A+ A-

Emlékek az intézetből 6. rész - Soron kívül

Egy álló napot végigaludtunk. Ettünk valamicskét a vacsorából, majd ismét álomba zuhantunk.
Valamikor az éjszaka közepén kinyílt a cella ajtaja. Éles fény ömlött az arcomba. Az ajtó keretében az egyik lány alakja rajzolódott ki.
Odalépett az ágyamhoz, leguggolt, és a fülembe suttogott:
- Egyetlen kurva szó nélkül kelj fel, és kövess!
Karon ragadott és felrángatott.
Egy szál mosolyban léptem ki a cellából. Nagyon hideg volt a folyósón.
Nem mentünk sokat.
A málladozó vakolatú folyó egy vaskos acél ajtóban végződött.
A fehér csempéjű, talán 7x7 méteres szobában vakítóan erős volt a fény. Egy darabig hunyorítanom kellett, míg az álmosságtól csipás szemem hozzászokott. A ragyogás csupasz neoncsövekből áradt. A szoba egyik oldalán, kicsivel a fal előtt, egy furcsa szék állt. Méretét tekintve jobban illett volna rá a trónus elnevezés. A masszív fekete fából ácsolt, karfa nélküli, bőrhuzatos ülőalkalmatosságon számos pánt volt, amivel szorosan le lehetett rögzíteni a rajta ülőt. A támlán - mely kicsivel magasabb volt egy megtermett férfi ülőmagasságánál - fejtájékon egy puha támaszték volt. A "trónus" ülőkéje is elég különleges volt, ugyanis egy V alakú kivágás volt a közepén. Ha valaki rajta ült, akkor gyakorlatilag csak a combjai érintkeztek a székkel, az azok között lévő részeket elérhetően hagyva. A szék mellett alacsony, kerekes asztalka állt, amin egy dobozszerűség volt, műanyag ponyvával letakarva. A hűvös levegőjű helyiségben ezen kívül egy kis, alacsony, támla nélküli, kerek ülőkéjű fém szék, egy nagyobb szekrény, és egy zuhanyzótálca volt.
Feltűnt, hogy sehol sem látom a megszokott biztonsági kamerákat.
- Ülj székre - bökött Julia a fekete trónusra.
Úgy tettem. Kellemetlen volt az ülés a széken, mert a támla enyhén előre felé ívelt, kidomborítva ezzel a rajta ülő mellkasát. A lány elém lépett, majd komótosan hozzászíjazott a székhez: először a bokáimnál, majd a térdeim alatt s felett, a combtöveimnél, és a derekamnál. Lábaim széles terpeszben voltak nyitva.
Karjaimat, felemelve, a támla mögött rögzítette, valahol a tarkóm magasságában. Egy-egy szíj került ezután a könyökömre, és a honaljamra.
Christine mögém lépett, és egy vaskos, kesernyés ízű, gumiszerű dolgot nyomott a számba. Az eszköz nem feszítette szét a számat, ellenben oly módon kötözte hozzám, hogy az állam alatt is futott egy szíj, meggátolva ezzel, hogy kinyissam a számat. A gumi formája hasonlíthatott a bokszolók által használt fogvédőkhöz, ezen azonban volt egy kis lyuk, amin a levegő áramolni tudott.
Riadtan néztem, hiszen eddig még sosem kötözték be a számat.
- Nos, most hogy így elhelyezkedtünk, elmondom neked miért is vagyunk itt, ilyen szűk körben - szólalt meg Julia. - Nagyon zokon vettük azt, amit a múltkori együttlétünkkor tettél. Christy igencsak haragos volt, hogy nem tudta befejezni a játékot azzal a kölyökkel a te okvetlenkedésed miatt. Be kell valljam, én sem örültem, hogy nem tudom kiélvezni fáradozásom gyümölcsét. Nem kételkedem abban, hogy a mester méltóképp fogja értékelni a hősködésedet, mi azonban szeretnénk egy kis nem hivatalos leckét adni abból, hogy mi vár azokra, akik bele ütik az orrukat a szórakozásunkba. Mint láthatod nincsenek kamerák a szobában, senki nem tud majd erről a kis találkáról.
Mondani akartam volna valamit, de egy erőtlen szusszanáson kívül másra nem futotta a tömítésen keresztül.
- Ó, ne fáradj. Nem kell mentegetőznöd, vagy sajnálkoznod. Erre nem vagyunk kíváncsiak. Nem tagadom, kizárólag azért vagyunk itt, hogy megkínozzunk. Egyrészt, mert szeretjük ezt csinálni, másrészt mert megérdemled.
Rettegve hallgattam a lány szavait. El nem tudtam képzelni, hogy mit fognak művelni velem, de egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ezt az éjszakát sem fogom egyhamar elfelejteni.
- Lássunk is hozzá - mondta Christine, és a lehúzta a ponyvát a szék melletti asztalkán lévő szerkezetről.
Az asztalon egy alkarnyi hosszúságú, arasznyi széles dobozféleség volt, a tetején gombok, kapcsolók, egy tekerő, és egy számlap. A doboz oldalából jó néhány drót lógott ki, legtöbbnek a végén aprócska csipeszek voltak, de néhányon kis fehér tapadó korongocskák.
Valami áramfejlesztő készülék lehet - villant belém a felismerés. Hasztalan próbáltam mocorogni a székben. Nagyokat nyelve figyeltem, ahogy Julia - aki velem szemben ült le - bekapcsolja gépet, ami az asztalka alján lévő jókora akkumulátorból nyerte az energiáját. Halk zümmögés hallatszott és egy kis zöld lámpa izzott fel a számlap mellett.
- Azt hiszem magadtól is kitaláltad mi ez, mégis hadd mutassam be neked ez a kis jószágot. Be kell valljam, ez az egyik kedvenc eszközöm. Nagyon hatásos játékszer, és ilyen fiatal alany esetében gyakorlatilag veszélytelen is.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.37 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 cscsu50 2016. 09. 3. szombat 06:21
Tök jó
#5 A57L 2014. 03. 20. csütörtök 09:20
Jó lett a vége.
#4 papi 2013. 10. 22. kedd 09:46
Tök jó
#3 GEB 2004. 06. 9. szerda 20:07
Ez igazán jó történet. A "romantikusoknak", mint én szerintem jól esne mostmár egy kis revansról is hallani. A befejezésből úgy tűnik lesz, nagyon várom a folytatást.
#2 vik 2004. 02. 8. vasárnap 15:41
Nagyszerű! Várjuk a mielőbbi folytatást!
#1 Törté-Net 2003. 09. 8. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?