdiójába, meg is kérdezte Timitől, mi erről a véleménye.
Soma a kolléganőjét megelőzve válaszolt...
Amikor beléptem a céghez, nem gondoltam volna, hogy hetekre el fogok majd veszni az iktatások, jegyzések és ellenjegyzések, széljegyzékek és láttamoztatások világában. A hosszú, unalmas kulimunkát csak néha dobta fel egy - egy pajzán kacsintás Bonnie - tól, még csak beszélgetni sem nagyon volt időnk. Pedig szívesen utánajártam volna, hogy mégis mióta tudott arról a párocskáról, akiket pár hete kettesben kifigyeltünk túlóra közben. Arra is kíváncsi lettem volna, mi izgatja őt ebben ennyire, meg arra is, hogy vajon mivel tudnám én felizgatni.
De hát nem nagyon haladtak a dolgok, legalábbis nem úgy, ahogy én szerettem volna...
