A megvilágosodás sora 2. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 32 890 karakter
Elolvasva: 11 alkalommal
„...felé fordultam, és csípőből visszakérdeztem:
– És te? Te hogy lettél lyukas?
Na, mindenre számítottam, csak arra nem, ami ezután következett. Timi arca egyetlen másodperc alatt vált krétafehérből rákvörössé, majd újra teljesen sápadttá. A torkán akadt a szó, a keze megállt a sörösdoboz felett, és a szemében olyan zavar meg feszültség jelent meg, amit addig még sosem láttam rajta.
– Tudod... ez az, ami még a tiédnél is sokkal gázabb – nyögte ki végül rekedtes, megtört hangon. – Jegeljük a témát, jó? Nagyon nem akarok beszélgetni róla…”
– És te? Te hogy lettél lyukas?
Na, mindenre számítottam, csak arra nem, ami ezután következett. Timi arca egyetlen másodperc alatt vált krétafehérből rákvörössé, majd újra teljesen sápadttá. A torkán akadt a szó, a keze megállt a sörösdoboz felett, és a szemében olyan zavar meg feszültség jelent meg, amit addig még sosem láttam rajta.
– Tudod... ez az, ami még a tiédnél is sokkal gázabb – nyögte ki végül rekedtes, megtört hangon. – Jegeljük a témát, jó? Nagyon nem akarok beszélgetni róla…”
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Erre a kijelentésére nem számítottam. Ő is defektes, mint én? A kérdés bennem volt, de tudtam, bennem is marad. Most hallgatnom kell.
– Tudod, a keresztem a melleim – kezdett bele töprengőn, mégis beszélni kezdett, de lehet, sőt... ez terelés. – Tizenhárom évesen a fiúk fizettek, hogy megfoghassák. Majd csókolózni kezdtem, hátha nem a melleim viszik a pálmát, hanem én... én, az arcom, a szemem, az alakom... de rájöttem: egy szürke egér, egy szürke mell vagyok a fiúk szemében. A csókolózás is egyre csak arról szólt nekik, hogy a mellemet fogdossák. Harmadikos gimis voltam, mikor Judit... Judit, egy végzős, kezdett beszélgetni velem. Nem úgy, mint a fiúk, hogy csak a mellemet nézték, nem úgy, mint a többi lány, aki utálkozva nézett a melleim miatt. Ő... ő a szemembe nézett, pedig a melle... mellem mint egy fán egy görcs. Nulla. Mint egy fiúé. Mint a tűz és a víz, mint a menny és a pokol – akkora volt a különbség a melleink között. Na de haladjak... A szüzesség... Judit volt az, akivel értelmes, értékes beszélgetéseim voltak.
Elhallgatott. Láttam benne a kételyt, folytassa-e.
– Tudod, a csók a földszinti beugróban csak úgy jött.
– Kivel? – veszítettem el a fonalat.
– Judittal... majd ahogy megérintette a fenekem, a vállam, a melleim... érintette. Érted, érintette. Nem fogta, nem markolta... érintette, simogatott. Jó volt... finom, érzéki, a bennem dühöngő vihar miatt is, vagy annak ellenére. Jó volt vele... úgy... látod, nem értem. – A hangja elakadt. – Úgy meztelenül, úgy szeretkezve, kielégülni vele, amit addig egy fiú sem adott meg. És... és akkor egy vad élvezés közben dugta belém a vibrátort. Alig éreztem valamit a szakadásból. Rá se eszméltem, hogy nem is vagyok szűz, csak mikor következő alkalommal már ujjazott. Nem kellett, hiszen az csak egy kötelező rossz... hát enyém. Így... köpjél le, vess meg.
Bennem valami átfordult.
– Nem. Tudod, inkább becsüllek, hogy kimerted mondani... hogy felvállalod? – Éreztem, ennyinek kéne lenni, de hát a női pofa nem tudja tartani a száját. – Nem hinném, hogy van olyan ember, aki ezt, ezeket a gondolatait felvállalná, mert hát... valljuk be. Kevés ember van, aki ne gondolna a saját nemével kapcsolatban arra, milyen legyen.
– Ne mond, hogy te is?
– Tudod, a keresztem a melleim – kezdett bele töprengőn, mégis beszélni kezdett, de lehet, sőt... ez terelés. – Tizenhárom évesen a fiúk fizettek, hogy megfoghassák. Majd csókolózni kezdtem, hátha nem a melleim viszik a pálmát, hanem én... én, az arcom, a szemem, az alakom... de rájöttem: egy szürke egér, egy szürke mell vagyok a fiúk szemében. A csókolózás is egyre csak arról szólt nekik, hogy a mellemet fogdossák. Harmadikos gimis voltam, mikor Judit... Judit, egy végzős, kezdett beszélgetni velem. Nem úgy, mint a fiúk, hogy csak a mellemet nézték, nem úgy, mint a többi lány, aki utálkozva nézett a melleim miatt. Ő... ő a szemembe nézett, pedig a melle... mellem mint egy fán egy görcs. Nulla. Mint egy fiúé. Mint a tűz és a víz, mint a menny és a pokol – akkora volt a különbség a melleink között. Na de haladjak... A szüzesség... Judit volt az, akivel értelmes, értékes beszélgetéseim voltak.
Elhallgatott. Láttam benne a kételyt, folytassa-e.
– Tudod, a csók a földszinti beugróban csak úgy jött.
– Kivel? – veszítettem el a fonalat.
– Judittal... majd ahogy megérintette a fenekem, a vállam, a melleim... érintette. Érted, érintette. Nem fogta, nem markolta... érintette, simogatott. Jó volt... finom, érzéki, a bennem dühöngő vihar miatt is, vagy annak ellenére. Jó volt vele... úgy... látod, nem értem. – A hangja elakadt. – Úgy meztelenül, úgy szeretkezve, kielégülni vele, amit addig egy fiú sem adott meg. És... és akkor egy vad élvezés közben dugta belém a vibrátort. Alig éreztem valamit a szakadásból. Rá se eszméltem, hogy nem is vagyok szűz, csak mikor következő alkalommal már ujjazott. Nem kellett, hiszen az csak egy kötelező rossz... hát enyém. Így... köpjél le, vess meg.
Bennem valami átfordult.
– Nem. Tudod, inkább becsüllek, hogy kimerted mondani... hogy felvállalod? – Éreztem, ennyinek kéne lenni, de hát a női pofa nem tudja tartani a száját. – Nem hinném, hogy van olyan ember, aki ezt, ezeket a gondolatait felvállalná, mert hát... valljuk be. Kevés ember van, aki ne gondolna a saját nemével kapcsolatban arra, milyen legyen.
– Ne mond, hogy te is?
Ez csak a történet kezdete, még 15 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1