Venezia 8. rész

A kis lakosztály üres volt. Berendezése gyér, de ízléses. A spártai jellegű egyszerűség egyedi stílussal párosult. A főurak nem nézték jó szemmel, amikor a Sonza fivérek bejelentették, hogy ők is beköltöznek a palotába, de hát nem volt mit tenni. Azonban, hogy mégse érezzék magukat túlságosan megtisztelve, a lehető legkevésbé komfortos lakosztályokat rendezték be nekik.

Fernandot mindez most nem izgatta. Tombolva tört be a helyiségbe becsapva maga után az ajtót. Semmit mondó kitüntetésekkel teli, díszes fehér tábornoki kabátját levágta az ágyra, ő maga pedig föl-alá kezdet járkálni. Briana félve nyitotta ki az ajtót. Aggódott, amikor a férfi se, szó se beszéd otthagyta az ünnepséget. Maga se tudta miért ment utána.
– Minden rendben? – kérdezte rekedten.
– Már hogy lenne?! – ordított Fernando, mire a nő összerezzent. – Hogy... hogy van pofájuk ehhez.
Csak úgy köpte a szavakat.
– Nyugodj meg, kérlek! – csitította Briana és kezeit gyengéden a férfi dühtől feszülő karizmaira, fektette.
– Nyugodjak meg?! – kiáltotta erre a dühödt tábornok és ellökte magától a nőt. – Hogy nyugodhatnék meg? A húgomat össze akarják házasítani egy nővel. Hol itt a tartás? Hol itt az erkölcs?
– A király szava törvény. – felelte rezzenéstelen arccal Briana. – Még akkor is, ha már nem él.
Gépiesen mondta a frázisokat. Mintha egy könyv sorait olvasná föl, melyekből egy mukkot sem ért.
– Hogy mondhatsz ilyet? – nézett rá meglepetten Fernando. – Ez őrültség. Vagy talán a férjed azt akarta volna, hogy a húga egy nőhöz menjen hozzá?
– Nem. – válaszolta Briana és lehajtotta a fejét.
Fernando arcáról egy pillanat alatt eltűnt a harag és helyét a megbánás vette át.
– Sajnálom. – mondta és közelebb lépett a nőhöz. – Nem... nem akartalak megbántani. Nem akartam... szóba hozni Gavrilot.
– Semmi gond. – válaszolta a nő. Felemelte a fejét és egy mosolyt erőltetett az arcára, szemében azonban könnyek csillogtak. – Igazad van. Ez már rég nem a király akaratától szól.
Tekintetét mélyen Fernandoéba fúrta. Szemeiben egyszerre látszott a szomorúság, az elborzadás és a beletörődés.
– Persze. A főurak. – válaszolta megvetően Fernando és elfordult Brianától.
A nő azonban odalépett hozzá és gyengéden maga felé fordította a fejét.