Bosszúvágy 2. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 51 943 karakter
Elolvasva: 0 alkalommal
…”A bosszút a munkám miatt nem felejtettem el. A lányok a kihallgatószobában. Az ő arcuk. A szemük. Ahogy néznek.
De most már tudtam, miért csinálom. Nem csak a múlt miatt. Hanem a jövő miatt. Az övék miatt.
És Titán? Még eljön az ő ideje is. De most nem sietek.”
De most már tudtam, miért csinálom. Nem csak a múlt miatt. Hanem a jövő miatt. Az övék miatt.
És Titán? Még eljön az ő ideje is. De most nem sietek.”
Szilárd szépen halad a ranglétrán.
A papír az asztalán landolt egy csütörtök reggel. Az ORFK belső postája hozta, a boríték még meleg volt a fénymásolótól. Szilárd felbontotta, kihúzta az ívet. Az arca nem változott. Olvasott. Aztán letette a papírt, és rám nézett, miközben vele kávéztam.
— Alezredes — mondta. — És az erkölcsrendészeti alosztály vezetője.
Nem vigyorgott. Nem dobott fel a levegőbe semmit. Csak állt az ablaknál, a háttérben a város, a reggeli fényben a parlament kupolája. A válla megfeszült a zakó alatt. Aztán megfordult.
— Ez azt jelenti — mondta —, hogy kevesebbet járok terepre. Kevesebb kihallgatás. Több papír. Több politika.
— Az is jelenti — mondtam —, hogy a kódodhoz már csak a belső ügyosztály fér hozzá.
Rám nézett. Tudta, mire gondolok. Mert a kódja. Az a bizonyos kód. Amivel bármit meg lehet nézni. Aktákat. Dossziékat. Belső vizsgálatokat. Mindent.
— Ne csinálj hülyeséget — mondta.
Nem válaszoltam. Tudtam. Mit fogok tenni.
Telt az idő. Egy hosszú hétvégén wellness szállodába mentünk pihenni.
Első este. Négy csillag. A szoba a negyedik emeleten, terasszal, erdőre néző kilátással. A tó lent, a fák, a sötétben már csak a víz csillogott. Szeptember vége. A szúnyogok még kitartottak.
A teraszon ültünk. A kopál füstölő az asztalon. A gyertya lángja nem reszketett, mert a szél épp elállt. A füst lassan kúszott felfelé, aztán szétterült, mint valami szürkéskék fátyol.
A köntösöm lecsúszott. Először csak a vállamról. Aztán a kezemmel lejjebb toltam, és a köntös a derekamnál megakadt, aztán a szél megmozdította, és lehullott a terasz kövére. Meztelenül ültem. A bőrömön a nyári este melege. A szúnyogok. Szilárd értette a célzást. Most nem volt és nem. Kellett előjáték. Feláltam ő tovább ült a székén. Köntösét széthúztam. Persze, hogy állta afarka. Szembe vele ráültem. Lassan fogadtam magamba.
Már az első percben éreztem őket. A bokámon egy picike szúrás. A combomon egy másik. A hangjuk, az a magas, idegesítő zümmögés. Szilárd a combomon csapott egyet, de csak a bőrömhöz ért, a szúnyog tovább repült.
— Itt nem lehet szeretkezni — mondta. — Felfalnak.
Bementünk. Behúztam a teraszajtót, a függönyt is. A kopálfüst most bent terjengett. A nappali félhomályos. A kanapé bőr, hűvös. A légkondi alig hallhatóan zúgott. A bőröm meleg volt a nyári végi estétől, a kanapé hidegsége összecsapta a hőt.
A papír az asztalán landolt egy csütörtök reggel. Az ORFK belső postája hozta, a boríték még meleg volt a fénymásolótól. Szilárd felbontotta, kihúzta az ívet. Az arca nem változott. Olvasott. Aztán letette a papírt, és rám nézett, miközben vele kávéztam.
— Alezredes — mondta. — És az erkölcsrendészeti alosztály vezetője.
Nem vigyorgott. Nem dobott fel a levegőbe semmit. Csak állt az ablaknál, a háttérben a város, a reggeli fényben a parlament kupolája. A válla megfeszült a zakó alatt. Aztán megfordult.
— Ez azt jelenti — mondta —, hogy kevesebbet járok terepre. Kevesebb kihallgatás. Több papír. Több politika.
— Az is jelenti — mondtam —, hogy a kódodhoz már csak a belső ügyosztály fér hozzá.
Rám nézett. Tudta, mire gondolok. Mert a kódja. Az a bizonyos kód. Amivel bármit meg lehet nézni. Aktákat. Dossziékat. Belső vizsgálatokat. Mindent.
— Ne csinálj hülyeséget — mondta.
Nem válaszoltam. Tudtam. Mit fogok tenni.
Telt az idő. Egy hosszú hétvégén wellness szállodába mentünk pihenni.
Első este. Négy csillag. A szoba a negyedik emeleten, terasszal, erdőre néző kilátással. A tó lent, a fák, a sötétben már csak a víz csillogott. Szeptember vége. A szúnyogok még kitartottak.
A teraszon ültünk. A kopál füstölő az asztalon. A gyertya lángja nem reszketett, mert a szél épp elállt. A füst lassan kúszott felfelé, aztán szétterült, mint valami szürkéskék fátyol.
A köntösöm lecsúszott. Először csak a vállamról. Aztán a kezemmel lejjebb toltam, és a köntös a derekamnál megakadt, aztán a szél megmozdította, és lehullott a terasz kövére. Meztelenül ültem. A bőrömön a nyári este melege. A szúnyogok. Szilárd értette a célzást. Most nem volt és nem. Kellett előjáték. Feláltam ő tovább ült a székén. Köntösét széthúztam. Persze, hogy állta afarka. Szembe vele ráültem. Lassan fogadtam magamba.
Már az első percben éreztem őket. A bokámon egy picike szúrás. A combomon egy másik. A hangjuk, az a magas, idegesítő zümmögés. Szilárd a combomon csapott egyet, de csak a bőrömhöz ért, a szúnyog tovább repült.
— Itt nem lehet szeretkezni — mondta. — Felfalnak.
Bementünk. Behúztam a teraszajtót, a függönyt is. A kopálfüst most bent terjengett. A nappali félhomályos. A kanapé bőr, hűvös. A légkondi alig hallhatóan zúgott. A bőröm meleg volt a nyári végi estétől, a kanapé hidegsége összecsapta a hőt.
Ez csak a történet kezdete, még 24 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1