Fals hangok

Nóra a zenészek pillantásainak kereszttüzében lehajtott fejjel igyekezett a helye felé. A székét elérve biccentett a szomszédainak, majd a pódium felé nézett és látta ahogy a német karmester acélszürke tekintettel őt nézi. A lány azt kívánta, hogy bárcsak valahol máshol lenne.
– Mindannyian itt vagyunk? Elképzelhető, hogy teljes a létszám? – tette fel a költői kérdést a karmester.
Síri csend volt a válasz. A maestro bólintott, a zenekar tagjai pedig elengedték magukat. Nóra nagyot sóhajtott és hangolni kezdett. Pár pillanattal később újra a karmesterre nézett, de úgy tűnt, hogy a férfit már nem érdekelte, mert valamit éppen ceruzával írt egy jegyzetfüzetbe.
Két órával később Nóra újra a székek között mozgott, ezúttal kifelé, amikor meghallotta a nevét.
– Igen?
– Szeretnék pár szót váltani önnel az irodámban! – mondta a karmester.
– Rendben!
–
– Nem volt olyan rossz... a zenekart láthatóan megzavarta amikor meglátták, de a játék egészen jól ment utána. Egészen a Mahler-ig. – mondta Von Haurs-Schmidt miközben fel-alá sétált és nem nézett az asztala előtt ülő ideges fiatal nőre. Az iroda ajtaja zárva volt és úgy tűnt, hogy már csak ők ketten vannak az épületben.
– Nem hiszem, hogy rajtam múlt! – védekezett Nóra.
– Én meg azt hiszem, hogy igen. Talán ön nem látja át egy zenekar komplexitását, de én igen. Ezért vagyok itt. Most arra lennék kíváncsi, hogy miért öltözött ma így és tervezi-e, hogy a jövőben is ezt teszi?
– Nem kellene? – kérdezte elpirulva Nóra. Az alakját kiemelő szoknyája és a blúza tényleg eltért a szokott laza ruházatától.
– Attól függ... Mi történt a Mahler harmadik tételénél?
– Amikor elejtettem a fuvolát?
– Pontosan!
– Csak... kiesett a kezemből. Elnézést!
– Valaki meglökte vagy megütötte?
– Nem. Csak elejtettem. – füllentette Nóra nem akarva bemártani senkit. Tudta, hogy a karmester csak vaktában lő, mert abban a pillanatban másfelé nézett és nem látta a kis összeütközést amitől a hangszere a földre esett.
– Akkor talán valami tudatalatti vágy vezette arra, hogy mindenki önre figyeljen?
– Szó sincs róla! El sem hiszem, hogy el tudná ezt rólam képzelni!
Von Haurs-Schmidt megállt és a zenészlányra meredve azt kérdezte:
– Azt állítja, hogy a ruháját nem a figyelemfelkeltés miatt vette fel?
– Nem... ezt nem mondtam. Én...
– Elég! Tudom mit mondott. A harmadik tételig minden elfogadhatóan ment, de onnantól a próba szétcsúszott. Tönkretette!
A karmester felkapta a pálcáját az asztalról és a nyomaték kedvéért a tenyerébe csapott vele. Nóra összerezzent a hangtól.
– Ezt nem tételezheti fel Herr Haurs-Schmidt! Csak azért mert elejtettem... és nem hiszem, hogy a próba tönkrement. Úgy...
– Csendet! Késett a próbáról?
– Igen... de...
– Semmi “de”! Késett és látványosan, szólóban vonult a székéhez a vadonatúj ruhájában az egész zenekar szeme láttára. Ez sem a figyelem felkeltésére irányult volna?
– Biztosíthatom, hogy nem ez volt a célom!
– Lehet, de akkor is így sikerült. És ennek ellenére lendületesen indult a próba. Azt hiszem a zenészek felélénkültek egy ilyen vonzó zenésztársukat látva és ez a játékukon is meglátszott. Egészen a Mahler-ig. Úgy vélem hogy ennek a viselkedésnek véget kell vetni.

