Ínséges idők

– Segítened kell öregem! Komolyan mondom hogy semmi nincs. Mindenki állást keres, de senki nem vesz fel senkit. Még a mexikóiak sem találnak munkát, pedig ők tényleg semmiért is hajlandóak dolgozni. Nem tudom mit csináljak. Ha a hó végéig nem jutunk pénzhez, az utcára tesznek minket. – mondta Kevin.
Josh sajnálattal nézett a barátjára.
– Nézd Kev, amennyit tudtam már adtam. Szeretnék segíteni de nekem sincs egy vasam sem.
A két barát csendben ült a konyhában. Miután Kevin apja meghalt, a fiúra és az anyjára maradt a ház, de minden adósság is. A válságig nagyjából boldogultak, de azután előbb jöttek a felszólítások levélben, majd néhány megtermett férfi is meglátogatta őket és vázolták hogy mi fog történni, ha nem fizetnek.
– Elkezdek árulni. – mondta elkeseredetten Kevin.
Josh a fejét rázta.
– Előbb-utóbb kinyírnának. Ráadásul először pénz kellene a megvételéhez és csak azután tudnád eladni.
Nyílt a hátsó ajtó és a két fiú arra nézett. Paige, Kevin anyja lépett be rajta egy kosár friss zöldséggel a kezében.
– Helló Josh! Nem is tudtam hogy jössz! – üdvözölte a vendéget a nő.
– Csak beugrottam egy percre. – mondta mosolyogva Josh.
Az általános iskola óta ismerte a barátja anyját és mindig csinosnak találta. Szerette a nő széles, elbűvölő mosolyát.
– Az a mai termés? – kérdezte a kosárra nézve.
– Igen. Az év utolsó paradicsomai. Ma este ragut főzök. Csatlakozol hozzánk? – kérdezte Paige miközben a konyhaasztalra tette a kosarat.
– szívesen tenném, de mennem kell. – utasította el udvariasan a meghívást a fiú, tudva hogy más sem hiányzik a vendéglátóinak mint egy újabb éhes száj.
– Kár! Talán majd legközelebb. Kevin! Lemosnád ezeket amíg átöltözök?
Josh tekintete követte a nő formás alakját ahogy az elhaladt mellettük. Miután Paige hallótávon kívül került, azt mondta:
– Talán van valaki aki segíthet.
– Kicsoda?
– A nagybátyámon keresztül ismertem meg. Nem tudom hogy űzi-e még az ipart, de nem veszthetsz semmit ha meglátogatod. – mondta Josh, miközben elővett egy kis jegyzettömböt és egy tollat. Leírt valamit, majd a lapot kitépve Kevin-nek nyújtotta.
Kevin gyanakodva nézte.
– Skipper? – kérdezte.
Josh vállat vont és azt felelte:
– Mindenki így hívja. Mondd el neki hogy mi a helyzet. Talán tud valamit ajánlani.
– Veszélyes?
– Nem, de nem is hétköznapi munka. Talán pont erre lesz szükséged.
– Kösz! Minden segítség jól jön.