A+ A-

A takarítónő 5. rész

Márta heti jelenése rendszerré vált. Minden alkalommal pontosan érkezett, gyors átöltözést követően munkához látott és szinte észrevétlenül ragyogó tisztaságot teremtett a lakásban. Mint Hófehérke a törpék tanyáját, úgy tette Márta az én lakásomat ismét élhetővé. Hosszú elhanyagolt hónapok és évek nyomait tüntette el, felpezsdítette a lakást és a szexuális életemet. Nem utolsó sorban a sajátját is. Egyre szabadabban élvezte az együtt töltött órákat és a végletekig elment az örömszerzésben. A tapasztalatlan és kielégületlen feleségből egy lepedő akrobata vadmacskává fejlődött. Ahogy az idő halad előre úgy lettek az együttléteink egyre intenzívebbek és sokszor szinte kicsavart mint egy mosogató rongyot. Az egyre fokozódó fizikai igénybevétel mellett észrevettem egy másik annál sokkal veszélyesebb folyamat kialakulását, ami megrémített. Egyre szomorúbban ment el és többször tett célzást, hogy legszívesebben nálam maradna. Kétségtelen lett számomra, hogy belém szeretett és ez ellen valamit tennem kellett. Lemondhattam volna a takarítást, ami kényelmetlenséggel járt volna, de az nem garantálta volna, hogy az érzelmeit lehűti. A szexet is megszüntethettem volna vele, de az is nekem lett volna elsősorban hátrányos. Arról nem is beszélve, hogy én is függővé váltam attól a gyönyörű mellektől és a forró pinától amit ez a nő megtestesített. Valami mást kellett kitalálnom, ami tovább biztosította a takarítást és a testi örömöket is, anélkül, hogy Ö valami őrültséget követne el. Nem megbüntetni akartam magunkat, csak a szerelem kialakulását megakadályozni és visszaterelni a kapcsolatot a kizárólagos testi élvezet-szerzés területére.
Már vagy fél éve tartott ez a viszony és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy tovább nem lehetett halogatni a visszaváltást. Márta a legutóbbi alkalommal úgy ment el, hogy az ajtóból visszalépett és megcsókolt, majd a fülembe súgta: „érted el is válnék ha akarnád”. A lélegzetem elakadt, nem jutottam szóhoz. Ö megfordult és elment. Én meg álltam, mint Bálám szamara. Csak előttem nem állt egy angyal kivont karddal, hanem elment tőlem egy, miután a kivont kardomat addig nyomkodta magában míg az mosogató rongynak sem lett volna jó.
Döntöttem és cselekedtem. Nem lehetett tovább várni az érzelmi folyamat leállításával, mert már így is veszélyes vizeken eveztünk. Felvettem a telefont és tárcsáztam. A másik oldalon hosszú csengetés után megszólalt a jól ismert bariton. „Tessék, ki beszél ott és mit akar?” Ez természetesen csak egy viccnek szánt bejelentkezés volt hiszen István barátomnak volt hívó kijelzője. ’No akkor felveszem a kesztyűt’ gondoltam és bemutatkoztam illően: „Itt a szexuális nyomorban szenvedő emberek megsegítő szolgálata. Az Ön ideje is eljött és hamarosan kilendítjük az önkielégítés lelket ölő folyamatából”. Na ezen aztán jót nevettünk és kis élcelődés után komolyra tereltem a beszélgetést. „Van egy ajánlatom számodra barátom.... a jövő héten megbaszatlak a barátnőmmel”. Egy pillanatnyi csend után István magára talált: „most ugye hülyítesz? Eddig azzal dicsekedtél micsoda fantasztikus pinája van most meg át akarod passzolni nekem? Mi történt, nem állt fel a farkad rá már?” és jókat hahotázott. „na nem egészen erről lenne szó. Miért nem szaladunk össze egy kávéra és elmondom a részleteket”. Gyorsan megbeszéltünk egy találkozót az Anna kávézóban majd mint aki megoldotta a gordiuszi csomót jókedvűen készülődtem az útra. István bizonyára kételkedett abban amit mondtam, de ha másért nem is legalább hogy kimozduljon az odújából, eljött kávézni velem.
István a legjobb barátom volt. Rengeteg közös élmény kötött minket össze és szinte mindenről tudott ami velem történt az elmúlt harminc év alatt. Majdnem mindenről. Így természetesen a Márta dologról is részletes információkkal rendelkezett. Nem egyszer vetette a szememre, hogy az igazi jó barát az nem pina irigy és a legjobb barátjának igazán adhatna némi behatolást abba a forró pinába. Azt persze legmerészebb álmában sem tudta volna elképzelni, hogy egy hét múlva úgy fogja meghágni Mártát mint egy felbőszült bika a szomszédék Julcsa tehenét. Mire megérkeztem István már ott ült és szürcsölte gőzölgő kávéját. Lomhán feltápászkodott a székből amikor meglátott, szorosan átölelt és rácuppantott az arcomra egy jelképes puszit. Amolyan férfiasat. Én is viszonoztam majd lezuppantunk a székekbe. Az talán nem is meglepő, hogy már az én kávémat is megrendelte. Hogy kissé fokozzam az érdeklődését lassan kevergettem a forró feketét és elmélázva belekortyoltam. A kölcsönösségnek megfelelően én is napra készen tudtam majdnem mindent István életében. Már vagy három éve nem volt élettársa, és leszámítva az alkalmi kurvákat, a szexuális élete a nulla közelében vergődött. Ez annyira nem zavarta Öt mert mint mondotta ’a jobbkeze mindig kéznél volt’, de azért a gondolat mindig ott motoszkált a fejében, hogy valami rendszeres pinát csak be kellene újítania.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.88 pont (72 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2015. 06. 3. szerda 04:56
Egynek elmegy.
#8 szekely18 2015. 04. 4. szombat 22:30
Nekem tetszik ez is!
#7 papi 2015. 04. 3. péntek 18:39
Nem rossz, nekem tetszik.
#6 veteran 2015. 04. 3. péntek 10:07
Fordításnak jó,de történetnek közepes.
#5 tiborg 2015. 04. 3. péntek 06:46
Ez igen forditottanmegirt sztory.A befejezes kene bevezetesnek es vica versa.
#4 listike 2015. 04. 3. péntek 06:31
Ez a rész nagyon nem tetszett. Undorító egy majom vagy,
#3 deajk2008 2015. 04. 3. péntek 06:28
nekem tetszett, szeretem a gruppent, 9p... folytasd
#2 joozsi 2015. 04. 3. péntek 04:30
Ez ismétlés.
#1 Törté-Net 2015. 04. 3. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?