Márti 2. rész - Játék

Reggel úgy éreztem, mintha egész éjjel félkemény lett volna a farkam, mikor a húgommal egy ágyban aludtunk a veszprémi kollégiumban. Mikor felébredtünk, tudtam, hogy nem ártana egy jó, tojásos reggeli, de titokban mind a ketten élveztük az estét, és nem akartuk megtörni a varázst. Hirtelen eszembe jutott, mit játszottunk az első pörgetős esténken a gimnáziumi osztálykiránduláson.
– Gyere, bekötöm a szemed! – mondtam Mártinak, aki már korábban ébren volt.
– Mi van? Mit játszunk? – kérdezte felhúzva magán a lepedőt és felkönyökölt.
– Nem az igazi, mert nem vagyunk felöltözve, de sebaj – válaszoltam – A játék neve: MICSODÁM? – mondtam, miközben átkötöttem a tarkóján egy összehajtogatott abroszt.
– Micsodád? – kérdezte Márti és vigyorgott.
– Majd megérted! Szólj, ha érzed valamimet a testeden! Ki kell találnod, mivel érintettelek meg. Nem tudsz zálogot adni, de ha nem találsz, egy puszit kapok a számra! – mondtam neki.
– Hű, de izgalmasan hangzik! És ha nem is akarom kitalálni? – kérdezte Márti, és kacsintott is volna, ha nincs bekötve a szeme.
– Tudod mit? Legyen seggrepacsi!
– Óh ne! Akkor inkább mindent kitalálok!

Elhelyezkedtem a lábánál.
– Ezt is? – kérdeztem.
– Ez a combod! – nevetett Márti – Olyan nehéz!
– OK! Tízből egy! Húzd félre a takaród, mert így nem ér!
– Ki van a seggem!
– Miért? Nagyon szép! És tiszta – állapítottam meg. A húgom kuncogott.
– Jézusom, ez a kezed a fenekem hajlatánál!
– Persze! Most egy seggrepacsi jön, készülj!
– Auuúú! – Megint odahelyeztem a fütykösöm, széthúzva feneke félgömbjeit. Nagyon ingerlő volt, mereven álltam, mint egy koronaőr.
– Csak nem a kispéter? – kérdezte hitetlenkedve, és óvatosan szétnyitotta a combjait.