Semmi kifogásom az új ruhája ellen, de a kihívó magatartását kordában kell tartania.
– Herr Haurs-Schmidt! Felháborító hogy azt gondolja szándékosan viselkedtem így. Nem vagyok gyerek!
– Ez igaz. Nem gyerek. Távolról sem az. Az a gyanúm, hogy nem is tudatosan viselkedett így. A kérdés az, hogy hogyan kellene fegyelmezni a tudattalan lényét, hogy ez többet ne forduljon elő. Talán valami sokkoló dolog hatásos lenne.
Nóra elvörösödött. Lehet, hogy a karmesternek igaza van?
– És mi lenne az? – kérdezte végül a lány.
– Jó kérdés... Nem gyerek, de néha gyerekesen viselkedik és ez a gond. A tudatalattija egy bolondos gyerek. Az ilyen bolondos gyerekeket Heidelberg-ben elfenekeljük. Ezért arra gondoltam, hogy önnel is ezt teszem.
– Ugye most viccel! – mondta döbbenten a lány, de a mellbimbói merevedni kezdtek a hófehér blúzában.
A karmester felemelte a kezében tartott pálcát, majd az asztal lapjára csapott vele és azt felelte:
– Ilyesmivel nem viccelek. FELÁLLNI!
Nóra egyetlen szó nélkül felállt.
– Vegye fel a pózt! – mondta a férfi szinte gyengéden.
– Nem értem...
– HAJOLJON ELŐRE!
Nóra a fényes asztallapra nézett és látta a saját és a mögötte álló karmester visszatükröződő képét. Gyengeség fogta el, de közben a bimbói merevek voltak és a combjai közt meleget érzett. “Hova tűnt az ellenállásom ezzel az őrültséggel szemben? Talán tényleg rám fér egy fenekelés. ”-gondolta. Sóhajtott majd előrehajolt és utána azt mondta:
– Nem azért teszem mert vágyom rá. Kérem ne üssön erősen!
A lány érezte, hogy megemelkedik a szoknyája. A karmester keze már a fenekén is volt és letolta a bugyiját. A levegő hűvösen simogatta Nóra popsiját. A lány szorosan becsukta a szemét és várt. Emlékezett az asztalra csapó pálca hangjára.
PUFFF!
– Ohhh! – kiáltotta a lány és az egyik fehér félgömbön vörös csík jelent meg.
Nóra kinyitotta a szemét és meglepődve konstatálta, hogy milyen csodás a fájdalom.
PUFFF!
– Ohhh!
– Milyen szépen mutatnak a csapásnyomok... – mondta a karmester elégedett hangon.
Azután lehajolt és megpuszilta a vörös csíkokat. Nóra felsóhajtott és igyekezett nem vonaglani. Egy pillanattal később megérzett valamit a hátsó nyílásánál. Tudta, hogy mi az.
– Ooohhhhh... – nyögte miközben a karmesteri pálca vége belecsúszott és egyre mélyebbre hatolt bele.
A karmester análisan dugja a pálcájával! Istenem! Hogy tehet ilyet? – járt a lány fejében. Örült, hogy nem látja a férfit és örült, hogy nem tehet mást csak az asztalon fekve hagyja, hogy Von Haurs-Schmidt tegye amit akar. Kéjesen megvonaglott. Nem tudott ellene tenni, de nem is akart. A pálca ki-be járt benne. Távolról sem volt olyan vastag mint egy férfi lett volna. Nóra azt kívánta, hogy bárcsak kicsit szélesebb lenne. Azután megint előjött a józan énje. Hogy lehet ilyen erkölcstelen? Végülis ő egy férjezett nő!
– Mmmmm, ohhhh... – tiltakozott.
– Szóval szereti így! Ez jó. A férje ki szokta így elégíteni hátul?
