Emlékek az intézetből 4. rész: Ne szólj szám...

Szavazás átlaga: 7.19 pont (54 szavazat)
Megjelenés: 2003. április 21.
Hossz: 12 013 karakter
Elolvasva: 2 367 alkalommal
Döbbenten hallgattam.
A hír, hogy apám meghalt legelőször félelmet keltett bennem. Mivel nem szóltam semmit, az aligazgatónő így szólt:
– Értetted, fiam?
Kibillentem a révületből.
– Igen, asszonyom, értettem.
– Jó. Dawson nevelőnő majd elmondja, hogy mi lesz veled a továbbiakban – mondta és magunkra hagyott minket.
Leültem az ágyra, megtámasztottam a fejemet a kezemen és a semmibe meredtem.
Senkim nem volt apámon kívül. Senkim széles e világon. Ráadásul bezáratott ide. Akárhogy is kutattam a lelkemben, nem éreztem bánatot. Inkább magam miatt aggódtam. Sőt, valamiféle megkönnyebbülést is éreztem, azt hiszem.
– Jól vagy? – kérdezte a nevelőnő
– Azt hiszem igen.
Újra elhallgattam. Egy idő múlva megszólalt:
– Mire gondolsz?
– Lehetek őszinte?
– Természetesen. Persze, ha nem illendő...
Elgondolkodtam, majd így szóltam:
– Fura, de kicsit megkönnyebbültem. Végül is örülök, hogy meghalt. Soha sem szerettem.
Olyan váratlanul pofozott meg, hogy leszédültem az ágyról.
– Ismételd meg!
Megdöbbenve, a tagjaimba kúszó félelemtől dideregve egyenesedtem fel, és a szemébe néztem:
– Azt mondtam, asszonyom, hogy örülök annak, hogy meghalt az apám.
– Én meg azt mondom – suttogta egészen közel hajolva az arcomhoz – hogy ennél vérlázítóbb dolgot keveset halottam. Sosem láttam még ilyen dühösnek.
– Úgy vélem – folytatta – legfőbb ideje ez annak, hogy megtanítsalak arra, hogy mit lehet, és mit nem lehet kimondani. Mint arra az előbb céloztam, megesik, hogy néha illetlen, vagy egyenesen helytelen gondolataink, illetve véleményünk van valamiről, de akkor ezt olyan formában kell közzétenni, ami egyértelműen utal arra, hogy tisztában vagyunk nem megfelelő mivoltára. Tehát?
Lehajtottam a fejem és végiggondoltam, amit mondott. Dacosan néztem fel:
– Igenis örülök neki. Soha semmi jót nem tett velem!
Ha tudtam volna, hogy mi lesz a következménye ennek a mondatomnak, inkább leharaptam volna a nyelvem, mintsem kimondjam. De hát a dac a kamaszkor egyik legfőbb jellemzője.
– Akkor ezt megtárgyaljuk újra, egy óra múlva. A büntetőszobában – mondta, majd kiviharzott a szobámból.

Pontosan egy óra múlva nyílt az ajtó, és belépett a nevelőnő.
– Vetkőzz!
Sietve bújtam ki a ruháimból.
– Kövess!
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.19 pont (54 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. március 30. 10:03
#12
Nem olyan durva.
1
a
A57L
2014. március 20. 09:19
#11
Ez már jobb.
1
p
papi
2013. október 22. 09:51
#10
Nem rossz.
1
muki
2003. május 4. 04:00
#9
Remélem, mielőbb lesz hasonlóan kemény folytatása! Sok még a kiaknázatlan lehetőség...
1
Mester
2003. május 2. 00:50
#8
elég komoly egy történet... a húgával mit csinált volna????
1
ábus
2003. április 24. 15:31
#7
Mikor gyujtja már rájuk a helyet???? persze csak azután miután halálra kinozta a nevelöket.
1
ottó
2003. április 22. 22:19
#6
folytatást......azonnal!
1
nacsa
2003. április 22. 11:49
#5
Gyia, gyerünk tovább ezerrel, vagy kezd kifogyni szusz az írói vénából?
1
Moncsi
2003. április 22. 03:35
#4
Jo, de azert az 1-2 volt a legjobb :) Ez mar nem olyan gonosz :)))
1
mboy
2003. április 21. 22:51
#3
eddig jó:) már alig várom a folytatást!
1
monk
2003. április 21. 18:34
#2
Jo volt (habar a masodik resz jobban tetszett). Varom a kovetkezot! :)
1
T
Törté-Net
2003. április 21. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1