A+ A-

Venezia 8. rész

A kis lakosztály üres volt. Berendezése gyér, de ízléses. A spártai jellegű egyszerűség egyedi stílussal párosult. A főurak nem nézték jó szemmel, amikor a Sonza fivérek bejelentették, hogy ők is beköltöznek a palotába, de hát nem volt mit tenni. Azonban, hogy mégse érezzék magukat túlságosan megtisztelve, a lehető legkevésbé komfortos lakosztályokat rendezték be nekik.
Fernandot mindez most nem izgatta. Tombolva tört be a helyiségbe becsapva maga után az ajtót. Semmit mondó kitüntetésekkel teli, díszes fehér tábornoki kabátját levágta az ágyra, ő maga pedig föl-alá kezdet járkálni. Briana félve nyitotta ki az ajtót. Aggódott, amikor a férfi se, szó se beszéd otthagyta az ünnepséget. Maga se tudta miért ment utána.
- Minden rendben? - kérdezte rekedten.
- Már hogy lenne?! - ordított Fernando, mire a nő összerezzent. - Hogy... hogy van pofájuk ehhez.
Csak úgy köpte a szavakat.
- Nyugodj meg, kérlek! - csitította Briana és kezeit gyengéden a férfi dühtől feszülő karizmaira, fektette.
- Nyugodjak meg?! - kiáltotta erre a dühödt tábornok és ellökte magától a nőt. - Hogy nyugodhatnék meg? A húgomat össze akarják házasítani egy nővel. Hol itt a tartás? Hol itt az erkölcs?
- A király szava törvény. - felelte rezzenéstelen arccal Briana. - Még akkor is, ha már nem él.
Gépiesen mondta a frázisokat. Mintha egy könyv sorait olvasná föl, melyekből egy mukkot sem ért.
- Hogy mondhatsz ilyet? - nézett rá meglepetten Fernando. - Ez őrültség. Vagy talán a férjed azt akarta volna, hogy a húga egy nőhöz menjen hozzá?
- Nem. - válaszolta Briana és lehajtotta a fejét.
Fernando arcáról egy pillanat alatt eltűnt a harag és helyét a megbánás vette át.
- Sajnálom. - mondta és közelebb lépett a nőhöz. - Nem... nem akartalak megbántani. Nem akartam... szóba hozni Gavrilot.
- Semmi gond. - válaszolta a nő. Felemelte a fejét és egy mosolyt erőltetett az arcára, szemében azonban könnyek csillogtak. - Igazad van. Ez már rég nem a király akaratától szól.
Tekintetét mélyen Fernandoéba fúrta. Szemeiben egyszerre látszott a szomorúság, az elborzadás és a beletörődés.
- Persze. A főurak. - válaszolta megvetően Fernando és elfordult Brianától.
A nő azonban odalépett hozzá és gyengéden maga felé fordította a fejét.
- Meg kell értened. Ez szín tiszta politika. - mondta szelíden. Igyekezett szenvtelenül beszélni, de szavaiban hallatszott az együtt érzés és a sajnálat. - Beatrizt azért engedték királynővé koronázni, mert úgy vélték könnyen irányítható lesz. Egy demokratikus szavazáson aligha rúghatott volna labdába. Nem hiszem, hogy néhány eltökélt antigonzalvoista kivételével bárki is rá szavazott volna. De mindent elrontott volna, ha egy erőskezű férfi jut mellé a trónra. Az uralkodónak szinte kötelessége megházasodni, ha ezt előzőleg nem tette még meg. Ezt azok a pöffeszkedő majmok is jól tudják. Gavrilo kívánsága pedig épp kapóra jött nekik.
Fernandot meglepte, hogy a nő milyen indulattal beszél a főurakról. Sohasem hallotta még így beszélni. Mindig megfontolt és diplomatikus volt. Bárkivel is beszélt.
- De... de Adriana... - kezdte, de Briana közbe vágott.
- Adriana pont olyan, mint Beatriz... Vagy legalábbis nagyon hasonlít rá.
Szavaiban érződött egy parányi elbizonytalanodás.
- Gavrilo féltette a húgát. Tudta, hogy egyedül nem fog boldogulni. És azzal nem számolhatott, hogy én majd segítek neki, mert ha a főurak rávetik a szemüket, hogy beleszőjék valami sötét játszmájuk hálójába én nem tehetek ellene semmit. Ezért a lehető legerősebb ember mellé rendelte.
- Az utódja mellé - fejezte be Fernando.
- Pontosan. A következő király feleségeként a főurak nehezen környékezhetik meg. Nem érte volna meg nekik. Gavrilo tudta, hogy a főurak kiforgatják a végrendelete szavait, ezért a lehető legpontosabban fogalmazott. És pont ez okozta a bajt. Talán azért is választották Beatrizt a főurak, hogy mégjobban ellehetetlenítsék a hatalom egyfajta tovább örökítését. De ez már nem lényeges. Ha Beatriz és Adriana összeházasodnak egy olyan uralkodópárt fognak alkotni, akiket azok az állatok kedvük szerint rángathatnak zsinóron.
Fernando arcán látszott a megrökönyödés. Briana sejtette, hogy talán túlságosan is lekicsinylően beszélt a Beatrizről, de a férfinek is be kellett látnia, hogy igaza van. Izmai elernyedtek. Vállai a tanácstalanság jeleként ereszkedtek le. Úgy nézett ki, mint egy kisfiú, aki teljesen megsemmisülve áll a számára felfoghatatlan üzelmek apró szeleteinek kereszttüzében. Briana gyengéden megfogta a férfi, az övéihez képest hihetetlenül hatalmas kezét és két tenyere közé fogta azt. Fernando meglepetten nézett fel.
- Ne aggódj! - suttogta a nő kedvesen, szinte anyai hangon. - Minden rendben lesz. Én melletted állok. Adriana olyan mintha a húgom lenne. Soha sem fogom hagyni, hogy bármi baja essen, ahogy Beatriznek sem. Együtt mindent elrendezhetünk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.22 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2014. 05. 19. hétfő 10:55
Nem rossz
#2 A57L 2014. 04. 26. szombat 07:29
Jó ez is de hol van a többi része.
#1 Törté-Net 2008. 05. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?