Szép idők 2. rész

Sanyival az együtt töltött időnk egyre intenzívebb lett. Már nem elégítette ki a heti két együttlét, három, néha négy alkalommal is bennem volt egy héten. A vágy, amit irántam érzett, égetett, fiatalos és sürgető volt. Néha elgondolkodtam, hogy ilyen erős vágy még a fiatal Sanyinál is ritkán volt! Bár tudtam, hogy ez nem csak nekem szól. Dolgozott benne más vágyakozás is. Én közben magam is meglepődtem a reakcióimon. Sokszor kaptam rajta magamat, hogy kielégülés után az elmém Tibi alakjában kereste az emlékeket, a régi szeretőmmel átélteken keresztül, miközben Sanyi volt mellettem, bennem, ő nyalt, őt szoptam.
A testem engedett a jelennek, de a fantáziám a múltban kalandozott. A két világ egyszerre kavargott bennem, az izgalom a jelenből, az emlékek a múltból. Sanyival a bőrünk érintkezése intenzív volt. Minden simítás, minden ölelés felkorbácsolta a vágyamat, és éreztem, hogy a testem reagál, még ha a tudatom néha nem is volt tisztában a jelennel, vagy a múlttal. A melleim érintése, a kézmozdulatok, a test közelsége egyszerre zavart és vonzott. Néha úgy éreztem, hogy a testem kívánja az élményt, a testiséget, a közelséget, még ha a lelkem és a fejem küzd is a saját félelmeivel és gátlásaival. A vágy és az önkontroll határán táncoltam, és minden pillanatban tudtam, hogy Sanyi is érzi, ez nem csak fizikai szükséglet, hanem valami mélyebb, ösztönös erő. Az egész kettőnk közötti feszültség olyan intenzív volt, hogy néha azt kívántam, bárcsak teljesen elengedhetném magam, hogy a vágy és az élvezet együtt formálja a pillanatot. És talán pont ez az, ami miatt egyszerre félelmetes és izgalmas volt minden érintés, minden közelség, minden félmosoly, amit egymásnak vetettünk.
Eljött az idő, amikor a pasik újabb találkát szerveztek. Az elsőt még simán lemondtam, indok nélkül. Sanyi tombolt, én meg rávágtam.

– Leszarlak! Menj egyedül, bazd meg! – És akkora erővel csaptam be az ajtót, hogy beleremegett az ajtókeret.
Pár napig fagyos volt köztünk a hangulat. Sanyi mintha direkt nem akart volna hozzám érni, szexmegvonással büntetett, közben Judit a férjem telefonján keresztül puhított.

– Csak nyársalunk, röhögünk egyet, a többi meg majd alakul – mondogatta.