Szexbarátnő 7. rész - Irodában

Szeptember derekán magam elé meredve várakoztam az egyik budapesti buszpályaudvaron. Gondolataimból a telefonom rezgése, illetve az értesítés hangja zökkentett ki. Ránéztem a készülékre és láttam, hogy üzenetem érkezett. Szívem egy nagyot vert, amikor megpillantottam a feladó nevét: Szandra volt az.
– ”Nincs kedved feldobni a kedd estét egy újabb popsiszexszel?? ” – állt az üzenetben, amely elolvasása után, még nagyobbat dobbant a szívem.
– ”Már hogyne lenne kedvem egy kedd esti análrandihoz? ” – írtam vissza mosolyogva, ügyelve arra, nehogy bárki is belelessen a mobilomba a peronon álldogálók közül.
– ”Reméltem? Akkor 8-ig gyere értem az irodába! ”
Szerencsére unokanővérem gyakorlati helye pont útba esett. Pontosan a hatvan perces hazafele vezető út közepénél kellett leszállnom, az Ő lakhelyéhez pedig ennél is közelebb, busszal körülbelül tíz percre volt a munkahely. Este nyolc előtt érkeztem a helyszínre, mikor már igencsak sötétedett. A biztonsági őr lazán felengedett, miután elmondtam neki hova és kihez jöttem. Szerencsémre látogatásom célja felől nem érdeklődött. Felmentem az emeletre, bekopogtam az ajtón, majd benyitottam. Az irodában Szandrán kívül egy fiatal srác tartózkodott. Jó kedélyűen, viccelődve beszélgettek. Szandra bemutatott engem az idegennek, aki hamarosan készülődni kezdett.
– Bezársz majd? – kérdezte a fiú a lányt.
– Igen, persze. Vigyázz magadra, majd holnap!
– Rendben. Holnap! Sziasztok! – búcsúzott el tőlünk a srác.
Szandra az ajtóhoz sietett, aztán elfordította a zárat. Az asztalához sétált, Én meg meglepődve néztem, ahogy lejjebb húzza fekete harisnyáját, valamint a bugyiját, s feljebb hajtja szoknyáját.
– Mit csinálsz? Itt? Most? – tettem fel a kérdést elképedve.
– Miért mit gondoltál? – kérdezett vissza vigyorogva – De siess, mert nincs sok időnk!
Nem volt más választásom, odaléptem unokatestvéremhez, leguggoltam, azzal hátulról nyalni kezdtem a punciját. Ujjaimmal körkörösen masszíroztam, mialatt a fenekét is nyalogattam.