Judit könyve 2. rész - Kaland a folyó partján

A délelőttünk a mindennapos teendőkkel telt. Én az udvaron tettem-vettem, te ebédet készítettél. Az ebéd utáni rövid szieszta után elhatároztuk, hogy elsétálunk a folyópartra, egy kis napozásra. Nemrég fedeztünk fel egy kellemes helyet. Kis tisztás a vízparton, az ösvényről nem látszik. Néhányszor már voltunk ott, soha senkivel nem találkoztunk.
Kellemes meleg volt, magunkhoz vettünk egy vékony plédet és egy törölközőt, naptejet és elindultunk. Rövid séta után az alig látható kis ösvényre tértünk. Pár lépés után hangokat hallottunk a kedvenc helyünk felől. Sóhajokat, nyögéseket.
Óvatosan közelítettünk, mígnem a bokrok közül megláttuk, hogy egy meztelen nő fekszik a helyünkön és kényezteti magát. Ismerősnek tűnt, majd úgy fordult, hogy látszott az arca. Judit volt, a szomszédunk. Mozdulatlanná váltunk, vártuk, hogy elélvezzen. Addig kigondoltuk, mit tegyünk. A látvány izgató volt. Egyik kezével a melleit markolta, a másikkal a csiklóját dörzsölte, majd két ujját mélyen magába dugta. Combjait néha összeszorította, majd teljesen széttárta. A keze egyre gyorsabban mozgott, a sóhajai, nyögései is erősödtek. Először apró, majd erőteljes remegések futottak át a testén, megfeszítette magát, hídba feszült, remegve öntötte el fiatalos testét a gyönyör. Pihegve feküdt, lassan kezdett megnyugodni. Felült, izzadt testét végigsimogatta.
Mi jelbeszéddel lassan hátrább húzódtunk és azt suttogtam:
– Induljunk el hangosan, beszélgetve, hogy már messziről észrevegye, hogy valaki jön.
Így is lett. A zajra összerezzent, maga elé kapta a törölközőjét és a hang felé nézett. Mi tettetett meglepetéssel léptünk ki a tisztásra.
– Bocsánat – mondtam – nem akartunk megzavarni.
– Semmi baj – szólt nyugodtan – gyertek csak. Azt hittem, más nem ismeri ezt a helyet, csak én.
– Nemrég fedeztük fel – mondtad, miközben kiléptünk a bokrok közül. – Néhányszor már jártunk itt, de nem találkoztunk senkivel.
– Telepedjetek le – invitált maga mellé Judit.
Leterítettük a plédet, éppen annyi hely volt, hogy elférjünk egymás mellett.
– Ugye nem zavar, hogy meztelen vagyok? – jött a következő kérdés. – Vetkőzzetek le nyugodtan ti is. Tudom, hogy ti is szerettek meztelenkedni. Láttalak már benneteket a teraszon. Gondolom, ti is engem?