A+ A-

Végre szoknyában 1. rész - avagy coming out

Ahogyan léteznek nőies férfiak, ugyanúgy élnek közöttünk férfias nők is, akikről csak az tudja, hogy melyik nemhez tartoznak, aki meztelenül látja őket. Nem voltam angyali szépségű gyermek, és mintha csak éreztem volna, hogy az a teljes nemem, amit rám erőszakoltak, illetve, ahogy a születési jegyek okán neveltek.
Talán tizenkét éves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy valami baj van, nem érzem magam jól a bőrömben, és fiú létemre mindinkább a kislányok ruhái, játékai kezdtek vonzani. Ha egyedül voltam otthon, nővérem szekrényéből egykettőre előkerült a bugyi, a melltartó, a magas sarkú cipő, a szoknya blúzzal. Az átalakulások szükségessége egyre gyakoribb kényszerítő erővé vált. Már nem állhattam le csak a beöltözésnél, több kellett, a teljes átlényegülés. Csakhamar sikerült hozzájutnom egy alapozóhoz, szemöldökceruzához, szempillafestékhez, rúzshoz. Ügyetlen mozdulatokkal sminkelni kezdtem magam, az eredményen teljesen meglepődtem, a tükörből egész elfogadható "csaj" nézett vissza rám. További zsebpénzemből beszereztem magamnak a szükséges fehérneműket, így a számomra izgató dolgokhoz most már bármikor hozzáférhettem, s a lebukás veszélye is jelentősen csökkent.
Középiskolára elkerültem hazulról, a kolesz kibírhatatlan volt, így szüleim belátták, hogy albérletbe kell költöznöm. Nagy szerencsémre a szobában csak egyedül voltam, így esténként bezárt ajtó mögött hódolhattam szenvedélyemnek. Négy éven keresztül bugyiban és selyemhálóingben aludtam, napközben pedig éltem a csendes diákéletet...
Az "aranykornak" sajnos vége lett, leérettségiztem, s felvettek az egyetemre. Tudat alatt nőies szakmát választottam, gondolván, hogy az évfolyam lány - többségében könnyebben elvegyülhetek. Bekerültem a kollégiumba, fiúszobatársaim elől el kellett titkolni hobbimat, hisz nem értették volna meg, s közröhej tárgya lettem volna. Abbamaradt a lábujjkörmök lakkozása, a body - , harisnya - viselés zömmel bugyi - hordásra korlátozódott.
Nem adtam fel, lassan tapogatózva kerestem a kitörési lehetőséget, első sorban egy olyan évfolyamtársnőmet, a későbbi (*) - t, aki kellően megértő, s rábízhatom titkomat.
Végre találtam egyet, szerencsémre nem kollégista volt. A közös tanulás ürügyén (sokat segítettem Neki a reáltárgyakban) egyre több időt töltöttünk együtt, amikor is sokféléről beszélgettünk. A toleranciára, a másságra terelve a szót, izgatottan vártam a megnyilatkozását, s szerencsére nem csalódtam benne. Természetesen csak kezdő, érdeklődő transzvesztitának állítottam be magam, aki ezen a téren most szándékozik megtenni az első lépéseket.
Coming out - ómat az első év farsangjára tűztük ki. Nem bírtam tovább, meg kellett mutatkoznom nyilvánosan nőként. (*) segítsége nélkülözhetetlenné vált, hiszen az átöltözést, a sminkelést egyedül sokkal nehezebb lett volna elvégezni. Első verzióban régi, dédelgetett álmomat szerettem volna megvalósítani, azaz menyasszonyként megjelenni a bálban, de a ruhakölcsönzési árak és a ruha viselésével járó kötöttségek elriasztottak ettől. (*) - vel vásároltunk néhány dolgot, elvégre nem mondhattam meg, hogy az otthoni szekrényemben bőségesen találhatók női alsóneműk, és egyéb apróságok. Végül is egy piros menyecske - ruhát kölcsönöztünk a számomra. Szerencsére méreteink nagyjából megegyeztek, kivéve arra az el nem hanyagolható különbségre gondolva, míg Neki két dudor van fent, addig nekem egy lent. (Utólag belegondolva ez is elég feltűnő! Mármint a menyecske - ruha.)
(*) teljesen átvette a szervezést, sokszor az az érzésem volt, hogy Ő még nálam is jobban akarja az egészet. Hobbi - ruhatáramat Nála helyeztem el, előadások, gyakorlatok után minden szabad időnket együtt töltöttük, szóval ideiglenesen hozzáköltöztem. Mivel abban a hitben élt, hogy teljesen kezdő vagyok a női ruhák viselésében, egyéni "tanrendet" állított nekem össze. Szerénytelenség nélkül mondhatom, kiválóan haladtam ebbéli tanulmányaimban (is).
Megkezdődött a visszaszámlálás. Három nappal a bál előtt elkísértem egy kozmetikai szalonba, a váróban leültem, míg (*) hosszasan tárgyalt a vezetőnővel. Mindketten időnként rámpillantottak, és kedvesen mosolyogtak. Biztos voltam benne, rólam beszélnek. (*) nem árult el semmit a kérdezősködésemre, csak azt mondta, kellemes meglepetése van számomra.
A "nagy nap" zárás után újra elmentünk a már ismert kozmetikai szalonba. Hát ez volt a kellemes meglepetés! Átváltozásomat profi kezek teszik teljessé! A paraván mögött meghatottan bújtam bele egy selyemköntösbe. Szerencsére aznap body volt rajtam, mivel utólag is elég komikusnak tartottam volna bokszeralsóban, trikóban a forró gyanta alá feküdni. Nehéz perceket éltem át lábaim és kezeim gyantázásakor. (akkor még ez a módszer volt a legelterjedtebb és a borotválás után valószínűleg a leggyorsabb a szőrtelenítésre) Pihenésképen belakkozták körmeimet, de műkörmöt nem hagytam feltetetni, valahogy még ma is idegenkedem tőle. Következett fülcimpáim kilyukasztása.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.11 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 papi 2014. 04. 21. hétfő 18:30
Egész jó
#5 A57L 2014. 03. 8. szombat 08:51
Nem rossz.
#4 Janus 2002. 09. 17. kedd 16:15
Furcsa???!!! ? 6
#3 én 2002. 09. 17. kedd 08:45
Mint egy folytatásos teleregény, ahol az olvasó választ a folytatások között. Ezért szerintem a végét elrontotta!! Klassz lett volna ha nem nekem kell kiválasztani a befelyezést. Ezért 6.
#2 Su 2002. 09. 16. hétfő 19:55
érdekes:) de elég jó:)
#1 Törté-Net 2002. 09. 16. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?