A+ A-

Marko - Életem kiterített (nem kártya) lapjai 2. rész

Lihegve pakoltuk ki a szatyrokat harmadik körre is az autóból, a készülődés izgalma borzolta az érzékeinket. A konyhában rogytunk le egy hideg üdítő mellé, miközben Evivel végigsiklott a tekintetünk a szerzeményeinken. Minden helyet elfoglaltak a nagy bevásárló központból hazahordott dolgok. Határozottan meg voltunk elégedve azzal, amit láttunk.
A húgomék a szervezés részét magukra vállalták, így két várakozással teli nap után ott álltunk a titkos bulink előtt. Egyetlen zavaró dolog keserítette meg ezt a csodálatos időszakot, Erik aki most, hogy a szüleim nem voltak odahaza, szinte folytonosan ott lebzselt. Egy idő után mindenbe kezdett beleszólni, ami kissé zavaró volt, megpróbált felügyelni ránk az idősebb jogán.
-Szoktál te buliba járni öcskös?- kérdezte tőlem, kora reggel. Erik képes volt egy szál bokszerben a konyhapultnál támaszkodni, miközben kávéval a kezében siklott végig rajtam a tekintete. Melegem lett miatta nem is kicsit, már csak a látványától is felforrósodott a bőröm, az arcom enyhén lángolni kezdett, és valahogy a levegőt kapkodva kezdtem el belélegezni, akár egy asztmás. Azon kívül megalázó volt számomra az öcskös megszólítás, olyan lekicsinylő, semmibe vevő.
- Néha -válaszoltam, miközben igyekeztem elrejteni a hangom remegését.
- Még sosem láttalak egy szórakozóhelyen sem. Miért nem jársz el Evivel? - kérdezte, miközben lassan kortyolta a gőzölgő kávéját. Hiányosan voltam öltözve én is, olyan otthonosan, az alsón kívül csak egy kis trikót viseltem. A karom megfeszült miközben szeleteltem a szalámit a reggelihez, mivel Evi, a fürdőszobába menet bekiáltott hozzánk, hogy én vagyok a soros a reggeli készítésben.
- Nagyon hasonlítasz- jelentette ki Erik, amitől a kezemben megállt a kés egy pillanatra.
- Hogyan? - kérdeztem vissza.
-A húgodra, nagyon egyformák vagytok. - Miközben ezt mondta Erik, oda jött az asztalhoz, hogy letegye a csészét. A közelségétől megremegett a kezem a kés éle pedig, beleszaladt a mutató ujjamba.
-A fenébe- szitkozódtam a vérezni kezdő ujjamat bámulva, próbáltam megállapítani, mennyire mély a vágás.
-Mutasd csak- ugrott mellém a húgom fiúja, a kezébe véve az ujjamat. - Nem túl mély, nyugi, nem kell aggódni- majd a vérző ujjamnál fogva szinte odahúzott a csaphoz és elkezdte ráengedni a hideg vizet. Kicsit kimosta a két centi körüli vágást, majd zsebkendőt szorított rá. Már nem is éreztem az apró fájdalmat, egészen megvadított a férfi test közelsége, az arcvíz illata felkúszott az orromba, és amikor felnéztem, úgy éreztem beleveszek az engem fürkésző tekintetbe. Egy pillanatig valami varázslat félét éreztem, de lehet, hogy csak képzeltem. Egy aprócska sebről volt csupán szó, én mégis megmentő királyfit láttam a másikban. Szánalmas.
A bulira két lányt hívtam meg az osztályból, segítettek, már délután felakasztottuk a lampionokat az udvarban, szendvicset készítettünk, míg Evi és a barátnője, csak magazinokat nézegetett körömfestés közben. Plázacicák. Erősen ebbe a minősítésbe sorolnám Evit, de ha az embernek a testvéréről van szó ugyebár...csak kicsit plázacica!
-Kész picsa, meleg málé-szóltam be nekik dünnyögve az orrom alatt, amire csak a szokásos vihogás volt a válasz.
Mire az első vendégek elkezdtek száguldozni, az udvaron és bent a házban is minden készen állt egy vad éjszakára. A két osztálytársammal, Anettel és Katával megbeszéltük, hogy a hecc kedvéért kán- kánozni fogunk Evivel egyetemben, egy kis derűt vegyítve az estébe.
Ez volt talán az a része bulinak, amit a legjobban vártam. Transzvesztita beütés tudom. Végül is sikerült megfejtenem magam valamennyire. Nem zavar, hogy fiú vagyok külsőre. Viszont a lelkem nőies. Ez nem nyilvánul meg a hétköznapokban, apa azért szép példát mutatott nekem, tudom, hogy a lányokkal, asszonyokkal, hogy kell bánni, milyen a férfi szerep, mitől család a család. Udvarias vagyok és segítőkész, meg tudom javítani a kisebb háztartási dolgokat, de van bennem egy elveszett nő valahol. Perverzió vagy tudom is mi, de bonyolultabb meleg vagyok az átlagosnál ez nem vitás. Más a mások között is, ami nem túl szerencsés.
-Nagyon szép vagy-nézett végig rajtam Anett- Ha nem tudnám, hogy a Marko vagy simán összetévesztenélek Evivel! - Mi tagadás a dicsérettől csak úgy ragyogtam, a jól eső mosolyomat befelé nyeltem, nem akartam kimutatni, hogy éppen ez volt a célom.
Azt hittem jobban fogom magam érezni a ruhákban, de bevallom, a harisnya, a körömcipő, és a kitömött melltartó baromira idegesített. Valahogy más volt, mint gyerekkoromban, már nem találtam olyan izgatónak, a farmeremért és a pólómért sikoltozott a belsőm, amikor feltűzött hajjal és erős sminkben kimentünk a hangzavaros tánctérre.
Mindenki elhallgatott, az udvarról is beszállingóztak az emberek, mert Evi beharangozta a produkciót, és ott álltunk egymás mellett, mint négy primadonna. A zene az eredeti kán- kán felturbózott változata volt, és eléggé jól ment a tánc, a spárgát is simán meg tudtuk csinálni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.61 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 guymiki95 2015. 04. 8. szerda 09:06
Remek sztori!
#5 stallionhunk 2014. 03. 31. hétfő 21:48
Almodóvar megfilmesíthetné "A nő bennem" ( La mujer en mí) címmel smile
#4 papi 2014. 03. 12. szerda 14:18
Nagyon jó
#3 Aelm 2011. 06. 9. csütörtök 06:12
Már a negyedik részt írom...
#2 v-ir-a 2011. 06. 8. szerda 21:50
remélem lesz folytatása még...
#1 Törté-Net 2011. 06. 8. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?