– Mmmm... nem...
– Akkor nem járok majd foglalt területen.
– Micsoda? – kérdezte a lány.
Hallotta egy zipzár nyitását. A karmesteri pálca kihúzódott belőle és valami sokkal nagyobb jelent meg helyette.
-Ezt nem teheti! Ez nem helyes! Ez... ohhhh... mmmmm...
Nóra kicsit megemelte a popsiját. Azután elakadt a lélegzete. A férfi éppen csak egy hüvelyknyire hatolt belé, de akárhogy nézzük, egy férfi volt benne aki tovább fog csúszni. Megpróbálja majd szétszakítani... de a puncija alig várja hogy megtegye... a mellbimbói is alig várják hogy megtegye... csak szegény popsijának kell megfizetni az árat. Az egészről a párja tehet, amiért soha nem próbálta ott megdugni!
A lány megmozgatta a csípőjét, hogy a behatolás a lehető legkönnyebben menjen. A hímvessző lassan kezdte kitölteni. Egyre újabb és újabb területeket hódított meg, amíg végül a karmester zacskója a tüzesen forró puncijának nem csapódott.
– Ohhh... elég... – zihálta Nóra amikor a karmester dugni kezdte.
Azon töprengett, hogy lehet-e orgazmusa anélkül hogy van valami a hüvelyében. A teste azt kezdte jelezni, hogy igen. Nagyon is lehet. Felnyögött majd nézte ahogy a lihegése párás foltot hagy a fényezett asztallapon. A párakör szélén ki tudta venni a karmester elmosódott képét ahogy az hátulról dugja. Azután a szeme fennakadt és a lány elélvezett.
–
Nóra ellenállt a késztetésnek és nem mocorgott a kemény széken, ahová az asztalon hasaló kalandja után visszaült. A zenész agyában a popsijában érzett szúrás az ellenpontja volt a teste bizsergő dallamának. Végül nagy levegőt vett és felnézett a karmesterre.
– Hihetetlen hogy ezt tettük! – mondta.
– Igen... Jövő hét! Ugyanekkor! Ugyanitt. Újra ugyanez!
– Herr Haurs-Schmidt! Nekem férjem van!
– Éppen ezért csinálom csak a hátsó lyukában.
– Az ánusz szebb kifejezés lett volna. És túl erősen ütött. Még mindig fáj. – mondta Nóra elpirulva, majd egy kis mosollyal jelezte, hogy azért annyira nem mérges.
– Legközelebb még erősebben fogok. Meg fogja szokni, majd meglátja. És még jobban fogja élvezni.
Nóra megborzongott a gondolattól.
– Meglátszódnak a foltok amiket okozott!
– Egy-két nap és elmúlnak. Csak felszíni semmiségek.
Nóra elmosolyodott és a padlóra nézve azt mondta:
– A másik dolog viszont nem felszíni semmiség volt.
– Ez igaz. Azt hiszem azt is jócskán érzi még.
– Így van!
– Helyes! Jót tesz a tudatalattijának. Van önben egy vágy és úgy tűnik, hogy az összes figyelemfelkeltő viselkedése a tudatalatti frusztrációjának köszönhető, amiért korábban így még nem tettek a kedvére. A zenekar érdekében segítek kielégíteni ezt a vágyat. Pontosabban két vágyat: a fenekelést és az anális közösülést. Ne is vitassa ezt!
– De házas vagyok! – esdekelt a lány.
– Ezért korlátozom magam arra a területre, amit a férje hanyagol. De ezt már mondtam.
– Meg kell ígérnie, hogy így is marad Herr Haurs-Schmidt!
– Kételkedik a szavamban?
Nóra megremegett a karmester hangjának színezetétől.
– Dehogy is! Én csak... oh... nem is tudom... Olyan zavart vagyok!
