A+ A-

Cini 2. rész: Cini e-mailjei

Fordítás
Eredeti történet
Villámgyorsan megírtam és elküldtem Cininek a történetet, aztán megkaptam a második e - mailjét. Azannya, alaposan melléfogtam! Ő egy olyan történetet akart, amiben testvérek csinálják, nem az én fantáziálásomat egy normális férfi - nő kapcsolatról.
Rögtön küldtem neki egy bocsánatkérő levelet, és egy sor kérdést tettem fel a testvérekről, hogy a történetet a kívánságainak megfelelően alakíthassam.
Levelezésünk közben egyre több információt közölt, és néhány dolog, amit bele akart íratni a történetbe, halványan emlékeztetett valamire, de igazán nem nagyon gondolkoztam el ezen, azon kívül, hogy hogyan foglaljam bele a sztoriba.
Aztán egyik e - mailjében egy olyan jelenetet írt le, ami köztem és a húgom közt játszódott le. Persze, tudom, hogy más bratyók és hugik is kerülhetnek - és valószínűleg kerültek is - hasonló helyzetbe. Nem ez volt benne a hátborzongató, hanem a mód, ahogy leírta azt az eseményt. Eddigre én és Cini naponta leveleztünk egymással. Mindketten olyan gondolatokat osztottunk meg a másikkal, amiket eddig még senkivel.
Otthon csak egy számítógépünk van, én arról küldtem a leveleket. Gyakran veszekedtem a "Pokoli Hugival" arról, hogy ki használja éppen. Vagy én akartam, hogy tűnjön el, vagy ő toporgott mögöttem, hogy siessek és fejezzem be hamar, mert szüksége van a gépre.
Azt hiszem, ez a tipikus testvérháború esete. Mindig veszekedtünk, soha nem voltunk egy kicsit sem rendesek egymással. Igazán púp volt a hátamon. Állandóan a barátnőimet szapulta. Az egyik csak egy kurva, és vigyázzak, még elkapok valamit, a másik meg hazudós és felvág velem, csak azért kellek neki, hogy menő helyekre hurcoljam. Mindben talált valami hibát, engem meg azért hibáztatott, mert ilyen hülyén választok, de sosem mondta meg, hogy akkor neki melyik tetszene.
Egy éjszaka az egész család tévézett, én felnéztem és láttam, hogy Hugi fura arckifejezéssel bámul. Amikor észrevette, hogy lebukott, elpirult és kiment a konyhába. Utánamentem, és megkérdeztem, hogy történt - e valami. Ő megrázta a fejét, aztán megölelt és adott egy puszit. Nagy meglepetésemre azt mondta, hogy néha szinte örül, hogy én vagyok a bátyja. "Dettó" - csak ezt tudtam válaszul kinyögni. Mi a fene ütött belé?
Másnap Cini e - mailje bombaként robbant. Éppen egy olyan részt fogalmaztam, ahol leírom a külsejét és tudnom kellett, hogy néz ki. Azt írta, hogy 19 éves, rövid, halványszőke haja van, királykék szemei, remek lábai, 90C - s melltartót hord és még szűz. Teljesen megdöbbentem!
A húgom 19 éves! Rövid, szőke haja van! Kék a szeme! A melleit vagy a lábait még soha nem figyeltem meg, végül is ő a "Pokoli Hugi", szóval a mellbőségéről nem tudtam, meg a szüzességéről sem, de a kor, a haj és a szemek? Nem lehet! Kizárt dolog!
A számítógépen a felhasználói profilomat jelszó védi, szóval senki nem látja mit csinálok, vagy hová szörfözök a Neten. A húgomnak szintén van egy ilyen jelszava. Hogyan tudhatnám meg biztosan?
Kijelentkeztem és szóltam neki, hogy övé a gép. Az istenek ekkor rámmosolyogtak (vagy inkább haragosan ráncolták a homlokukat?) Csörgött a telefon, a húgomat kereste egy barátnője. Szóltam neki, hogy tartsa a vonalat és szóltam a testvéremnek. Kiszaladt, hogy felvegye, én pedig ránéztem a képernyőre, amit az előbb kapcsolt ki. Visszakapcsoltam. A legfrissebb Cininek küldött e - mailem volt a képernyőn! Éppen most válaszolt!
Nem emlékszem arra, hogy jutottam a szobámba. Csak arra figyeltem fel, hogy az ágyamon fekszem, félig az oldalamon, félig a hasamon, a térdemet felhúzva, két kézzel fogva a farkamat, ami még soha nem volt ilyen merev. Tudtam, hogy szerelmes lettem Cinibe és a leveleibe, de ez csak fantáziálás volt. Semmi nem lett - nem lehetett - volna belőle, de legalább élvezhettem álmaimban és képzeletben.
De a húgom? Miért akarná, hogy én, vagy akárki, írjon egy novellát róla és a bátyjáról? A bátyja... én vagyok! Legtöbbször úgy viselkedik, mintha nem is kedvelne. Ő... rám... gondol... ÚGY?
Miközben ott feküdtem kavargó gondolataimmal, még mindig kőkeményen álló szerszámmal az ágyon, anyu vacsorázni hívott. Visszakiabáltam, hogy nem vagyok éhes. Én. Nem éhes? Csak ha a világvége közeledik. Nem voltam benne biztos, hogy nem éppen az történik. Később anya bejött, hogy megnézzen, bevetett velem néhány aszpirint, valami löttyöt és itatott velem egy kis gyümölcslevet. Egész éjjel ébren forgolódtam. Rogyadozott a lábam és kábult voltam másnap reggel. A húgom csatlakozott a gyógyító szándékú anyai buzgólkodáshoz, miközben egyre azt mondogattam, hogy jól vagyok. Valószínűleg egyre őt bámultam, mert hirtelen rámnézett, és megkérdezte:
"Mi van?"
"Semmi" - válaszoltam.
Ellógtam az óráimat, egész nap otthon lustálkodtam. Az agyam még mindig pörgött. Ahogy a gondolatok egymás után átsuhantak rajta, úgy éreztem gyorsabban működik, mint egy 5000 Mhz - es számítógép. Betévedtem a húgom szobájába, pillantásom a képekre esett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.79 pont (185 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 cscsu50 2017. 01. 22. vasárnap 06:39
elmegy
#8 feherfabia 2015. 12. 11. péntek 06:15
Nagyon szép!
#7 deajk2008 2015. 03. 22. vasárnap 20:20
nekem tetszett 10p folytasd...
#6 A57L 2013. 09. 17. kedd 04:37
Nem rossz.
#5 papi 2013. 05. 19. vasárnap 11:02
Ez aztán a Svéd csavar.
#4 sihupapa 2008. 09. 28. vasárnap 04:46
hát ettől melegem lett.
#3 free 2008. 08. 5. kedd 15:58
jó, élvezetes.
#2 Zuzó 2002. 10. 22. kedd 16:51
Ez nagyon frankó és nyakatekert, ez az egyi legizgibb!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?