A+ A-

Bizsergés altájékon 21-25. fejezet

A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 10. része
Készült: 2004.10.29. - 2009.12.26.
21. A BŰNBÁNAT KÖNNYEI
Sajnos azonban még esze ágában sem volt elengedni engem, hogy végre megtapogathassam sajgó tomporomat, mert tartogatott egy utolsó meglepetést a számomra. A párnát ismét a fejem alá igazította, majd a kisszekrény fiókjából elővett egy műanyag tubust. Ezt csupán a szemem sarkából láttam, s egészen addig nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, míg oda nem ült vele a derekam mellé.
- Mielőtt eloldoználak, még egy utolsó büntetésben lesz részed! - dünnyögte gúnyos iróniával, s lecsavarta a tubus kupakját. - Azt akarom, hogy csöndben és fegyelmezetten tűrd ezt a kis búcsú ajándékot, és közben erősen koncentrálj Robira, ahogy csak bírsz!
Hallottam, hogy a kezébe nyom valamennyit a krémből, s azonnal rossz sejtelmeim támadtak. Aztán mikor gondosan szétkente a hűvös anyagot a popóimon, ügyesen bedörzsölve a sebzett bőrömbe, gyorsan megéreztem, miféle büntetésről beszélt. Ez jégzselé! Vagy valami hasonló izomlazító szer, amitől hevesen égni kezd a bőrfelület, csillapíthatatlan erővel, mintha tűzzel perzselnék.
- Így ni...! Szépen...!
- Aahh...! Jajj, neehh...! Uuhh...! Oohh...! - nyögtem fel tiltakozva. Próbáltam hátranézni, de a nyakam már annyira sajgott, hogy gyorsan letettem erről és inkább a párnába fúrtam elgyötört arcomat.
Magamban ismét dühös lettem Szilviára, aki ilyen kegyetlen bánásmódban részesíti megviselt potrohomat, valószínűleg a legnagyobb örömmel. Ráadásul volt olyan galád, és nem csupán a farpofáim kente be, de a vibrátorozástól még mindig sajgó ánuszomra is jutott belőle bőven. Végül pedig a nedves szeméremajkaimat is bedörzsölte a szerrel, gondoskodva róla, hogy a csiklóm se maradjon ki a jóból.
Aztán gyorsan lemászott a franciaágyról és visszatéve a tubust a fiókba, egy szó nélkül elhagyta a szobát. Nyilván kiment kezet mosni, magamra hagyva engem a hátsómat elöntő intenzív bizsergéssel, ami másodpercek alatt elviselhetetlenné fokozódott, ahogy a szer hatni kezdett érzékeny bőrömön.
- Hhmmffhh...! Hhuuhh...! Mmmmhhhh...!
Arcomat a párnába szorítva nyögdécseltem, rémülten rángatózva sanyarú fogságomban. Ez nagyon durva büntetés volt befejezésnek, amit szívesen megúsztam volna, ha lehet. A barátnőm egy szóval sem említette, hogy ilyesmire készül, így teljesen váratlanul ért a heves fájdalom roham, ami elöntötte amúgy is meggyötört altestemet. Ilyen állapotban persze minden eszembe jutott a következő percekben, kivéve az, hogy Róbertre koncentráljak.
Tapasztalatból tudom, az efféle kencék hatása nagyjából tizenöt-húsz percig tart, így legalább olyan nehéz kibírni a csípésüket vakarózás és sírás nélkül, mint a csalánlevéllel való megcsapkodást. A nyáron mindkettőben volt már részem az uram jóvoltából, akárcsak Szilvinek, s nem hittem volna, hogy ma is megízlelhetem a szenvedésnek ezt a különösen perverz és kegyetlen formáját. Amit őszintén szólva nem kívánok senkinek - kivéve talán a barátnőmet, amiért ezt művelte velem!
Teltek a percek, én pedig makacsul küzdöttem a tudatom betöltő borzalmas fájdalommal, kétségbeesetten vergődve az ágy közepén, ingerülten és rosszkedvűen. Pokoli kínjaimat tovább fokozta az ágyékomra kent anyag által kiváltott durva, égető érzés, amitől szabályosan lángoltak a lyukaim, elviselhetetlenül viszketve. A legszívesebben szorosan összezártam volna remegő combjaimat, hátha ettől csillapul a köztük tomboló fájdalom, de persze még erre sem voltam képes. Ráadásul a csiklóm úgy égett, mintha tűzzel perzselnék, ami a korábbi kéjes ingerlések után őszintén rosszul esett nekem. Sosem hittem volna, hogy Szilvia ennyire szemét lesz hozzám...!
Próbáltam úgy mozgatni az altestemet, hogy a lepedőbe törölhessem a Vénusz dombomat csípő szert, de bárhogy ficánkoltam, a széles terpesznek köszönhetően nem értem el sikert. Csak azért nem sírtam el magam tehetetlen bánatomban, mert inkább dühös voltam, mint elkeseredett a történtek miatt. Ez nagyon aljas húzás volt a barátnőm részéről, amit biztosan nem fogok elfelejteni jó darabig, az hétszentség!
- Aahh...! Oohh...! Hhmmffhh...!
Egyetlen előnye a bőrpirító kenőcsnek, hogy mikor elmúlik a sajgás, nyoma sem marad a kezelésnek. Ellentétben a fakanalazással, ami érzésem szerint még hetek múlva is látszódni fog a seggemen, árulkodva az elszenvedett fenyítésről. Azt hiszem, holnap a munkahelyemen nem sokat fogok majd ücsörögni a pult mögött...!
Léptek surrantak a padlón, Szilvi jött vissza a szobába. Nem néztem fel rá, csak nyögtem és mocorogtam tovább, görcsösen megemelgetve sajgó kofferomat a plafon irányába. Főként mert azt akartam, hogy lássa, milyen kemény büntetést szabott ki rám azzal a jégzselével...
- Nos, Edit? Hogy érzed magad? - érdeklődött a dominám udvariasan.
- Oohh! Nagyon rosszulhh! - hörögtem reszelős hangon, durcás sértődöttséggel.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.87 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2014. 07. 7. hétfő 05:58
Nehéz elhinni, hogy vannak ilyen idióták, de hát nagy az Úristen állatkertje...
#5 A57L 2014. 01. 28. kedd 05:52
Egész jó.
#4 papi 2014. 01. 10. péntek 04:56
Méltó befejezés
#3 Ram Agile 2010. 03. 18. csütörtök 15:07
Minek köszönheti az Isten a háládat? Annak, ahogy végződött a sztori? Vagy annak, hogy egyelőre nem fogok több írást publikálni (bár lenne mit, mert van folytatás - félkész állapotban)? Vagy annak, hogy csak ilyen hosszúra sikeredett?
:-)
#2 Kata 2010. 03. 18. csütörtök 11:56
Na hála Istennek!
#1 Törté-Net 2010. 03. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?