A+ A-

Venezia 3. rész

A Sonza család egy kis szigeten lakott a lagúna közepén. Bár nem tartoztak a leggazdagabb kereskedőcsaládok közé nem, panaszkodhattak. Családjuk még az arab megszállás idején menekült el Brazíliából a III. világháború alatt. Bár sok felmenőjük részt vett a megszállók elleni szabadságharcban, aminek vége az új Brazil az úgynevezett Riói Birodalom kikiáltásában és a nemrégiben kitört felkelés idején, aminek Pedro Sonza az egyik vezetője volt, még a hatalomra jutó császári családdal is rokonságba hozták őket. De ennek ellenére nem volt többé maradásuk Brazíliában. Dél-Amerika összes országa romokban hevert, kivéve talán Brazíliát és Kolumbiát, ám az utóbbiban a kiterebélyesedő katonai junta üldözte és kivégezette az összes brazilt. Észak-Amerikában sem volt sokkal jobb a helyzet. De itt meg tudták húzni magukat a háború végéig. Ám amikor a Japán Császárság és az Arab Liga, az Egyesült Államok ellen harcoló két legjelentősebb katonai hatalom összeomlott, már nem volt semmi, ami összetartsa a kontinens széthúzó államait így az ezernyi apró államocskára esett szét, amelyekben sorra kiáltották ki a királyságokat.
A Sonzák ekkor átkeltek az Óvilágba. Szereztek maguknak földeket a német bombázás következtében politikailag és katonailag szinte teljesen megsemmisült Angliában, ami ettől függetlenül Berlin totális megsemmisülése után a leglakhatóbb hely volt Európában.Miután a hat főúr létrehozta a Velencei Köztársaságot az első betelepülő hullámmal érkeztek az Adria lagúnájába. Korai érkezésüknek és családjuk kereskedői vénájának köszönhetően elég magasra vitték, ám mivel nem tudtak elszakadni régi hazájuktól, Brazíliától, sohasem kerülhetek be az elit, vezető hatalmi körökbe. Egy szép palotájuk volt egy kis szigeten, amit még nem sokkal Velencébe érkezésük után egyik ősük, Juan Sonza építtetett. Ám az elmúlt időkben a palota nagy része üresen és a többi résztől elzárva állt. Mára már csak a négy testvér Beatriz, Fernando, Gustavo és Bernardo maradtak itt a szolgákkal. Unokatestvéreik befolyásos családokba házasodtak be, és itt hagyták őseik otthonát. Lassan már attól féltek, hogy a palota teljesen elnéptelenedik.
Aznap este a három fivér a halban gyűlt össze. Fernando a komornyikkal kártyázott, amíg az ikrek a helyiség másikvégében piszmogtak valamit. Fernando sejtette, mit művelnek, de semmi kedve nem volt hozzá hogy megint erkölcsi prédikációt tartson öccseinek. Inkább Beatrizre gondolt. Már egy jó ideje elment. Kapott egy titokzatos telefont, mire előhorgászott egy szakadt köpenyt és elrohant anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Bátyja féltette, hogy megint belekeveredik valamibe. Már kislány korában is csak a baj volt vele. Anyjuk nem sokkal a születése után meghalt, így ő egyetlen lányként maradt a családban. Ennek köszönhetően mindinkább fiússá vált. Mindig bátyjaival és azok barátaival játszott, nagyobb korában pedig egyre inkább kezdték érdekelni apja forradalmári tervei. Az öreg Pedro mindig is fel akart törni a befolyásos családok közé. Ezért is lett az egyik szervezője az évekkel azelőtt kitört forradalomnak, amelynek Anderson is az egyik résztvevője volt.
Ám a forradalom elbukott. Pedro megmenekült a büntetéstől, ám ezután pár évvel később bekövetkezett haláláig teljesen visszahúzódott. Fernando úgy látta, hogy húga veszélyesen közel került apjuk forradalmár barátaihoz és féltette, hogy alkalom adtán majd ő is apjuk nyomdokaiba lép és felkelést szervez a királyság ellen.
Az óra már elütötte a hajnali hármat, amikor Beatriz végre hazaért. A köpenyt bedobta a sarokba és a cipője orrára meredve lehuppant az egyik fotelbe.
- Hol voltál? - kérdezte Fernando a kezében lévő kártyákat lefordítva az asztalra helyezve.
- Sehol. - morogta a lány.
- Ki volt az, akinek a kedvéjért így elrohantál?
- Ha tudni akarod Anderson kiszabadult a börtönből, és azt mondta, hogy beszélni akar velem. - csattant fel Beatriz.
- Veled? - nézett rá kérdően a bátyja.
- Igazából apával, de amikor megtudta, hogy ő már meghalt megkért hogy találkozzam vele.
- És?
- Semmi... átvágott.
- Hogyhogy átvágott?
- Nem volt ott a megbeszélt helyen. Fogadok hogy valami félresikerült csapda volt.
Egy ideig csönd borult a szobára. A beszélgetésre az ikrek is felfigyeltek és most mindketten merev tekintettél nézték a fotelben összekuporodott lányt, aki lassan elbóbiskolt.
Nagyjából fél óra múlva hatalmas dörömbölés rázta fel őket. A szobalányok ijedten bújtak elő a szobáikból. A komornyik sóhajtva lerakta a kártyáit az asztalra és lassan elindult az ajtó felé. A dörömbölő hangok addig folytatódtak, amíg a férfi ki nem nyitotta a bejárati ajtót. Három köpenyes alak állt az ajtó előtt az időközben eleredő esőben. Mögöttük a lámpa fényénél úgy egy tucat ember körvonalai rajzolódtak ki
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2014. 05. 19. hétfő 10:57
Tetszik, de nem találom a többi részt.
#2 A57L 2014. 04. 26. szombat 07:28
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2006. 11. 26. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?