– A tisztánlátás időbe telik és sok munkát és türelmet igényel a fejlődés. Bízom benne hogy még sok ilyen foglalkozás áll előttünk!
Nóra bólintott, majd felemelte érzékeny hátsóját a székről.
– Megbocsátottam már önnek? – kérdezte a férfi.
Nóra elvörösödve kérdezett vissza:
– Megbocsátásra szorulok?
– Természetesen! Én vagyok a zenekar vezetője.
Von Haurs-Schmidt nyugodt hangon beszélt, de Nóra észrevette a dudort a nadrágja elején, ami nem nyugodtságra utalt. Hogy képes máris...?
– Kérem támaszkodjon az asztalnak!
Nóra nagyot nyelt. A bizsergés, amit érzett rosszabb volt mint valaha. A kezeivel az asztalnak támaszkodott és lehajtotta a fejét, majd becsukta a szemét.
– Így szeretne látni, Herr Haurs-Schmidt? – kérdezte.
– Igen... Kérem hajoljon előre! Nem fog sokáig tartani.
Nóra felnyögött, de engedelmeskedett. A szoknyája megint felhajtódott és a bugyiját megint letolták róla.
– Csak nézni szeretne ugye? – kérdezte a lány úgy érezve, hogy nem lenne ereje máshoz.
– A popsija olyan gyönyörű mint amilyen kifinomult a játéka.
– Köszönöm! Kíváncsi lennék, hogy melyiket szereti jobban. – felelte Nóra pajkosan, amit a férfi a ritka nevetésével honorált.
A karmester keze végigsimította a csípőit, majd egy ujj süllyedt a popsi vágatába és a puncihoz csúszva elmerült abban.
– Ohhh... Arról volt szó, hogy ott nem!
– Ssshhh... Hihetetlen hogy milyen forró itt belül...
A karmester újra megfogta Nóra derekát. A hímvesszője rátalált a szeméremajkakra és közéjük csúszott. A lány önkéntelenül reagálni kezdett. A fiatal feleség hirtelen hálát érzett a tapasztaltabb zenész iránt, aki ráérzett arra hogy hogyan kell rajta játszani. Most nem akart a következményekre gondolni. Természetesen meg kell majd beszélniük a beígért határ túllépését is... de nem most amikor a férfi javában dugja. A bizsergő kebleit és az arcát az asztal kemény lapjának nyomta és tudta, hogy egy másik kemény dolog nemsokára újra orgazmushoz juttatja. Oldalra fordította a fejét és a karmesterre mosolygott.
Csalódására a férfi még előtte elélvezett és egy pillanatra félt hogy a saját orgazmusa elmarad. Szerencsére Haurs-Schmidt profi volt ezen a téren is. A kilövellések érzete megadta a szükséges lökést. A második orgazmusa még az elsőnél is jobb volt.
Nóra ráébredt, hogy a jövendő foglalkozásaikat nem fogják hiábavaló korlátok terhelni. Nem... Herr Haurs-Schmidt úgy fogja dugni ahogy kedve tartja. És afelől sem volt kétség, hogy el is fogja fenekelni a különféle rossz viselkedései miatt. Amik lehet, hogy kis súlyúak lesznek, de komoly fenekelés lesz a következményük.
– Most már elmehetek? – kérdezte Nóra magabiztos mosollyal felegyenesedve.
– Igen...
– Miért... dugott meg... miután megígérte hogy nem fog?
– Ez gondot jelent?
– Nem feltétlenül... Csak kíváncsi vagyok hogy miért tette?
– Ki tudja a “miért”-ekre a választ? Miért jó az egyik dallam, miért kellemetlen a másik? Miért csak egyetlen tempó helyes? Nem gondolkodunk ilyesmin. Pusztán tapasztalatból élvezzük a szépségét annak amit hallunk. Ne kérdezzen felesleges dolgokat! Megtapasztalta az élvezetet, nem? Hagyjuk ennyiben!
