A+ A-

Marko - Életem kiterített (nem kártya) lapjai 3. rész

Egészen rosszul lettem. Ha Evi kicsit később találkozik össze Erikkel talán megúsztam volna.
Esetleg.
Lihegve támaszkodtam a szobám bezárt ajtajának, áldottam a szerencsémet, hogy épp bőrrel átvészeltem az eltelt pár percet. A szívem kalapálását a dobhártyámban is hallani véltem, a levegőt vibrálónak láttam, sőt, egészen halvány színeket fedeztem fel benne! A megemelkedett adrenalinszint játéka volt, amit az izgalom, az átélt élmények okoztak.
Feljutni sem volt egyszerű, pedig siettem, majdnem rohanva közelítettem az emelet felé, persze kétszer is megállítottak útközben, van - e még bor, hol van a kávé - kezdetű kérdésekkel. A zaklatott állapotomat alig tudtam palástolni a többiek előtt, majdnem üvöltve válaszoltam, de szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy üldözöttként menekülök.
- Így elcseszni! - kiáltottam bele a szobám csendjébe, miközben ráztam a fejem, az öklömmel pedig vertem a falat, hadd fájjon! Mérhetetlen düh forrt bennem, az átkozott helyzet miatt, nem tudtam elképzelni, hogy lesz - e még holnap a számomra. Biztos voltam benne, hogy Erik utánam jön, feltépi az ajtót és kicsi cafatokra tép, vagy beleöklöz a padlóba. A remegő várakozás alatt a percek óráknak tűntek, de semmi mást nem hallatszott, csupán a fáradó buli zaja szűrődött fel a szobámba.
- Jön! Nem jön! Agyonver, életben maradok! - ezt ismételgettem egészen addig, amíg ki nem száradt a szám.
Végül lerúgtam magamról az átkozott körömcipőt, hogy a ledőljek egy kicsit az ágyra. Egy hisztis kis fruskának éreztem magam, ahogy a lábaimmal kalimpáltam, a kezeimmel ütöttem az ágyat, kiadva magamból minden utolsó csepp erőt.Pár pillanatra akartam csak behunyni a szemem, ám a fáradság, az egész napi izgalom győzedelmeskedett az akaratomon.
Nem tudom mennyit aludhattam, mert a nap sugarai melegítették a bőrömet ébredéskor.Kissé kába és másnapos voltam. Ám azonnal rájöttem, hogy sikerült az éjszakát élve átvészelnem! Megkönnyebbülten gondoltam arra, hogy talán Eriknek nem is olyan sürgős az a megfojtás...
A jelmez, a melltartó - ami hálóruhául szolgált - , mindenhol lenyomatot hagyott a bőrömön, fájt a hátam, a vállam, amibe belemartak a vékony pántok, a derekamon vöröslő árok keletkezett.
Hamar eszembe jutott az előző éjszaka főként, a fészer mögött történt dolog. A félelem mellett a vágy is birtokba vette a testemet. Erikre gondoltam, az arcára, a csókjának ízére, a férfiasságára, ami duzzadtan és forrón simult az este a markomba.
Tudtam, hogy nincs mese.
A piros ruha és minden egyéb a parkettre került, ami miatt a testem szinte fellélegzett, a kezem pedig gyorsan a lábam közé siklott. A hímvesszőm lüktetve érintette a tenyerem bőrét, annyira kellett a sürgős élvezet, mint még talán soha.
Átéltem újra mindent.
A csók zamatát, Erik illatát, a karok szorítását, a nyögések hevességét. A vad mohóság gyors mozdulatokra sarkallt. A végén dobáltam magam a lepedőn, annyira be voltam indulva. Az orgazmus hamar rám tört, Erik nevét nyögtem, amikor a testem megfeszült és a markomba lövellt az ondó.
Félve lopództam ki a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak és rendbe tegyem magam.
Egy óra múlva már korgott a gyomrom, hiányzott egy forró tea, de nem mertem lemenni a konyhába. Remegtem az ajtóm előtt a kilincset szorongatva, amelyet többször is lenyomtam, de nem egészen kattanásig.
Így őrlődtem, a merek, - nem merek állapotában.
Valahogy mégis sikerült egy idő után kilépnem a folyósora, a rám törő hányingert mély lélegzetvételekkel próbáltam elhessegetni.
Tudtam, hogy elkerülhetetlen az Erikkel való szembesülés. Éreztem, ahogy egyre sápadtabbá válok, amint a konyha felé közelítek. Ismerősen csapott meg az a bizonyos konyha illat, Erik és Evelin az asztal mellett reggelizett. Tétován néztem szét az ajtóküszöbön állva, a szemem a falra szerelt digitális órára pillantott. Már délelőtt tizenegy óra is elmúlt.
- Mi van veled tesó? Olyan fehér vagy, mint a fal. Macskajaj? - kérdezte pajkosan Evi, míg Erik arca mélyvörössé vált amint megpillantott, a szája egyenes vonallá préselődött.
Vártam.
Valami iszonyú kiabálásra, ütésekre, bántalmazásra. A kezem előre ökölbe szorult, a testem megfeszült, de nem történt semmi. A vibráló feszültség, azonban betöltött mindent. Erik kerülte a pillantásomat, míg én a padlóra szegeztem a tekintetemet. Remegő kézzel sikerült meginnom egy bögre teát és ettem is pár falatot.
A temetési hangulatot Evi csivitelése sem tudta megtörni.
- Hát veletek meg mi van? Citromba haraptatok? - nem válaszolt egyikünk sem. Evi egyszer Eriket figyelte, másszor rám vetültek a szép szemei. Annyira zavarba jöttem!
- Ti összevesztetek fiúk! Nem járja, hogy az ikertesóm, és a szerelmem - ezzel Erik karjára szorította a kezét - , haragban legyenek! Tessék kibékülni most, gyerünk kezet fogni srácok!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.89 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 stallionhunk 2014. 03. 31. hétfő 22:02
Tiszta Almodóvar! Add el neki a sztorit! smile
#7 papi 2014. 03. 12. szerda 14:18
Tetszik
#6 obszidian 2013. 04. 4. csütörtök 17:41
Nagyon jó.
#5 Fuck89 2013. 03. 25. hétfő 22:31
tetszik wink nyes
#4 v-ir-a 2011. 06. 30. csütörtök 23:57
végigolvastam a 3 részt ...remélem nem így lesz vége
kiváncsi vagyok Erik kit választ a végén smile
#3 Aelm 2011. 06. 29. szerda 21:04
Köszönöm Remete!
Nekem is tetszenek a te írásaid, valamelyik nap, lehet a múlt héten végig 10 pontoztam őket, mivel nagyon jók, jól írsz!
#2 Remete D. László 2011. 06. 29. szerda 10:24
Tetszik!
#1 Törté-Net 2011. 06. 28. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?