A+ A-

Bizsergés altájékon 1-5. fejezet

A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 10. része
Készült: 2004.10.29. - 2009.12.26.
1. A VALLOMÁS
- No mesélj! Ki volt az a magas, jóképű fickó, akivel szombat éjjel láttalak a koktélbárban? - kérdezte azonnal, minden bevezető nélkül Szilvia, miután leültünk a kanapéra, egymással szemben. Fürkész tekintettel meredt rám, feltűnő kíváncsisággal vizslatva az arcomon átfutó önkéntelen grimaszt, amit az érdeklődése váltott ki belőlem.
A meglepetéstől torkomon akadt a szó, s elkerekedő szemmel bámultam a barátnőmre. Mi tagadás, erre nem számítottam! Nem tudtam, hogy ő is ott volt aznap este a bárban!
Eredetileg nem akartam erről beszélni vele, mert a kérdéses fickóval való kapcsolatom még viszonylag friss volt, csupán néhány hetes. Amíg nem tudom, mivé fejlődhet az ismeretségünk, úgy vélem okosabb hallgatni róla, nehogy elkiabáljam a dolgot.
- Láttál? Nem is tudtam, hogy ott voltál! - nyögtem ki végül, megrebbenő szempillákkal. Csak azért, hogy mondjak valamit. Szőke barátnőm félrebiccentett fejjel nézett rám, kimondottan szúrós szemmel. Tekintetéből azonnal tudtam, most is a vesémbe lát, mint szinte mindig az ilyen ügyekben.
- Csak beugrottam egy ismerősömet keresve, de nem volt ott. - közölte vontatottan, gondosan hangsúlyozva a szavakat. - Véletlenül láttalak meg, amint egy pasassal táncolsz a parketten. Nem akartalak benneteket zavarni és amúgy is siettem tovább.
Miközben beszélt, agyamban felvillantak a kérdéses pillanatok arról az izgalmas éjszakáról a belvárosi koktélbárban. A füstös levegő, a zenével keveredő zsivaj, a felhajtott italok, no meg a kérdéses férfi arca, ahogy engem mustrálgat tánc közben. Sejthettem volna, hogy előbb vagy utóbb le fogok bukni valaki előtt, de azt nem, hogy ennyire gyorsan. Sajnos túl kicsi ez a város ahhoz, hogy zavartalanul eltűnhessek benne az ismerőseim szeme elől, ha netán szórakozni támad kedvem egy megnyerő fiatalember társaságában.
- Értem. - bólintottam megadóan. Azonnal beláttam, hogy Szilvi előtt nincs értelme titkolóznom. Különben csak még jobban felkelteném az érdeklődését. Muszáj lesz beavatnom őt a részletekbe, egy bizonyos mértékig legalábbis.
Zavaromat leplezendő, gondosan keresztbe tettem lábaimat, s kényelmesen elhelyezkedve a kanapén, nagyot nyelve felsóhajtottam. Úgy látszik, ma délután erről a témáról kell beszélgetnünk először, holott én valami egészen másra készültem, mikor eljöttem hozzá látogatóba.
- Nos... a pasast Ákosnak hívják. Huszonhat éves, és egy külkereskedelmi cégnél dolgozik, aminek a rendezvényén a nyáron hoszteszkedtem. Akkor ismerkedtünk meg.
Nem említettem neki, hogy aznap feketén alkalmaztak, sem azt, hogy egy rossz pillanatomban, amit valószínűleg a menstruációm kiváltotta ideges lelkiállapotnak köszönhettem, sikerült összevesznem a főnökasszonyommal az este folyamán. Az ilyen apróságok nem tartoznak a tárgyhoz. A nő egyébként is rossz szemmel nézett rám, mert hallott róla, miért rúgtak ki március végén a közvetítő cégtől, ahol korábban dolgoztam. Nem vagyok már tini, így kissé rosszul tűröm a lekezelő modort és a fölényeskedést. A fiatal, kezdő hosztesz lányoknál ez lehet, hogy bejön, de én kimondottan utálom, ha kihasznál a munkaadóm és ráadásul még ugráltatni is akar. Azt hiszem, kezdek kiöregedni ebből a szakmából.
- Nocsak! Összejöttetek? - vonta föl vékonyra tépett szemöldökét Szilvia, rögtön rátapintva a lényegre. Mert bizony valóban ez történt, az én legnagyobb örömömre.
- Úgy valahogy. - bólogattam szégyenlősen, akár egy szende kislány. Nem tehetek róla, de folyton megdobban a szívem, ha Ákosra gondolok mostanában.
- Nagyon kedves fiú. Udvarias és előzékeny. Meg jó társaság. Nem úgy, mint a korombeli férfiak többsége.
Ez utóbbi kritikával a barátnőm mélyen egyetértett. Szilvi alig egy évvel idősebb nálam - akárcsak Ákos - és szintén elég lesújtó véleménnyel van a korban hozzánk illő pasasok modoráról és értelmi képességeiről. Egy valakit kivéve, akiért természetesen mindketten oda vagyunk már jó ideje. Illetve, én talán nem annyira az utóbbi hetekben, éppen Ákosnak köszönhetően...
- Aha! Szóval ilyen komoly a dolog? Néhány hónap alatt? - érdeklődött a szőke, buja vidámsággal. S tette ezt olyan hangsúllyal, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül az elégedettnek tűnő, de valójában inkább élcelődőnek szánt szavait.
- Tulajdonképpen a szombati volt a harmadik randink. Még csak ismerkedünk, de úgy tűnik, teljesen belém zúgott.
Ez utóbbi szerintem egyáltalán nem volt túlzás. Érett és tapasztalt nő vagyok. Pontosan tudom, milyen az, ha egy férfi odáig van értem. Nem csak úgy kíváncsiskodik, meg udvarolgat, hanem tényleg lángol a lelkesedéstől és az őszinte vágytól. Ákoson ez nagyon meglátszott, ráadásul nem is titkolta előttem a srác, hogy belém esett már az első találkozásunk pillanatában.
- Ez nem lep meg. - biggyesztette le alsó ajkát a barátnőm kritikusan. - Nem hiszem, hogy akadna olyan heteroszexuális férfi a városban, aki ne zúgna beléd, ha úgy táncolsz vele a parketten!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.3 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 01. 28. kedd 05:50
Nagyon jó.
#2 papi 2014. 01. 10. péntek 04:53
Nem rossz
#1 Törté-Net 2010. 02. 17. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?