A+ A-

Asszony és lánya a tanyán 3. rész

Hangokat hallott.
Igyekezett vissza a part rejtekébe, s onnan a titkos leshelyre, hiszen tervei szerint meg kell várni, míg a fiúk levetkőznek és végigfekszenek a homokon.
Megtorpant. A hangok a fa tövében hagyott ruhái felől hallatszottak.
Első gondolata a lebukás volt: a srácok letérhettek az ösvényről, s észrevették az összehajtogatott ruhadarabokat. Azt, amiben érkezett, s a másikat, amit jelmeznek szánt szükség esetére, ha mégsem lenne elég bátorsága meztelenül odasétálni hozzájuk... Második gondolata is a lebukást diagnosztizálta, de már a remélt fiúk nélkül: Legalább négyféle hangot különböztetett meg, és már érteni is lehetett őket.
- Anya, itt ruhák vannak!
- Bugyi is...
- Mindjárt megnézem, ne nyúljatok hozzá!
- Ha bugyi is, akkor apátokat érdekli...
- Két csajszi ruhája.
- De csak egy bugyi!
- Hagyjátok már más ruháit, majd visszajön értük a gazdájuk!
- De anya! Hol van a két csajszi? A bugyis és a bugyitlan?
- Melyiket választod?
- Belefulladtak?
- Mentsük ki!
- Apáé a bugyi nélküli...
- Hagyjátok már! Menjünk arra föntebb!
- Arrafelé napoznak?
- Vagy ott fulladtak bele.
- Anya, megkeressük őket?
- Nem vagy normális, miért keresnénk...?
- Apa, megkeressük őket?
- Milyen pici ez a bugyi!
- Hozzá ne merj nyúlni!
- Béci megszagolta...
- Azonnal idejöttök mindannyian!
- Inkább amarra menjünk! Anya, arra homokosabb a part!
Lassan távolodtak. A halkuló hangzavarból még néhányszor fel lehetett ismerni: "bugyi".
Emese megkönnyebbülten állt a partfal takarásában, mégsem lett volna jó, ha egy komplett család - anya, apa és három gyerek - előtt debütál régóta megmutatni vágyott pucérságával. Ráadásként motorcsónak hangja erősödött, talán a korábbi mozizó tér vissza egy ismétlésre...
Nagyokat szökellve tért vissza a kiindulóponthoz, oly sok leskelődése tanújához, az árnyas fához. Nagyot sóhajtott, és ahogy volt, pőrén ráült a ruháira.
Nem kellett sokat várakozni, megjelent egy lány.
- Tűnés innen! - súgta Emese. A lány könnyed léptekkel elhaladt Emese lábai előtt, ellenkező irányba, mint a népes család. Őt egy pár követte - Emese eredményesen fohászkodott -, s ugyanarra távoztak.
- Mi van itt ma? - Most döbbent csak rá, hogy hiába igyekezett mindent figyelembe venni, s feleslegesnek bizonyul a szerep gondos elpróbálása is, ha közben elfeledkezett a naptárról: - Szombat van! - ismerte fel. Remélte azonban, hogy ez nem jelent majd hatalmas népvándorlást a folyóparton.
Végre megérkeztek a fiúk.
A szokásosnál kevesebbet rugdosták a homokot, kicsit lógatták az orrukat - Emese arra tippelt, hogy nem sikerült még nőt szerezniük.
- Hát fiúk, itt vagyok én nektek! - mosolygott.
A fiúk azonban erről nem tudtak, irtózatos csapkodással rohantak a víznek. Viszonylag sokáig hűtötték magukat, két-háromszor a fejüket is bemerítették, aztán himbálózva gázoltak kifelé. Egyikük a szokásos módon, kismérete ellenére előremutatva, míg a haverja vidáman lóbálta a sajátját, mint elefánt az ormányát.
- Még két perc - suttogta izgatottan Emese, elégedetten tapasztalva, hogy lábai között megindult a nedvesedés.
A srácok végigheveredtek, fejük az árnyékban, kezeikkel a fütykös igazgatva.
- Bazzeg, a Ditke se jött ki!
- Mondtam én, hogy nem jön, csak ígérgette, bammeg.
- Még egy perc... - fújta ki lassan, mélyről a levegőt Emese. Búvóhelyéről, két lépéssel egyenesen közéjük tudna huppanni. - Még fél perc és indulok!
A Sorsnak azonban ezen a napon vicces kedve támadt, ráadásul nagyobb rendezőnek bizonyult. Megmutatta, hogy ki az úr a folyóparton...
Emese felemelkedett, egyetlen másodperc alatt eldöntötte, hogy a bevonulása meztelenül fog történni...
Ugyanebben a pillanatban jobbról belibegett a képbe egy lány. Ugyanaz, aki korábban abba az irányba távozott. S ha ez még nem lett volna elég az útrakész Emese ellenszenvének kivívásához, nemcsak könnyedén odalépett a fiúkhoz, de lazán megszólalt:
- Hali!
- A mocskos! - sziszegte Emese az árnyékból.
Az egyik fiú zavartan elengedte a fütykösét és felnézett a karcsún föléje hajló lányra:
- Szia, Ditke!
Másikuk szemmel láthatólag tétovázott, befejezze-e a megkezdett tevékenységet, vagy tegyen úgy, mintha nem történt volna semmi, már amennyiben álló farokkal lehet közömbösnek maradni.
- Kerestelek benneteket, jó hosszan felmentem a parton... Ideülhetek?... Nem láttam senkit, csak egy pecást meg itt nem messze ketten dugnak... - hadarta Ditke, a srácokat szóhoz sem hagyta jutni.
Éppen, ahogy egy másik forgatókönyvben, az Emese által megálmodottban szerepel, toporgott egy kicsit, mintha nem lenne elég hely, majd egyiküket átlépve, leült a két fiú közötti részre.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.2 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 feherfabia 2015. 06. 11. csütörtök 06:00
Gyenge!
#8 A57L 2013. 12. 2. hétfő 05:24
Elég jó.
#7 genius33 2013. 03. 9. szombat 07:38
Hát őőő... nem is tudom.
#6 mackó2009 2012. 11. 4. vasárnap 19:30
most már nincs is véleményem
#5 Mikey 2012. 08. 4. szombat 05:44
Ez 1 picit kurtára sikeredett.
#4 Rinaldo 2012. 08. 2. csütörtök 07:09
Nem sikerült a terve a másik csaj elhappolta előlle a srácokat.
#3 genius33 2012. 08. 1. szerda 23:42
Nem bejövős nyes
#2 gyuri0926 2012. 08. 1. szerda 22:51
Ez mi ?????
#1 Törté-Net 2012. 08. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?