Bosszúvágy 1. rész

Azt a nyarat nem csak a szúnyogok meg a szárazság tette emlékezetessé. A fű sárga volt a házak előtt, a csapból meg csak meleg víz jött, ha akartál valami hideget, a pincébe kellett lemenned a kóláért. Tizenhárom voltam, Kati, a kiskörmös, aki még a téli szünetben is rövidujjú pólóban mászkált, mert úgy éreztem, a testem melegít, nem a ruha.

Aztán megjött az első vérzés a lábam között, és a meleg átváltozott valami mássá. Forrássá. Nem láng volt, inkább az a fajta izzadtság, ami az ember tenyerén jön elő, amikor hazudik. Vagy amikor fél.

A banda a benzinkút mögötti betonon lógott. Láttam őket biciklivel hazafelé. A fiúk cigarettáztak, a lányok meg úgy álltak, mintha valami kifutón lennének. Titán mindig középen. Gábor volt a neve, de senki se merte mondani. Az apja az alpolgármester, mindenki tudta, hogy a polgármester csak báb, aki a balhét viszi. A maffiáról is beszéltek, de azt sosem hangosan.

A szépségem? Nem volt. A mellem későn jött, a csípőm meg sosem akart úgy kikerekedni, ahogy a magazinokban láttam. De a szerelem az nem test kérdése, azt hittem. Az valami más. Valami, ami miatt három másik fiú is kopogtatott nálunk a kapun, de én csak őt láttam. Őt,  Titánt. A nyakát. A járását, amitől a tornacipője is fenyegetően koppant a betonon.

Elkezdtem hordani azt a szoknyát. A feketét. Anyám azt mondta, abban olyan vagyok, mint e kurva. De azt hittem libegek Titánék előtt a buszmegállóban az első nap, mikor elmentem és  ő rámnézett.

Nem nézett. Mért.

— Hé, kiscsaj — szólt utánam. Cigaretta volt a szájában, a füst a szélben felém jött. — Te vagy az a Pista lánya, aki a Coopban dolgozik?

— Igen — mondtam, és a hangom olyan lett, mint aki régóta nem ivott vizet.

— Az anyád is olyan dagadt, mint a reklámba Erzsi néni? — kérdezte, és a fiúk nevettek.

Nem nevettem. Álltam.

— Nem — mondtam. — Anyám vékony.

— Akkor benned hogy van a dagi gén, mi? — Mondta ezt úgy, mintha valami nagy kedvességet közölne. Aztán odajött. A cigarettát a földre dobta, eltaposta. A szeme olyan volt, mint aki egy szarvasbogarat néz. — Figyu, nem akarsz holnap este jönni a házibuliba? Kellenek ilyen kiscsajok is. Tudod. A hangulathoz.

Azt mondtam: igen.

Azt mondtam: persze.

Azt mondtam: bármit.

Azt nem láttam, hogy a lányok a háta mögött hogy néznek rám. Nem láttam semmit. Csak őt.