A+ A-

Júlia

Júlia az osztálytársnőm volt. Az arca nem volt tökéletesen szép, de ez nem tűnt fel a hormonok által hajtott fiúknak, mert gondolom mindegyikünk inkább a feszes hátsóját és az átlagosnál jóval nagyobb melleit bámultuk, s otthon azokra gondolva végeztük buzgón az önkielégítést. Én legalábbis rengeteget gondoltam rá, miközben a nevét sóhajtoztam.
Testi adottságai mellett Júlia kedves egyszerűséggel viselkedett, különleges érzékenységgel és egy kis naivitással közeledett másokhoz.
Mindezek előre bocsátásával írom le a vele kapcsolatban leggyakrabban felmerülő fantáziámat.
Egy buliban vagyunk. Megy a zene, éjfél után a lápa kialszik, s a fiatal fiúk szeme kigyúl, test a testhez simul, s érezni lehet azt a sajátos feszültséget, amelyből nagy szerelmek lángja vagy nagy tragédiák pusztító tüze származhat. Én nem tudok táncolni, ezért üldögélve, beszélgetve töltöm az időt
- lámpaoltásig , de azért már jár a szemem: ki milyen feszes farmerben vagy éppen rövid szoknyában érkezett, ki rúzsozta ki magát kihívóan, ki keresi
- véletlenül újra meg újra a tekintetemet?
Júlia az! Ma vibrál körülötte a levegő. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi van benne, ami különlegessé teszi? Nem tudom, hogy benne van - e a különleges vagy csak én látom és érzem? Barátnőivel beszélget és táncol. Melleit kidomborító blúz van rajta, a fenekét kiemelő farmer és egy fekete, enyhén magassarkú, rövid szárú csizma. Tízszer és százszor végigjárja testét tekintetem, s érzem, hogy észreveszi. Aztán, amikor kialszik a fény, beállok a táncba, s azt hiszem keressük egymást, mert nagyon hamar egymás mellett állunk. Ilyenkor én bepánikolok, de mintha érezné, megfogja a kezem, s együtt táncolunk tovább. Nem tudom mennyi idő telik így el, de egy idő után egy kisszoba sarkában találjuk magunkat, s nyaljuk - faljuk egymást. Kezem elindul, lényegre tör, azaz megmarkolja a melleit, s a hátsóját. Alig ismerek a hangomra, amikor a fülébe hörgöm:
- Nincs nálunk senki otthon, gyere el hozzám! Egy, ha lehet még nyálasabb - nyalósabb csók a válasz, s hamarosan kisurranunk az ajtón, köszönés nélkül távozunk a buliból ... Hiába, dolgunk van!
A buszon ülünk, egymással szemben. Bántja szemünket a világítás, s azt hiszem nemcsak én, hanem ő is, egy kicsit megijedünk attól, amit csinálunk. Azt hiszem mindketten a kockázatot latolgatjuk. De bennem a veszélyérzet már nem hat meg, már az agyamból a nadrágomba költözött a döntésközpontom. Örülök, hogy ő sem gondolja meg magát. Feltételezem arra gondol:
- Na, most meg leszek baszva! Én egészen másra gondolok, mert felébrednek bennem furcsa vágyaim. Régóta fantáziálok arról, hogy egy nő megaláz, megkínoz, s ahogy ránézek erre a naiv és kedves lányra, magamban ezt mondom:
- Te leszel a dominám, Júlia Úrnőm!
Kézen fogva megyünk a megállóból a házunkig. A farkam áll, az arcom ég, a kezem reszket, amint nyitom a kaput és az ajtót. Most már ő lett bátrabb, határozottabb és provokálóbb. Élvezem ezt a fordulatot. Alig zárom be az ajtót magunk mögött, már újra forró csókban forrunk össze. Most nyúl először a lábam közé, megmarkol, de én csak annyit nyögök:
- Várj még!
Bekísérem a szobába, leültetem az ágyra. Hozok neki egy limonádét, szépen, udavriasan kínálom, tálcán, szolgai alázattal, mely neki házigazdai kötelességnek tűnik. Amikor leteszi a poharat, én még ott állok előtte.
- Gyere ide, te! - mondja cimborás mosollyal, de én nem mozdulok.
- Mi baj van? Valami rosszat mondtam? - kérdezi őszinte aggodalommal arcán és hangjában.
- Nem, Júlia, azt hiszem én fogok valami rosszat mondani. Egyre nő az aggodalom arcán,s én folytatom:
- Van egy régi vágyam, amiről eddig csak fantáziáltam, de szeretném, ha te lennél az, akivel először kipróbálnám.
- Csak ennyiről van szó? Örülök, ha örömet szerezhetek neked. - látom arcán a megkönnyebbülést. Sóhajtok egyet, s tovább megyek az úton:
- Nem olyan egyszerű az, édesem. Nagyon furcsa és perverz vágy, s félek, hogy undorítónak fogod tartani. Nem ijed meg komoly hangomtól:
- Mondd el, mi az, ne félj, boldog leszek, ha teljesíthetem a vágyaidat. Lehajtom a fejem, s alig hallhatóan motyogom:
- Könnyebben tudnám elmondani, ha megengednéd nekem, hogy levetkőzzek, s meztelenül kérhesselek.
Kitör belőle a kacagás:
- Rajta, drágám, vetkőzz le. Akarod, hogy én is levetkőzzek?
- Ne, még ne! - kiáltok fel hirtelen. S elkezdek vetkőzni. Már csak az alsónadrág van rajtam, s alatta látszik ágaskodó farkam.
- Nem azt mondtad, hogy meztelen leszel? - kérdezi huncutul, és én szó nélkül engedelmeskedek a kérdésbe bújtatott parancsnak. Izgat a gondolat, hogy ilyen szégyenteljes helyzetben vagyok, állva a nő előtt, mint egy áru a vevő előtt. Vigasztalóan hat rám, amikor felszisszen:
- Tetszik, ahogy kinéz! De most már mondd el, mit kívánsz, mit tegyek? Csak nem szopás lesz belőle?!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.52 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2014. 03. 24. hétfő 07:19
Nagyon jó történet.
#8 Andreas6 2013. 08. 28. szerda 09:17
De nagy marha vagy! Sajnállak, egyben örülök, hogy én nem vagyok ilyesmivel megverve.
#7 v-ir-a 2013. 07. 14. vasárnap 22:51
hát van ilyen is....
#6 Amnada 2013. 03. 28. csütörtök 00:20
boyka92vel egyetértek ez tényleg olyan semmilyen
#5 cityoftroy 2013. 03. 26. kedd 23:07
Hát én inkább kinyaltam és jol megbasztam volna pajtás wink
#4 Rinaldo 2013. 03. 26. kedd 10:33
Hülye pöcs.
#3 genius33 2013. 03. 26. kedd 08:46
Már csak Rómeó kellett volna. nyes
#2 boyka92 2013. 03. 26. kedd 01:16
hát nem is tudom olyan semmilyen
#1 Törté-Net 2013. 03. 26. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?