A+ A-

Asszony és lánya a tanyán 1. rész

Böffentését elnyomta a becsapódó ajtó üstdobszerű puffanása. Egyik lábáról lerúgta a gumicsizmát, a másikat csizmástól fellendítve az ágyra, krumpliszsákként terült el. Kalapja az arcába csúszott, hetyke fejmozdulattal az ágy mellé lökte. Gyorsan horkantott egy harsányat, afféle kacskaringós ablakrezegtetőt, de az igazi, mély álomba merülés előtt szokásos esti, csiricsáré káromkodását még elhadarta. Jani, a nehéz nap fináléjaként, ezúton emlékezett meg valamennyi ismerőséről, már akiket a nagy kapkodásban ki nem felejtett.
Az ajtón kívül egy újabb, a mai napra kiválasztott tányér csörömpölő kimúlása jelezte, hogy mára is elég volt a családfőből, majd gondos lábak megtaposták a cserepeket, mielőtt a három- és sokszögű mozaikoknak valami rejtélyes módon kedvük támadna újra összeforrni. Az asszony ezzel meg is nyugodott, azaz egészen más irányú izgalom kezdett kerekded testében motoszkálni.
A gondosan ápolt, ám a menetrendszerűen támadó tyúkok által még gondosabban kapirgált kiskert felől egy kócos lányfej vándorolt egyik ablaktól a másikig. Látva, hogy a konyhában vége a zúzásnak, s készülőben egy sokkal érdekesebb program, átosont a horkantásoktól hangos üvegig. Leellenőrizte, hogy a fél pár gumicsizma folytatásában Jani csak benyúl-e nadrágja mélyére markolászási céllal, ahogy legtöbbször teszi az édes álom érdekében, vagy ritka kivételként elő is veszi lankadt slagját, és abba kapaszkodva húzza a megkopott lóbőrt. Semmi érdekes.
- Még erre is lusta - állapította meg Emese csalódottan.
A csendélethez tartozott még egy kutya is, amelyik - ismerve a műsorfüzet következő pontját - hangos lihegéssel várakozott a közelben, ami azt jelentette, hogy gazdája, a szomszédos tanya lakója megkezdte szokásos, ólálkodó lopakodását.
*
Másnap délelőtt, mikor Janinak már a semmittevéstől is átizzadt nyakig gombolt inge, a tyúkok kiszáradt torokkal káráltak, s amikor már egy sci-fi író sem tudná elképzelni, hová lesz még ennél is vadabb a hőség déli harangszóig, Emese a folyó felé vette az irányt.
Vígan lépkedett a gyér erdő kétes hűvösében, majd letért az ösvényről, lassabb tempóra váltott, kerülve a gallyak ropogását. Az utolsó métereken a surranó levelek között hajladozott. Megtorpant az árnyék és a sárgán tűző homok határán.
- Korán jöttem? - kérdezte magától.
A választ csattogó-nyikorgó bicikli közelítő zaja adta meg. Kisvártatva jól hallatszottak a nyögések, majd a lihegés és szuszogás is, amint az egyik fiú küszködve tekert az ösvényen, a kopott vázon fuvarozva haverját.
Emese lekucorodott, s míg amazok ledobták a bringát, hátával egy fatörzsnek támaszkodva kényelmesen elhelyezkedett, tekintete éppen azt a partrészt fogta be, ahol a fiúk várhatóan majd eltöltik délig az időt. Figyelte, ahogy a sárgás homokból néhány göröngyöt vagy kavicsot a vízbe dobnak nevetgélve, miközben minden második szavuk "bammeg" vagy "bazzeg". Egyik így ejtette, másik amúgy, de Emesén minden alkalommal különös bizsergés futott át, nem győzött betelni az ismételgetett szavak által keltett izgalommal. Nem is akart beleunni, hisz a fülén keresztül ingerelte minden "bammeg" és "bazzeg", ahogy egyenként végighaladt a testén, megrezegtetve minden idegszálat, melyek készségesen eljuttatták a legtávolabbi porcikáiba, s a végkicsengést egy idő után nedvesedő puncijában tapasztalta. Ehhez hozzáidomult még a látvány: a fiúk, megunva a hajigálást, ledobták a ruháikat és veszett csapkodással beszaladtak a folyóba.
Köröttük vízfelhő, hátukon kövér cseppek váltak nyaldosó patakokká, míg lezubogtak az izomkötegekből álló fenekekig. Hirtelen elmerültek, s mint a szinkronúszók, fejük egyszerre bukkant fel ismét. Lerázták a fejükről a hűs vizet és jókora léptekkel gázoltak vissza a partra.
Emese pontosan tudta, melyik az a pont a folyóban, amikor kiemelkednek a lehűtött testek, mikor bukkan elő a két has, derék, csípő... Szívdobbanásait az erdősáv visszhangozta, amikor - ezen a napon először - megpillantotta a két himbálózó fütyköst. Egyiküké kisméretű, de roppant élénken tekint előre, ahogyan a gyík les áldozatára, s kurtasága ellenére bőr sosem fedte teljesen, Emese szerint gatyába rejtve is feltűnő lehet, bár úgy még nem volt alkalma megfigyelni. A másik fiúdísz lomhán, elefántormányként lógva, minden lépésnél hol egyik, hol másik golyót érintve, azoknál jóval mélyebbre nyúlva ringott, mint mindig, s ilyenkor teljes hosszában kényes bőrtok védte.
- Ha ilyenkor megállna az idő!—fohászkodott Emese a fák-bokrok közül, ám egy pillanatra sem nézett felfelé közben, ahogy a megalapozott kérés és annak címzettje indokolná. Nem nézett ő oldalra sem, sőt az izmos hasakat és mellkast, vagy a széles vállakat sem jutott ideje megcsodálni, tekintete ide-oda ugrált két pont között egészen addig, míg a fiúk le nem ültek, arccal a folyónak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.47 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 feherfabia 2015. 06. 10. szerda 06:32
kezdetnek jó!
#10 A57L 2013. 12. 2. hétfő 05:23
Egész jó.
#9 papi 2013. 08. 22. csütörtök 11:23
Nem rossz.
#8 obszidian 2013. 04. 17. szerda 21:55
Ezt is olvastam, nem rossz.
#7 genius33 2013. 03. 9. szombat 07:36
Érdekes nyelvezet nyes
#6 mackó2009 2012. 11. 4. vasárnap 19:26
Enyhén szólva egysíkú, a stílusról már nem is beszélve.
#5 Mikey 2012. 07. 8. vasárnap 11:47
gyuri0926: a leírás ugye nem ebben a stílusban történik!
Így tehát csak jól bemutatott 1 alpári, rövid párbeszédet.
#4 gyuri0926 2012. 07. 6. péntek 09:36
– Kéne már egy nő, bazzeg! – szólalt meg egyikük.
– Bammeg!
– Kihozhatnád a Ditkét, bazzeg!
– Az velem se dug, bammeg...
– Csak hozd ki, bazzeg, majd rádumáljuk!

Hát ez valami költői , tényleg , ezt hogy tudtad megírni ?
#3 tiborg 2012. 07. 6. péntek 08:07
O.K."marokfegyver" a sztori jo marokfegyver.
#2 Rinaldo 2012. 07. 6. péntek 07:40
Nagyon viszketett már a kis pinája,miközben leste a fiukat.Remélem a követ kezö részben jól megdugják.
#1 Törté-Net 2012. 07. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?