Nóra sóhajott és bólintott.
– Igen uram! – mondta.
– - –
-Sajnálattal kell megállapítanom hogy máshol jártak a mai próbán a gondolatai. – mondta Von Haurs-Schmidt néhány nappal később, miközben a zenésze lihegve feküdt az asztalán.
A karmester éppen csak befejezte a fiatal feleség dugását és az első alkalomhoz hasonló izgatott várakozásban hagyta a lányt. Nóra oldalra fordulva felkínálta büntetésre tökéletes popsiját és azt mondta:
– Nos... akkor...
– Hmmm... csábító... nagy kár... nagy kár – motyogta elgondolkodva a férfi, majd hozzátette:
– Most meg kell mutatnom a másik helyiséget.
– Mi az? Mi volt a baj? Mit csináltam?
– A próba alatt önre néztem és elvesztettem a fonalat a kottában. Ön is hallotta, hogy mi történt!
Nóra kuncogott. Természetesen hallotta ahogy a zenekar játéka szétesett.
– Az ön által okozott hibám nem történhet meg még egyszer! Jöjjön velem!
Nóra lecsúszott az asztalról. A karmester megfogta a csuklóját és egy ajtóhoz vezette, amiről a lány eddig azt hitte, hogy egy szekrény. De meglepetésére egy konyhába nyílt. A falakat és a padlót csempék borították. Középen egy hosszú konyhapult állt mosogatóval. Az egyik ablak nélküli falnál két hűtő állt. A szemközti falba hatalmas, üvegajtajú sütő volt építve.
– Feküdjön fel kérem az asztalra! – mondta a karmester.
– Természetesen!
Nóra felmászott a pultra majd hanyatt feküdt rajta. Azon gondolkodott, hogy Herr Haurs-Schmidt vajon szexelt-e valaha ágyban vagy kizárólag kényelmetlen felületekhez vonzódik. Nézte ahogy a férfi némán bámulja. Most meg fogja dugni vagy sem? Azután hangokat hallott. Rémülten éppen csak fel tudott ülni, amikor a zenekar vezető kürtöse megjelent az ajtóban. Mögötte mások nyomakodtak. Mielőtt Nóra felugorhatott volna, Von Haurs-Schmidt átkarolta és visszanyomta az asztalra.
– Nem, nem... ön itt marad... – mondta a férfi.
A kürtös és Edit, az egyik idősebb fuvolás gyorsan odalépett és a pult oldalán található kampókhoz kötözte Nóra csuklóit és bokáit.
– Mi egyféle kamarazenekar vagyunk édesem. – mondta a fuvolás, majd a fekete köténye zsebéből egy szájpecket halászott elő és Nóra szájába tömte.
– Igen... és az a kedvenc hangszerünk. – tette hozzá Herr Haurs-Schmidt a falba épített sütő felé biccentve.
Edit és a karmester felváltva magyarázta el a helyzetet. A csoport nyolc tagból állt, akik mind jelen voltak. Időnként megsütöttek egy lányt és nagyon élvezték. Az evés természetesen önmagában nagy élmény volt, de a legjobban mindannyian az előkésztést és a sütést szerették.
– Ma mindannyian nagyon izgatottak vagyunk kedvesem. Gondolom megérted. Te is tisztában vagy vele hogy milyen vonzó vagy, ezenkívül az egész valami sajátos módon vérfertőző jellegű. Valahogy “családtaggal” történik. Még sohasem sütöttük meg a zenekar valamelyik tagját. – fejtegette Edit.
– Igen... ez megtiszteltetés ön számára  – mondta a karmester.
A többi zenész is közelebb jött. Nóra becsukta a szemét nem bírva a megaláztatást. Mi a fene folyik itt? Nem voltak ellenére a tréfák, de ez minden határon túl megy! Kezek ragadták meg és oldalra fordították. Kezek, amiket ismert a hozzájuk tartozó arcokkal együtt. Úgy érezte mintha a saját hegedűje lenne. Egy hangszer, amin játszanak.
