A pláza rejtelme 1. rész

A térdem sajgott, ahogy a szellőzőakna falának feszítettem. Alumínium. Horpadt. Mocskos. Ismerős.
A jobb kezemben a csavarhúzó, a ballal a rögzítő pántot fogtam, miközben a homlokomról csorgó izzadság összekeveredett az évtizedes porral, ami minden egyes lélegzetvétellel a számba, a szemembe került. A kurva életbe, mindig a legszarabb helyen adja meg magát ez a kibaszott ventilátor!

– Na, megvagy – morogtam magam elé, amikor végre engedett a csavar.
Az elszívó lapátjai meg sem rezdültek mögöttem. Persze, áramtalanítottam. A múltkori égésből tanultam. A bőröm még mindig emlékezik rá.
Óvatosan kimásztam a szellőzőaknából, és lerántottam a porvédő maszkot. A műhely hideg levegője jól esett az arcomnak. Körülnéztem. A megszokott káosz. Kábelek tekergőztek a betonon, kígyóztak a lábam alatt. Olajos rongyok hevertek szerteszét. A sarokban egy régi klímaberendezés tátongott, a beleit kitépték, és senki sem rakta helyre. Az asztalon egy fél kávé állt, amit még reggel nyolckor hoztam le. Délután kettő van. Már hideg. Mindegy.
A pláza. Ez a birodalmam, a műhely a második otthonom.
Fent, az üzletek szintjén, mások élnek. Eladók, akik mosolyognak egész nap, vásárlók, akik válogatnak a cuccok között, anyukák babakocsival, tinik, akik röhögcsélnek a gyorskajáldában. Én meg itt lent. Ahol senki sem jár. Ahol a falak zúgnak a szellőzők mély lélegzetvételétől. Ahol egyedül vagyok.
Nem mintha bánnám. A társaság idegesít. Mármint, ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem a társaság idegesít. Hanem az, ahogy néznek rám. Az a futó pillantás, ami megakad a hasamon, aztán gyorsan tovább siklik. Az a fajta semmibevétel. Fáj. De megszoktam.
196 centi. 116 kiló
A számok igazsága. A mérleg igazsága. A tükör igazsága.

Pedig a kollégák, Zoli a vízvezetékesektől meg a kis Karcsi az elektromos részlegről, néha mondják.

– Ákos, ne hülyéskedj már! Nem nézel ki rosszul, csak kicsit nagyobb darab vagy!
De én tudom, hogy ez csak udvariasság. Az ember nem néz ki jól, ha a porban kúszik egész nap. Ha a ruhája mindig foltos az olajtól. Ha a hajába is beleivódott a szellőzők szaga. Ha a póló alatt ott van az a bizonyos túlsúly, ami minden lépésnél emlékeztet rá, hogy te nem vagy olyan, mint a többiek.