Férfivé érés 2. rész

A nő – a bömbölő, idegen nő – gondolataimban megmaradt. Egy árnyék a periférián, egy teltkarcsú folt a szürke irodai memóriák között. De az üzleti etika, és egyfajta belső tisztesség nem engedte meg, hogy még csak ábrandozzak is róla. Illetőleg róla. Egyrészt mert idegen volt. Másrészt, mert nem illik a cégvezetői székhez, hogy a vendégek könnyein merengjek. Harmadrészt... hát, volt elég bonyolult téma a családi körben ehhez a fajta elhajláshoz. Ezért mind Verával, mind Tamással szóba sem hoztam az esetet. Nem erőltettem ki, ki volt a nő. Olyan volt, mintha egy álomszakasz lett volna, ami az irodai fényben feloldódott, de a szagát – a só és a kétségbeesés szagát – hátrahagyta a levegőben.
Másfél hét telt el. A napok a szokásos mederben folytak, számok, találkozók, a kondi szent keserve, és az esti folyosók elkerülése. Szerda este, az irodában maradtunk egy utolsó egyeztetésre, Tamás odavetette félvállról.

– Figyelj, öcsi. Szombaton Vera nővére jön ebédre és vasárnap estig marad.
Megálltam a számlák között. Nővére?

– Padlón van – folytatta Tamás és a hangja olyan volt, mint amikor valami törékeny tárgyat emleget. – De ne erőltesd. Alapból egy tök jó fej csaj, de most... most nem.
Odalépett hozzám és átkarolta a vállam. A szaga – festék, fa és a megszokott Tamás-izzadság – most egy csöpp aggódással keveredett. – Ja, és elvárom, hogy szabaddá tedd magad – mondta és egy kis erőt is belefektetett a karolásba. – Eddig is elnyomtak téged a számok, most meg... hát, beszarok a gondolattól is, egy negatív nő, akivel a húga se találja meg a közös fonalat. Húzd fel a hangulatot, légy te magad. Hüledezve néztem rá. Én? Húzzam fel a hangulatot? Aki az elmúlt hetekben leginkább a szégyen és a zavar árnyékában létezett?

– Jó – mondtam óvatosan. – Beszélek a főnökkel, hogy mentsen fel egy kis humorra, de nem ígérek...
– Hülye – vágott közbe, és egy barátságos, de erős csapással megpaskolta a hátam. Aztán testvériesen, komolyan megölelt. – Kösz. Az ölelés megszokott volt, és mély. Nem csak egy futó pillanat. Éreztem rajta a nyomást, a védelmező szándékot. Ő nem tudott a folyosóról, a szemem eltérítéséről. Csak azt látta, hogy az öccse dolgozik és talán túlságosan is komoly. Most pedig egy „negatív nő” érkezik, és nekem kell megmenteni a hétvégét. A feladat abszurditása majdnem felkacagtatott. De benne volt az ölelésében a bizalom is. Az a fajta ostoba, feltételes testvéri bizalom, ami azt súgja, tudom hogy képes vagy rá.