Valami a fenekébe nyomult. Beletelt egy kis időbe mire rájött mi az. “Jézusom! Beöntést adnak! “-gondolta. Betömött szájjal és megkötözve nem tudott mást tenni, mint elviselni a megaláztatást. Masszírozó és tapogató kezeket érzett magán mindenhol. Az undor és a zavarban levés ellenére felizgatták az érintések, amik időnként vadak voltak. Egyszer úgy érezte mintha a hasába csíptek volna.
A beöntés végére Nóra megalázottsága tehetetlen dühbe fordult. A kezek visszafordították a hátára, ő pedig jéghideg tekintettel méregette a kollégáit. Elhatározta, hogy mindet jelenti a zenekar vezetőségének. A panasztétel szövegét fogalmazta magában, amikor a gondolatait félbeszakította Herr Haurs-Schmidt hirtelen kézmozdulata. A lány felkapta a fejét és látta ahogy egy kés felnyitja a hasát.
– Ne aggódjon, nem fájdalmas. A beöntés közben beadtuk a fájdalomcsillapító injekciót is. – mondta a férfi.
– A cukorfalat olyan izgatott volt, hogy nem is érezte a tűszúrást. – mondta Edit nevetve.
Nóra hitetlenkedve nézte a szétnyíló hasát. Azután elájult.
Pár perccel később a lány kábán magához tért. Homályosan emlékezett a késre ahogy az felnyitja. Inkább kíváncsian mintsem ijedten lenézett magára. A hasán öltések sorakoztak és fel volt puffadva. “Az isten szerelmére! Úgy nézek ki mintha gyereket várnék! Mit csináltak ezek? ”-gondolta. Megpróbált megszólalni, de elfeledkezett a szájpecekről.
– Oh... újra köztünk van. Helló! – mondta Edit és megsimogatta Nóra homlokát.
– Megtömtünk, ha ezen csodálkoznál... mmmm... Kivettük azokat a csúnya belsőségeket, kitisztítottunk és finom tölteléket tettünk beléd. – mondta a nő miközben egy csipet maradék tölteléket meglengetett Nóra orra alatt.
– Jó az illata, ugye? Nem érzel fájdalmat... kaptál pár injekciót... tudod... olyanokat, amik bodoggá teszik az embert. Szeretnénk ha jól éreznéd magad.
Nóra próbált gondolkodni. Miről beszél ez a nő? Nem tömhették meg. Ez hülyeség. De akkor mi történt?
Hirtelen egy férfi jelent meg fölötte. Nóra a szemébe nézett és először érezte meg a félelem hidegét.
– Isteni sült leszel! – mondta.
Az egyik ráncos ujjával Nóra keblét bökdöste, mintha valami gyümölcsöt tesztelne. Az új férfi a környék egyik leggazdagabb embere – viszonylag új szponzor volt, de máris a zenekar legjelentősebb támogatója lett. Nem érdekelte a zene – jött rá Nóra, amikor először találkozott vele. Ő érdekelte. Hetekkel ezelőtt odament hozzá a koncert utáni fogadáson és miközben fel-le járatta rajta a szemét, azt tanácsolta neki hogy az alakját nem elrejtő, hanem kiemelő ruhákat kellene hordania. Pár nappal később egy telefonhívásban megismételte ezt, de ekkor már követelés formájában. A lány vagy csábítóan öltözik és cserébe a zenekar megkap minden támogatást, vagy kirúgatja Nórát és megvon minden támogatást. A lány egy napig állt ellen, azután beadta a derekát.
