A+ A-

Asszony és lánya a tanyán 2. rész

- Hol kódorogtál?
Emese megvonta a vállát, hiszen tudta jól, hogy ez a fajta kérdés költőinek számít azóta, ahogy Jani hozzájuk költözött.
- Ebéd után levágunk húsz csirkét - jelentette ki anyja, miközben a gőzölgő fazekat az asztal közepére helyezte.
A csirkevágás, mint mindig, pörgősen zajlott: nyaknyisszantás, forró víz, a tollazat úgy omlott le, mint a menyasszony esküvői ruhája lakodalom után. Emese feladata következett: kibelezés, öblítés, darabolás. Amikor csak tehette, s éppen nem sürgette a következő pucér csirke, eljátszadozott a nyakukkal. Anyja rá is szólt:
- Ne húzogasd, hanem kurtítsd meg!
Minden csirkenyakon hagyott egy kevés bőrt, de nem mindet - ahogy a parton látta a nem csirkenyakak esetében.
- Amit levágsz, azt tedd ide, kisütjük! Maradjon rajta is, mert jó ízt ad a levesnek!
Emese sokat töprengett, milyen íze lehet a fütykösnek. Szokták mondani a lányok, hogy jobb, mint a csókolózás, de ezzel nem jutott sokkal előrébb. Nem csókolózott még sosem. Bízott benne, hogy - talán már holnap - megoldódik minden rejtély. Ha lesz benne elég bátorság - lesz, miért is ne lenne? - akkor a parton szépen odasétál a srácokhoz, "hali!", ahogy tervezte...
- Ne húzogasd már, mint egy faszt! - förmedt rá hirtelen Jani, aki a közelben végezte délutáni pihenőjét.
- Szeretnéd, ha a tiedet húzogatnám? - vágott vissza, persze csak magában Emese, s zavarában pipacsszínűvé vált a feje.
Ez a beszólás mindenesetre új irányt jelölt ki gondolatainak: Mi lesz, ha a fiúk nem szeretik majd, ahogy ő csinálja nekik? Hiszen sosem próbálta még, és attól, ahogy látta Janinál, vagy ma délelőtt megfigyelte a parton, még nem biztos, hogy gyakorlatban is menni fog...
Elfogytak a csirkék.
A képzelet tovább tekeredett, s legszívesebben máris szaladt volna a folyópartra. Most, amíg felül van a mersz, amíg nem akarja lelkesedését fa tövéből leskelődéssé szelídíteni. Csakhogy a fiúk - Bammeg és Bazzeg - délután nem szoktak a vízhez menni. Vagy mégis? Attól, hogy ő nem tud róla, akár ott lehetnének most is... Emesén különös, türelmetlen izgalom lett úrrá.
Jani egy széken elterülve éppen arról mesélt szokásos, véget nem érő monológja egyikében, hogy amiről nem tudunk, az attól még létezhet.
- Milyen igazad van! - helyeselt Emese magában. S miközben Jani belekezdett a százszor hallott, állatok életéről szóló előadásába, s mielőtt saját meséje monotonitása álomba mormolta volna, Emese elhatározta, hogy saját szemével fog meggyőződni a folyópart homokjáról.
Az út egyre hosszabb, a várakozás mind sürgetőbb.
Megszokott fájához óvatoskodott. A délelőtti nyomok még jól látszottak alant, rájuk dőlt az árnyék, de a fiúk sehol.
Hátát a törzshöz támasztva, enyhén behajlított térdekkel, széttett lábai közét érintve idézte fel a néhány órával korábbi eseményeket. Mire beért a saját bugyijába, érezte, mennyire élénkek az élmények. Kapkodva vette a levegőt és térdei lassan összecsuklottak, s mire leereszkedett volna a fa tövébe, forróság öntötte el az agyát is, a tenyerét is. Szinte öntudatlanul maszatolta el punciján és combjai belső felén a sűrű nedvet és játékosan mozgatta még be-ki az ujját.
- Megy ez Bammeg és Bazzeg nélkül is! - mosolyodott el, amint észre tért.
*
Az esti program megszokott mederben zajlott: káromkodás és tányércsörömpölés kíséretében Jani úgy ráájult az ágyra, mintha végleges megoldásnak tartaná élete hátralévő éveire. Kevés idő elteltével - Emese elhelyezkedett az ablaknál - az asszony hangtanul nyitotta az ajtót, némán megállt élettársa ágyoldalánál.
Emese nem tudta felfogni, mi szükség van ezekre a látogatásokra, hiszen egész éjjel csinálhatnák, amihez kedvük van. Hacsak az nem ad értelmet a menetrendszerű összeveszés és ájulás-szerű elalvás utáni dolognak, hogy anyja így akar megbizonyosodni arról, Jani elég mély álomba zuhant-e.
Jani horkantott egyet-kettőt, álmában bizonyára valami nagy bölcsesség jutott eszébe, melynek kinyilatkoztatásával nem tudott reggelig, vagy legalább éjjeli, italkereső-kódorgása idejéig várni. Mivel - szokásától eltérően, talán mert hirtelen tört rá a merev részegség - nem készítette elő slaghoz hasonlító fütykösét, hogy azon mórikálva vessen véget a napnak, az asszony kezdte kibontani a bő nadrágot.
Emese az ablak sarkához húzódott, nehogy elmulasszon valamit a látványból. - Érdekes, hogy ettől már nem tudok beindulni! - gondolta, ám azért érdeklődéssel figyelte, amint előbukkan a slag. Az asszony végigtapogatta, meglóbálta, gyakorlottan lehúzta a bőrt, s leülve az ágy szélére, fejő mozdulatokat tett. Úgy tűnt, kissé nyugtalan - nem mintha máskor gyakorta történt volna valami érdemleges Jani irányából -, újra felállt az ágyról és csak felületesen húzogatta egy keveset. Hamar feladta, ugyanolyan nesztelenül távozott, ahogy jött.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.6 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2013. 12. 2. hétfő 05:24
Jó írás.
#8 papi 2013. 08. 22. csütörtök 11:23
Jóóóóó
#7 genius33 2013. 03. 9. szombat 07:37
Még mindig "érdekes" nyes
#6 mackó2009 2012. 11. 4. vasárnap 19:29
nem változott a véleményem
#5 cervelo 2012. 07. 21. szombat 16:14
Kissé elnyújtott.Lehetne rövidebb.
#4 Rinaldo 2012. 07. 20. péntek 08:26
Nagyon viszket a kis csaj punci a,nagyon akar már baszni.
#3 vasco21 2012. 07. 18. szerda 14:42
Jó stílusod van
#2 gyuri0926 2012. 07. 18. szerda 08:35
ßar
#1 Törté-Net 2012. 07. 18. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?