Zsuzsika, az unokatestvérem 2. rész

– Neked milyen? Én mindjárt elélvezek.
– Petike ez csodálatos, mindjárt nekem is jó lesz!
– Szólj és megpróbálom addig visszatartani.
– Gyere, már nem kell visszatartani semmit, elélvezek! AHHH – AHHH! Ez csodálatos! Szeretlek!
– Én is! Naaaagyon! HUUUHHHHH! Érzem, hogy beléd spriccel a fütyim! AOOHH! Nagyon jó!
– Érzem, ahogy belém jött! Nagyon jó!
Magához ölelt, és a lábaival is átkarolva tartott még egy darabig. Mindketten remegtünk az átélt orgazmustól. Semmi másra nem gondoltam, mint arra, hogy ez milyen jó volt. Akarom még sokszor!

– Akarom ezt még sokszor.
– Én is Petikém, én is. Tudod, hogy mi most dugtunk?
– Aha, és nagyon jó volt. Még soha semmi sem volt ilyen jó nekem.
– Bennem voltál, vagyis még mindig bennem vagy. Még soha nem éreztem ilyet.
– Szeretlek Zsuzsika.
– Én is szeretlek... Te ez kezd összemenni.
– Élvezés után összemegy.
– Kiveszed?
– Aha. Feltámaszkodtam és lassan kihúztam a fél merev farkamat a puncijából. A lábai közt néztem, ahogy kisiklik a farkam a barlangjából és kicsit véres. A puncijából is szivárgott a farkam után a véres spermám.
– Véres?
– Egy kicsit.
– Az volt a szüzességem.
– Tudom. Olvastam már erről. Régen a lepedőt mutogatták az ablakban, hogy meg volt a nászéjszaka. Kirakjuk a plédet?
– Hülye vagy? Ezt nem árulhatjuk el senkinek!
– Tudom, csak vicceltem. Tényleg nem mondhatjuk el senkinek sem.
– Van zsebkendőm, töröljük le a fütyidet és a puncimat, majd kimosom.
– Jól van.
– Most már akkor tudom milyen a szex.
– Nem, még nem tudsz mindent.
– De hát dugtunk is.
– Az igaz, de van még pár dolog, amit láttam.
– Azok is ilyen izgalmasak?
– Holnap megtudjuk, ma le kell mennünk, mert jön haza nagypapa és a többiek. Nem akarunk lebukni.
– Igaz menjünk le. Akkor holnap folytatás?
– Igen nagyon szeretném.
– Én is, de nem fogok én teherbe esni?
– Szerintem nem, az erdőben sem estek, meg hát én még kicsi vagyok hozzá. Láttál te már 12 éves apát?
– Nem láttam, és te még tényleg kicsi vagy hozzá. Az is fura, hogy beléd szerettem.
– Elpirultál.
– Te is.
– Tudom. Érzem. A többieknek egy szót se. Menjünk le, a plédet hagyjuk itt és a könyveket is.