A+ A-

Emlékek az intézetből 1. rész

Apám mindig is kemény ember volt. Engem, egyetlen gyermekét, roppant szigorúan nevelt. Én azonban eléggé lázadó természetű fiú voltam, és kamaszkoromra egyre több vita alakult ki közöttünk, amik rendszerint azzal végződtek, hogy iszonyatosan elvert. Hiába voltam izmosabb, sőt nagyobb is nála, sosem volt merszem ellenkezni. Már a gondolatra is elöntött a félelem. Apám, lévén klinikai pszichológus volt, már kicsi koromban belémplántálta az iránta érzett félelemmel vegyes tiszteletet. Az élet otthon, mivel anyám születésemkor meghalt, elég nehéz volt. Apám sosem keresett új társat magának, és engem is állandóan azzal traktált, hogy a nők csak bajt hoznak az ember fejére.
Az eset, ami úgy tűnik végérvényesen megváltoztatta életemet, nem sokkal a kisérettségi után, vagyis 16 éves koromban történt. Sosem voltam túl jó tanuló, rendszeresen vert emiatt apám, mégis egész jól sikerült az kisérettségim. A haverjaim valami bulit szerveztek estére, és engem is elhívtak. Apám ellenben közölte, hogy otthon kell maradnom, és készülnöm kell a következő félvére. Én megadóan vettem tudomásul döntését. Épp a szobámba tartottam, amikor megcsörrent a telefon. Apámat hívták egy sürgős esethez a kórházba. Ilyenkor néha egész éjszaka kimaradt otthonról.
Miután elment, én kisurrantam a házból, egyenesen a barátaimhoz. A buli remekül sikerült, kellemesen berúgtam, és az alkohol elmosta félelmeimet. Eszembe se jutott, hogy settenkedjek, amikor beléptem a lakásunkba. Apám ott állt az előszobában. Pislantani sem tudtam, olyan hirtelen ütött meg. Tajtékzott a dühtől. Előkapta nadrágszíját és irtózatosan megvert. Én a földön összegömbölyödve zokogtam.
- Te is olyan elmebeteg vagy, mint az anyád! - üvöltötte - De én majd kigyógyítalak!
Egy injekciót adott, amitől pillanatok alatt kábultba estem. Napok, talán hetek teltek el ebben a zavarodott, tompult állapotban, míg ráeszméltem, hogy az idegklinikán vagyok. El nem tudtam képzelni, hogy apám miért lett ennyire dühös, és mit tesz majd velem. Aztán egyik nap nem gyógyszereztek be, de mégis olyan gyönge voltam, hogy felkelni sem tudtam volna az ágyból. Apám állt felettem, és mikor ránéztem megszólalt:
- Megérett bennem az elhatározás, hogy további nevelésedet egy különleges intézményre bízzam. A neveltetésed a legfontosabb dolog számomra. Van egy speciális iskola, amit pont az olyan nehezen kezelhető gyerekek számára hoztak létre, mint amilyen te vagy. Az iskola bentlakásos. Holnap majd érted jönnek, és odavisznek. Én sajnos nem kísérhetlek el, de nem kell félned, jó kezekben leszel.
- Amint lesz időm, meglátogatlak - mondta, majd homlokon csókolt és kiment a kórteremből. Én megpróbáltam utána nyúlni, vagy szólni, de amint megmozdultam a szoba őrült táncba kezdett és én visszahanyatlottam az ágyba.
Másnap ismét jól begyógyszereztek, ezért nem igazán voltam képes felfogni, hogy kik visznek és hova. Egyfajta tehetetlen bódulatból szemléletem az eseményeket körülöttem. Kocsiba ültettek, és sokat autóztunk. Talán órákat is. Fejemet nekitámaszottam a kocsi ablakának és bambán bámultam az elsuhanó tájat, amíg újra el nem merültem az öntudatlanságban.
Az ébredés nehézen érkezett, kicsit kábult voltam a nyugtatóktól. Körül pislogtam. Egy kis szobában voltam. Egyszerűen volt berendezve: ágy, asztal, szék, egy szekrény. Egy ajtó, ami egy kis fürdőszobába vezetett: WC, mosdókagyló, és egy zuhanyzótálca volt benne. A berácsozott ablakon kipillantva, ismeretlen, ködös, reggeli tájat láttam.
