Vámpírkeringő 4. rész - A fenevad szeme

Péntek:
Primrose elnyújtózott a kényelmes francia ágyon. Lábujjait megmozgatta és kéjesen fetrengett a szokatlanul gondtalan és kényelmes helyzetet minden aspektusában kiélvezve.
A minap rádöbbent arra milyen jó is mások felett uralkodni. Kuruk csak a jéghegy csúcsa lesz. Levana jóslata be fog teljesedni, egy napon őt fogja mindenki úrnőjeként tisztelni.
A létra legaljáról kettesével fogja szelni a fokokat és kíméletlenül fog bánni mindenkivel, aki az útjába próbál állni. Felkelt és az órájára pillantott, ami nyolc órát mutatott. A nap éppen csak eltűnt a horizont alatt, ideje volt cselekedni.
Primrose a dohányzó asztalra készített ruhákat nézegette. Kuruk ízlése hagy némi kívánni valót maga után, de legalább méretben passzoltak. Először egy bordó bugyit és melltartót vett fel, a lábaira nagylyukú necc harisnyanadrágot húzott. Felülre egy fekete kivágott felsőt, alulra pedig egy szintén fekete rakott szoknyát. Egy-egy bőrkesztyűt és lakk magas sarkút kapott még fel. A cipő kicsit nyomott elől, ezért még Kuruk fizetni fog, gondolta magában Primrose kaján vigyorral és az előszobába ment. Innen nyílt Kuruk szobája, amit tegnap kapott meg Primrose-tól. Az ajtót kinyitva Kurukot alvás közben kapta el. A leterített matracra lépett és Kuruk felébredt. Azonnal térdre küzdötte magát, Primrose pedig a férfi hátára lépett baljával, aki nem viselt mást csak az Úrnőjétől kapott vastag bőrnyakörvet.
– Jól aludtál?
– Igen Úrnőm.
– Helyes. Elégedetlen vagyok a ruhákkal, amiket hoztál ezért még megbüntetlek. De először is mutasd mit hoztál nekem. – azzal levette róla a lábát.
Kuruk felállt és a szekrényéhez lépdelt, majd kinyitotta. Bent egy szigetelő-szalaggal összekötözött fiatal lány kuporgott. A szemeit is letakarták, halkan nyögdécselt és fészkelődött, majd dermedten várta a folytatást.
Primrose intett és Kuruk kirángatta a lányt. Alig lehetett tizennyolc, szőke haja összekócolódva, fehér blúza több helyen elszakadt, rakott skót-kockás miniszoknyája felgyűrődött és Helló Kitty kukucskált ki a bugyijáról.
Kuruk Primrose parancsára az asztalra fektette a lányt, akit fészkelődésében csak egy jól irányzott pofon fékezett meg végül.
Primrose körbejárta a zsákmányát, körözve fölötte akár egy keselyű a dög fölött. Kurukot egy intéssel a sarkba küldte. A lány mellé ereszkedett és végigsimította annak arcát.