A+ A-

Az a NAP 4. rész

Mintha milliónyi hangya rágta volna a lábaimat, rogytam vissza erőtlenül a földre. Hiába no, a hosszúra nyúlt, kielégítéséért folytatott csatározásomban teljesen elzsibbadtam.
- Adj egy papírzsebkendőt, légy szíves - böktem fejemmel az ágy végénél álló éjjeliszekrény felé, miközben lábszáramról felemelkedve, combjaim közé túrtam, hogy a kiszivárgó nedveket szétkenhessem a már úgy is ragacsos, csatakos bozontomon.
- Remeg a lábam... - mondta és láthatóan meg-megrázkódott nyújtózkodása közben lábujjhegyén támaszkodó lábának combizma.
-...kiszívtad minden erőm - folytatta, ahogy átadta a csomagból előhúzott zsebkendőt és nem hagyhatta ki, hogy meg ne csókoljon. Térdelve felegyenesedtem, egyik kezemmel kicsit felfelé húztam szőrös szeméremdombom bőrét, a másikkal pedig igyekeztem szárazra törölni magamat.
- Kérek még... - kezdtem
-..., mert teljesen magam alá csináltam... - mondtam, miközben a kezemben lévő papírzsebkendőt elengedve máris a másikért nyúltam. Gondoltam a földrehulló zsebkendő majd valamennyire felitatja a padlón lévő foltokat.
- Segíts föl! - kértem, mert másként nem tudtam volna zsibbadt lábaimról felemelkedni, így azonban hamar mellé csüccsenhettem az ágy szélére, hogy megrázogatva combjaimat és vádlimat segítsem beindulni a vérkeringésemet.
- Figyeld meg, még teljesen belesántulunk a végén a szexbe - szólt viccesen és közben ő is gyengéden masszírozni kezdte lábaimat.
- No, ennél nagyobb bajunk azért ne legyen... - hallgattam el egy pillanatra és egy jólesőt sóhajtottam, ahogy elnyújtózva nekidöltem a falnak. Felállt mellőlem és a remegéstől még bizonytalankodó lépésekkel az asztalhoz ment. Pezsgőt töltött és a poharamat átadva egy puszit nyomott a számra, majd így szólt:
- Azt hiszem, most rá ihatnánk egy nagyot... - majd kortyolt egyet, s már folytatta is tovább:
- Tudod, amióta megbeszéltük ezt a mi kis napunkat, azóta hányszor, de hányszor fantáziáltam..., próbáltam elképzelni mi is fog történni majd..., de már most minden képzeletemet felülmúltad... - hallgatott el egy kicsit -... pedig még csak dél van... - emelte fel mutató ujját, jelezve egy közeli templom harangjának hangját. Egy széket húzott az ágy elé és fordítva ráült, hogy beszélgetésünk közben a támláján támaszkodhasson. Eddig nem sokat csevegtünk. Nem, mert sok fontosabb dolgunk is akadt az elmúlt órákban. Így most iszogatva, kimondottan jólesett és kellemesen megnyugtató volt egy kicsit dumálgatni. Cseppet sem zavartatva magam, újra és újra letöröltem a puncimból szivárgó nedveket, majd a kissé használt papírzsebkendőket lazán az ágy elé dobtam, de néha-néha azért lehajolva felitattam azokkal a padlón lévő foltokat is. Ahogy kiürültek a poharak újra és újra töltött, mígnem egyszercsak így szólt:
- Hát ezt megittuk - és megragadva a pezsgős üveget a nyakánál fogva, a föld felé fordította a száját.
- No, de sebaj! Van másik! - rikkantotta az ismert zenebohóc hangját utánozva, s már indult is a hűtő felé. Utána szóltam, hogy én egyelőre nem kérnék, mert félek az már megártana. Kedvesen próbált még rábeszélni egy újabb pohárkára, de én határozottan a szavába vágtam:
- Nem tudom mennyire tűnt fel neked, hogy akkor és úgy dughatsz meg, amikor akarsz és ahogy épp szeretnél..., - hallgattam el egy kicsit, majd élcelődve így folytattam:
- így hát nem kéne az ártatlan kislányt teljesen leitatnod! Komolynak szánt arckifejezése ugyan kicsit mosolyra rándult ahogy az orra alá dünnyögte:
- Ártatlan kislány..., aha..., ártatlan kislány... - s még mielőtt röhögésbe tört volna ki így folytatta tovább:
-... vettem észre az előbb..., úgy leszoptál..., hogy a lábaim még most is remegnek..., ártatlan kislány! Nem ittunk többet csak beszélgettünk tovább. Egyszercsak felpattantam az ágyról és az addig összegyűlt papírzsepiket összekapkodtam, majd a mosogató alatti kukába dobtam.
- Azt hiszem mostmár tényleg zuhanyozhatnánk - kezdtem
-... apropó, ketten egyszerre is tudunk? - kérdeztem.
- Hát... - nyújtotta el jó hosszan
-... egyszemélyes ugyan a zuhanykabin..., ha viszont kicsit összehúzzuk magunkat biztos el fogunk férni - s már lépett is a fürdőszoba ajtajához, hogy parolázva betessékelhessen és megmutassa azt. Valóban jó szükös volt a hely. Minden volt benn, ami csak kellett, mindennek meg volt a helye, de két ember csak komolyan együttműködve tudott meglenni ott. Eltolta a sarokban álló zuhanykabin plexilapjait és kezét a vízsugár alatt tartva megnyitotta a csapot.
- Hajszárítód van? - kérdeztem
- Mert szükségem lenne rá... De magyarázatomat meg sem várva megnyugtatva így szólt:
- Van persze..., minden van, amit csak akarsz... , tusfürdő..., sampon..., törülköző...,... masszázs krémek meg olajok..., és mostmár melegvíz is... - fordult felém elégedetten.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2016. 03. 6. vasárnap 09:24
Nem tetszett.
#6 listike 2016. 01. 3. vasárnap 19:25
Még gyengébb.
#5 feherfabia 2015. 12. 29. kedd 07:12
Közepes!
#4 A57L 2014. 06. 5. csütörtök 05:30
Nem lett rossz.
#3 deajk2008 2014. 05. 29. csütörtök 11:56
10p
#2 papi 2013. 07. 22. hétfő 05:35
Folytasd
#1 Törté-Net 2011. 09. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?