Egy nagy mező terült el az épült előtt, messze a távolban egy erdő körvonalazódott. Talán a második emeleten lehettem. A rács miatt nem sokat láttam az épület egészéből, de annyit megállapítottam, hogy jó nagy, talán valami kastélyféle.
A ruháimat sehol nem láttam, anyaszült meztelen voltam. Eléggé feszélyezett a dolog, habár sosem voltam szégyenlős.
Az tömör faajtó, ami kivezetett a szobából, zárva volt. Így hát, leültem az ágyra és vártam.
Talán egy óra telt el, mikor a zár kattant, és egy szürke kosztümös, magas, ruganyos mozgású, rövid szőke hajú, zöldes-kék szemű, fiatal nő lépett be a szobába. Kezében egy mappát tartott, és egy rend ruhát tartott összehajtogatva. Kosztüme övén egy kis fekete, műanyag, leginkább távirányítóra emlékeztető szerkezet lógott. Akkor még nem tudtam, a szerkentyű nem más, mint egy elektromos sokkoló. Én ijedten ugrottam talpra, kezeimmel eltakartam legféltettebb részeimet. Éreztem, ahogy elvörösödöm.
- Szóval te vagy az új tanuló - konstatálta és alaposan végigmért.
Koromhoz képest magas, talán 185 centi lehettem. Tíz éves korom óta úsztam versenyszerűen, így hát eléggé izmos és ruganyos voltam. A szőr a lábaimon és közöttük alig látható, világos szőke volt. A mellkasom teljesen csupasz volt. Mellbimbóim meglehetősek kicsik, de a farkam mérte kielégítő volt már akkor is. Egyszer lemértem merev állapotban: tizenhét centi.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.8 pont (65 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 deajk2008 2016. 10. 23. vasárnap 11:26
jó indítás és jöhet a folytatás...
#14 A57L 2014. 03. 20. csütörtök 09:17
Jó az indítás.
#13 papi 2013. 10. 22. kedd 09:56
Nagyon jó, folytasd.
#12 matuska 2003. 03. 2. vasárnap 14:03
Hogy lehet jelentkezni ebbe az iskolába?
#11 heybaby 2003. 02. 24. hétfő 20:00
már megbocsáss, de te beteg vagy.
hogy lehet ilyet írni?? ez jócskán kimeríti még az s/m fogalmát is...
#10 JW 2003. 02. 24. hétfő 19:28
uhh... ez iszonyat dúrva. Inkább nem mondok semmit mert még beperelnél érte öreg.
p.s.: De annyit elárulok neked, hogy szerintem ezzel sikerült a szadizmus egy új dimenzióját megnyitnod. (és ez nem éppen hízelgő rád nézve)
#9 TheChronic 2003. 02. 24. hétfő 17:18
Jézus ereje,ez még nekem is sok volt!! ha ez csak a kezdete,mi a fa**t fognak szerencsétlennel ezután művelni?! inkább tíz beöntés meg három seggbekúrás,mint ez!!
Különben is,az apja azt mondta,hogy ne legyen maradandó sérülése!!!! Akkor ez mi a fa**?!?! Jó,hogy nem má levágja neki!!!! Vazze... ~:-{
#8 netvándor 2003. 02. 24. hétfő 15:39
Hát azért az a monogrammos rész nem volt egyszerű, amúgy nem rossz!
#7 jankoo 2003. 02. 24. hétfő 14:24
Pedig vannak ilyenek.
#6 nacsa 2003. 02. 24. hétfő 12:11
Király!!!
Jöhet a folytatás!
#5 Dorenno 2003. 02. 24. hétfő 11:33
Jesszus... Ez sokk volt! Őszintén! Ki az az elmebeteg aki ilyeneket kitalál? Ez azért túlzás!
#4 Zero 2003. 02. 24. hétfő 08:22
Ez olyan beteges, hogy kénytelen vagyok
elhinni, hogy tényleg járt valami hasonló helyen, csak más okból kifolyólag.
#3 Asker 2003. 02. 23. vasárnap 12:22
Kicsit hard-ra sikeredett, de nem rossz.
#2 deus 2003. 02. 23. vasárnap 11:57
hát ezt sose fogom megérteni hogy ebben mi a jó?van aki ezt élvezi???????
#1 Törté-Net 2003. 02. 23. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?