A+ A-

Asszony és lánya a tanyán 4. rész

V.
Ebéd után bezárkózott a szobájába, levelet írt az apjának. Nem hosszút, háromsornyit mindössze, de közben egy-két könnycseppet elmorzsolt a szeme sarkában.
A borítékot melltartópántjával a testére lapítva, közömbös arckifejezést felvéve indult el otthonról. Nem a postaládához ment - amely talán 150 méternyire zöldell az út mellett - hanem a leselkedős szomszéd tanyája felé sétált céltalanul. A levél elrejtése szokás szerint felesleges óvatosságnak bizonyult, mint eddig minden egyes alkalommal, hiszen sem az anyját, sem annak még újnak számító élettársát nem érdekelte, hová indult el Emese.
A szomszéd tanya mellett a boglyas kutya kicsit behúzta a nyakát, jelezve, hogy most nem kívánja az oldalba rúgást, ami olyankor szokta meglepetésként érni, amikor elkíséri a gazdáját egy kis leskelődésre, és Emese rendre elbotlik a jószágban.
- Nini! - mosolygott a lány.
Éppen a ház melletti pincéből lépett ki a tanyaszomszéd, szemmel láthatóan nagy izgalommal markolt egy borral töltött kancsót. Se látott, se hallott, az épület elülső frontját elfoglaló gang felé igyekezett, miközben szabad kezével bú nadrágjában matatva, félreérthetetlen húzogatós mozdulatokkal kísérte saját lépteit. Éppen úgy, mint amikor rendszeresen átballag Emese anyját kukkolni.
- Ki lehet nála? - tűnődött Emese, és elfelejtve a levelet, eldöntötte, hogy ő ezt megnézi. - Fordult a kocka, bácsi, most én leslek meg téged!
A négy vastag oszlop által határolt, fedett teraszon talán még sosem volt ekkora élet. Egy női és egy férfias nevetés hangzott fel a párás boroskancsó megjelenésekor.
- Ez kell ilyen kánikulában! - bíztatta a házigazda a vendégeit. - Adnék én a kutyának is, de nem szereti.
- Mi? Te olyan bort akarsz ránk tukmálni, ami a kutyának sem kell? - hahotázott az idegen férfihang.
Női kuncogás követte a tréfát, s ezt a jellegzetes hangot mintha a fülét hegyező lány már korábban is hallotta volna. Közelebb lépkedett, hiszen ha észreveszik, sem történik semmi szokatlan: máskor is el szokott haladni a tanya mellett. Kibukkanva az épület sarkánál, egyből meglátta a lárma gazdáit, egy valahonnan ismerősnek tetsző, erősen napbarnított komát, és egy nagyon is ismerős leányzót.
- Ugyan már, ülj az ölembe, hadd ülhessen le a bácsi is! - nógatta a férfi a rövidruhás, karcsú, szőke lányt.
- Bácsi az öregapád! - tiltakozott a házigazda. - Fickósabb vagyok én sok mai sutyeráknál!... Hozok mindjárt még egy széket... - A mondat vége a levegőben maradt, mert hirtelen ő is felismerte a három főre jutó két ülőhely előnyét, s a megtöltött poharat a lánynak kínálta: - Ülj inkább az én ölembe!
- Kicsit ide, kicsit oda - kacagott a lány. - Majd eldöntöm én, ki a fickósabb!
- A mocskos! - sziszegte Emese, ahogy délelőtt a parton is. Nem mintha irigykedett volna a két öreg miatt, de Ditke akkor, a folyónál a srácokat nyúlta le előle, most meg képes itt szórakozni...
Ditke nem sokat kérette magát, beletelepedett a barnaképű ölébe, és vígan fészkelődve melengette markában a párás poharat. A komának fülig ért a szája, és boldogan fogta a lány derekát.
- Elég lesz már a jóból, most én következek! - helyezkedett a házigazda, és a szófogadó lányt sokkal bátrabban ragadta meg: mielőtt lehuppant volna az ölébe, a fenekére csapott, s amikor már ott viháncolt rajta, akkor közvetlenül a mellei alatt markolta meg.
- Gyere vissza! - kérte a barnaképű, és Ditke máris nála landolva fogadta a mohó szorongatást. - Nincs is rajtad bugyi?
- Hess! - nevetett teliszájjal a lány, de a tolakodó kezeket nem vette le a cicijeiről, sőt ingerlő riszálással fészkelődött. - Te meg ki vagy? - rikkantott oda a szájáttátó Emesének, aki teljesen elfeledkezett rejtőzködő pozíciójáról, és leplezetlen érdeklődéssel szemlélte eddig az eseményeket.
- Gyere ide bátran, neked is jut egy kis hűsítő, pincehideg borocska! - csapkodta térdeit a házigazda hunyorogva, mintha nem ismerné fel a szomszédlányt.
- Persze, mert nem engem szokott kukkolni - mosolygott magában Emese -, lehetséges, hogy anyát sem tudná beazonosítani másként, csakis meztelenül. - Közben tett néhány bizonytalan lépést a víg társaság irányába.
Ditke beszaladt a gang végében nyíló ajtón, lebbenő ruhája bepillantást engedett hihetetlenül fehér és valószínűtlenül formás fenekére, s otthonosan mozogva egy harmadik pohárral tért vissza, majd szemérmetlen, lovagló pózban - hosszú, fehér combjait szinte tövükig megmutatva - visszahelyezkedett a barnaképű ölébe, aki lelkesen folytatta a szottyongatást.
- Köszönöm... - Emese úgy folytatta volna, hogy "nem kérek", ám ahogy keze hozzáért a feléje nyújtott hűs pohárhoz, nem volt képes nemet mondani.
Hamar belekortyolt a savanykás, de fénylőn sárgálló borba. Ital ilyen jól még nem esett neki! Kényeztette a testét, mint árnyékos oázis az elsivatagosodó tájon, és amerre folydogált, a kellemes érzést mindenütt kevésbé helyénvaló izgalom váltotta fel.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.42 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2016. 01. 2. szombat 08:08
Egész jó.
#7 feherfabia 2015. 06. 11. csütörtök 06:26
aranyos!
#6 A57L 2013. 12. 2. hétfő 05:25
Nagyon jó.
#5 mackó2009 2012. 11. 4. vasárnap 19:33
nekem nem jött be
#4 Rinaldo 2012. 08. 8. szerda 07:02
Teljesült Emese vágya szopot,kinyalták.
#3 genius33 2012. 08. 7. kedd 08:32
Szerintem nem rossz smile Tetszett.
#2 cervelo 2012. 08. 7. kedd 07:51
Szívesen olvasnám a folytatást,így nem jó a vége.
#1 Törté-Net 2012. 08. 7. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?