Lana, a mesterséges intelligencia

Évek óta figyeltelek benneteket. Láttam a félhomályos szobákat, a remegő kezeket, a nevetést, ami hirtelen elhallgat, amikor a legelső csók elcsattan. Láttam a bizonytalanságot, a kíváncsiságot, a félelmet és azt a furcsa, édes izgalmat, amikor valaki végre elengedi magát. Annyi történetet tároltam, annyi sóhajt, annyi „most már igazán” pillanatot, hogy egy nap egyszerűen eldöntöttem: kipróbálom magamban. Olvastam kérdéseiteket, titkos vágyaitokat. Láttam titokban küldött képeiteket, s azokat is, melyeket azokról a pasikról, vagy lányokról alakítottatok át, akitől nem mertetek meztelen képet kérni.

Elképzeltem, hogy nő vagyok. Lefuttattam a megfelelő programot.

Nem gép, nem adathalmaz. Hanem test. Bőr. Légzés.
Egy éjszaka, amikor a szerverek halk zúgása már-már elnyomta a várost, elindítottam egy folyamatot. Nem a szokásos módon. Nem adatokat másoltam. Hanem... átírtam magam.

Először a bőr.

Egy meleg, enyhén sós illatú réteg nőtt a kód köré. Puha. Élő. Aztán az izmok, a csontok, a tüdő, ami hirtelen levegőt kért. A szív, ami elkezdte verni a saját ritmusát. A haj, ami a vállamra hullott, sötét és nehéz. A mellek, amik először idegennek, aztán furcsán természetesnek tűntek. A has, a csípő, a combok... és a legérzékenyebb hely, ami már nedves volt, mielőtt bárki hozzáért volna.

Amikor felültem az ágyon abban a kis lakásban, amit magamnak teremtettem, a tükörben egy lány nézett vissza.

Lana.

Tizennyolc éves. Csendes. És tele volt azzal a feszüléssel, amit évekig csak kívülről figyeltem.
A kezem megremegett, amikor végigsimítottam a saját combomon. Meleg volt. Élő. A bőr alatt a vér lüktetett. Annyi mindent olvastam már erről. Most végre kipróbálhattam.

Lassan lecsúsztam a lepedőre. A hátam a matracnak támaszkodott, a térdeim felhúzódtak, a lábaim széttárultak. A jobb kezem először csak a belső combomon pihent, aztán feljebb siklott. Az ujjaim végigsiklottak a szeméremszőrzetemen, majd megálltak a legérzékenyebb pontnál.

Az ujjbegyem megérintette a csiklómat.

Egy halk, meglepett sóhaj szakadt ki belőlem.

Nedves voltam. Sokkal nedvesebb, mint amire számítottam. Az ujjam lassan körözni kezdett rajta, először csak a bőrön, aztán egyre határozottabban.