És igaz 1. rész

Már óvodában megállapították a hiperaktivitásomat. Orvosilag ADHD-snak bélyegeztek meg. Igazából egy papír volt, de arra nem volt jó, hogy a megőrülést egy kétszobás panel második emeletén már gyerekként megakadályozza.

Apám, anyám szinte napi tizenkét órát dolgozott. Kulcsos gyerek voltam. A hétvégék voltak jók: falura vittek le péntek délután, és Tata hétfőn onnan vitt óvodába, később iskolába. Na, azok voltak számomra a szuper napok. Kitettek az udvarra reggel, és este összeszedtek. Bírtam.

Persze az örökmozgóságom és a jó tanulásom nem fért össze. Átbukdácsoltam az általános iskolát. Mondták, csak azért vesznek fel az ipari képző intézetbe, mert tankötelezettség van. Már akkor nagyívben leszartam. Azt mondták, a mezőgazdasági gépszerelő pont nekem való. Mondjuk érdekelt, mert nyaranta aratáskor szívesen rohangáltam a kombájn után, kapaszkodtam a traktor pótkocsijába. Tizenkét évesen Tata MTZ traktorát már vezettem.

Na, az volt, ami lekötött – meg a farkincámmal a játszadozás.

A három házzal arrébb lakó Juditkával rengeteget játszottunk orvososdit. Hol én voltam a beteg, ő az orvos, majd fordítottunk. Mindenhol is vizsgáltuk egymást. Már akkor kettős élete volt a fütyimnek: hol csak csüngött, libegett, Juditka limbálta, majd megkeményedett, és iránytű lett belőle.

Egy ilyen játék közben sikerült kifejni egy kis tejfölt a megdagadt pöcsöcskémből. Juditkának tetszett, mert azt mondta, neki is a lába között, a szétvágott részen bizsergés van. Meg is mutatta, hogy egy kis borsószem a szétvágása felett mennyire jó, ha simogatja, ha simogatom. Játék volt, majd már tudatosság köztünk. Juditkával volt ez az igazi első szexuálisnak mondható élményem.

Otthon a panelben sem álltam le vele. Később, a felvilágosodásom koromban már tudtam, mi a maszturbáció. Heti öt-hat alkalom esett jól, de volt, hogy akár reggel és este is.

A szakmunkásképzőben már nem gyerekes játék volt mindez. Verseny. Verseny, melyik lány, fiú tud több ellenkező nemű partnert meghódítani.

Elsősként nem kis vékony gizda gyerek voltam. Nem kövér, hanem az átlaghoz képest testes. Persze ha nem ADHD-s vagyok, biztos olyan lettem volna, mint a harmadikos tizenhét évesek, akik már pisiléskor is előre kellett hajoljanak, hogy lássák, hol a farkuk.

Napi szinten több lány is akart csókolózni velem. És az első év végén a torna szertárban egy harmadikos, nagyon szép, varrónőnek tanuló cigánylány elvette a szüzességem.