Csinos seggek csapkodása 2. fejezet
A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 9. része
Készült: 2004. 08. 17. - 2004. 10. 29.
Készült: 2004. 08. 17. - 2004. 10. 29.
2. A LEGSZEBB HÁREMHÖLGYEK
Anikó volt az első az élénkzöld szexi ruhácskájában. Az ajtón kinézve nem kellett mondanom semmit a szobában ide – oda mászkáló és egymás közt pusmogó lányoknak. Csak intettem és a barna hajú szépség máris tipegett befelé a fekete tűsarkú szandáljában hozzám. Fejét illedelmesen lehajtotta, kezeit hátratette és szó nélkül követte az utasításaimat, miután gondosan becsuktam mögötte a párnázott ajtót, hogy a többiek ne leskelődjenek.
– Állj oda a bakhoz Anikó! – mondtam kedvesen, és jobb karját megragadva segítettem neki elhelyezkedni. – Vedd le a melltartódat! Úgy...!
Kibújt a kebleiből szinte mit sem takaró, csupa csipke cicifixből, amit gyorsan elvettem tőle és a fotelbe hajítottam. Erre nem lesz szükség a továbbiakban.
– Dőlj előre szépen!
Elégedetten figyeltem, ahogy ráhajolt a fatákolmányra, gyakorlott mozdulatokkal könyökölve a kéztartókra. Átmentem a túloldalra és szó nélkül rászíjaztam karjait a szerkezetre, miközben ő felnézett rám, kedves barna szemeivel. Mivel ma sok lányon kell dolgoznom, úgy döntöttem, nem fogom kéjes apróságokkal húzni az időt. Gyorsan, szakszerűen fogok végigmenni a rabnőimen, minimalizálva a kényeztetésüket. Elvégre ez a nap rólam szól, nem az ő élvezetükről. Most végre fordul a kocka és nekik kell mindent megtenniük azért, hogy nekem örömet szerezzenek. Majd meglátjuk, mennyire lesznek rá képesek.
Amikor elkészültem a buksza csuklóinak rögzítésével, futólag megsimogattam a kobakját és a nyakára csatoltam az egyik fémszögekkel díszített nyakörvet. No nem azért, hogy odaláncoljam a bakhoz, mint egy tüzelő szuka kutyát, hanem pusztán a látvány kedvéért. Mostanában szeretek nyakláncot rakni a rabnőimre, ezzel is kifejezendő, hogy ők az enyémek és azt csinálok velük, amit csak akarok.
Aztán odasétáltam a hátsójához. Anikó kis terpeszben álldogált a bak előtt, s már tette volna szét a lábait, ahogy korábban mindig, ha ezen fenekeltem el, mikor szigorúan rászóltam, belemarkolva feszes ülepébe.
– Zárd össze a lábaid! Leveszem a bugyidat!
S amit mondtam, meg is cselekedtem. Kétoldalt ragadtam meg a zöld tangáját és lassan lehúztam róla, leguggolva mögötte, hogy segítsek neki kilépni a falatnyi csipkéből.
Anikó volt az első az élénkzöld szexi ruhácskájában. Az ajtón kinézve nem kellett mondanom semmit a szobában ide – oda mászkáló és egymás közt pusmogó lányoknak. Csak intettem és a barna hajú szépség máris tipegett befelé a fekete tűsarkú szandáljában hozzám. Fejét illedelmesen lehajtotta, kezeit hátratette és szó nélkül követte az utasításaimat, miután gondosan becsuktam mögötte a párnázott ajtót, hogy a többiek ne leskelődjenek.
– Állj oda a bakhoz Anikó! – mondtam kedvesen, és jobb karját megragadva segítettem neki elhelyezkedni. – Vedd le a melltartódat! Úgy...!
Kibújt a kebleiből szinte mit sem takaró, csupa csipke cicifixből, amit gyorsan elvettem tőle és a fotelbe hajítottam. Erre nem lesz szükség a továbbiakban.
– Dőlj előre szépen!
Elégedetten figyeltem, ahogy ráhajolt a fatákolmányra, gyakorlott mozdulatokkal könyökölve a kéztartókra. Átmentem a túloldalra és szó nélkül rászíjaztam karjait a szerkezetre, miközben ő felnézett rám, kedves barna szemeivel. Mivel ma sok lányon kell dolgoznom, úgy döntöttem, nem fogom kéjes apróságokkal húzni az időt. Gyorsan, szakszerűen fogok végigmenni a rabnőimen, minimalizálva a kényeztetésüket. Elvégre ez a nap rólam szól, nem az ő élvezetükről. Most végre fordul a kocka és nekik kell mindent megtenniük azért, hogy nekem örömet szerezzenek. Majd meglátjuk, mennyire lesznek rá képesek.
Amikor elkészültem a buksza csuklóinak rögzítésével, futólag megsimogattam a kobakját és a nyakára csatoltam az egyik fémszögekkel díszített nyakörvet. No nem azért, hogy odaláncoljam a bakhoz, mint egy tüzelő szuka kutyát, hanem pusztán a látvány kedvéért. Mostanában szeretek nyakláncot rakni a rabnőimre, ezzel is kifejezendő, hogy ők az enyémek és azt csinálok velük, amit csak akarok.
Aztán odasétáltam a hátsójához. Anikó kis terpeszben álldogált a bak előtt, s már tette volna szét a lábait, ahogy korábban mindig, ha ezen fenekeltem el, mikor szigorúan rászóltam, belemarkolva feszes ülepébe.
– Zárd össze a lábaid! Leveszem a bugyidat!
S amit mondtam, meg is cselekedtem. Kétoldalt ragadtam meg a zöld tangáját és lassan lehúztam róla, leguggolva mögötte, hogy segítsek neki kilépni a falatnyi csipkéből.
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mert még mindíg nem tudom...