És mennyire izgatta, hogy beadta a derekát! Úgy tűnt, hogy eddig egész életében elnézést kért a szépsége miatt, megtagadva önmagát. De ez véget ért. Az új korszak első napján Herr Haurs-Schmidt kegyetlenül megdugta és azóta többször is megtette. Az aszexuális férjének sejtelme sem volt az újonnan felfedezett szabadságáról. A szponzoruknak köszönhette a szabadságot, noha a férfi megrémítette. És most, amikor meglátta a rá lenéző hideg tekintetét, Nóra tudta, hogy a megkötözött csuklója és bokája nem valami vicc. És a tönkretett hasa sem az. A férfi még egyszer hosszan ránézett, majd ellépett. A helyén Haurs-Schmidt és Edit jelentek meg.
-Ma este fogadás lesz néhány új támogatónknak. Hozzánk hasonlóan imádnak lányokat enni. Hát nem mókás? A mai díszvendégünk is így lett a támogatónk. Ő és Herr Haurs-Schmidt egy... pikniken találkoztak és ráébredtek, hogy ez a... közös rajongásuk van. Te leszel a sült ma este. Gyönyörű leszel csillogó barnára sülve az ezüst tálcán. Alig várom, hogy láthassalak! – mondta Edit.
– Úgy bizony! Legfőbb támogatónk önt akarta vacsorára, én pedig nem veszthetem el a koncentrálóképességemet vezénylés közben! Szóval a megsütése két igényt elégít ki egyszerre. – mondta a karmester.
A fuvolás, a hárfás és a brácsás felé intett, akik csendben várakoztak.
– Ez is fájna, de az utolsó löketnek már hatnia kell! – mondta Edit.
Nóra látta a csipeszeket, de nem tudta mire kellenek. Egészen addig, amíg a nők el nem kezdték szálanként kitépni a szőrt a puncijáról és a szemöldökéből. A drognak köszönhetően szinte semmit nem érzett. Remélte, hogy nem múlik el a hatása. Szóval a zenésztársai tényleg hússá alakítják... milyen érdekes! Úgy érezte, hogy a többieknek szüksége van rá. Nem is egyszerűen szükségük van... kincsként kezelik. Senki más nem lenne megfelelő sült a fogadáson, csak ő. A mellbimbói büszkén felmeredtek. A puncija bizseregni kezdett és izgalma egyre csak fokozódott ahogy a kéjnyílás körül egymás után tűntek el a selymes szőke szálak. Tudatában volt a megtöltött hasának és úgy döntött hogy tetszik neki az érzés. Tetszik neki hogy megtömték. Mintha egy ribanc lenne.
Azt is élvezte ami ezután jött. A nők bekenték szósszal, megtömték a hüvelyét is és a szájpeckét egy almára cserélték. Közben végig megnyugtató hangon beszélve hozzá segítettek hogy szeretettnek és kívántnak érezze magát. Nóra mohón vágyott a simogató ujjakra. A nők kérésének megfelelően el is élvezett tőlük, hogy a puncijában levő tölteléknek különleges ízt adjon. Annyira élvezte a sütési előkészületeket, hogy meglepte amikor férfiak jöttek és egy tepsire tették. Az őt körbe vevő fényes rozsdamentes acél látványától újra elfogta a félelem.
– Meg is vagyunk! – mondta Edit.
Nóra a mennyezetet nézte miközben keresztülvitték a konyhán. A sütő ajtaja kinyílt... azután már bent is volt. A sütő belsejében a tartórács kicsit ferdén állt, hogy a tepsin levő ki tudjon nézni a sütő ajtaján.
– Nem melegítettük fel előre kedvesem. Nézni fogjuk ahogy sülsz és egy darabig te is láthatsz közben minket. Isten veled! – mondta Edit.
A sütő ajtaja becsukódott. Nóra felnézett a sötét fűtőszálakra. Tudta, hogy nem sokáig maradnak sötétek. Hála az égnek a félelem újra elmúlt. Milyen furcsa! Csak egyetlen dolgot bánt: egész életében zenésznek készült... amikor lehetett volna egy ribanc is.