Ráébredés 3. rész

Az új életünkben nem a tananyag volt a nehéz, hanem a napi csaknem kétórás ingázás, ami minden energiánkat felemésztette, és az intimitástól is elvette az időt. Kollégiumról szó sem lehetett, rendes albérletre meg nem volt pénzünk, így maradt a vonat. Arra persze kínosan ügyeltünk, hogy az óráinkat egymáshoz igazítva vegyük fel, így egy-egy ritka kivételt nem számítva szinte mindig együtt voltunk.
Az egyetem világa összehasonlíthatatlanul szabadabb volt, mint a prűd otthoni közeg. Láttunk nyíltan felvállalt leszbikus és meleg párokat is, és bizony a későig elhúzódó előadások után fáradtan mi is pár lopott csókkal frissítettük magunkat. Az egyetem világa sokkal elfogadóbb, mint a „civil” társadalom, de mi mégsem vállalhattuk egymást fel az otthoniak miatt. Bár mint kiderült, anyámat már rég nem tudtuk átverni. Október elején anya beparancsolt minket a szobámba, Én már tudtam, mert láttam anyán, hogy ez nem egy vicces, kedélyes csevej lesz.
Anya leültetett minket az ágyamra, és hosszan nézett ránk. A tekintete nem volt szigorú, de az a fajta határozott nyugalom ült rajta, ami azt jelezte: nem lehet kitérni előle. A hangja lágy volt, de a szavai mögött ott éreztem az anyai szív biztos tudását.
− Éva, Erika – kezdte halkan. – Tudom, hogy a ti barátságotok már rég nem csak barátság, mint ahogy azt kifelé mutatjátok. Egy anya az ilyesmit megérzi.
A torkom összeszorult, Erika megmerevedett mellettem.
− Tudjátok, van néhány dolog, ami elárul egy lányt. Nincsenek srácok a képben, nincsenek elszórt jelek, nincsenek a szex után az összegyűrt lepedőn megkeményedett ondófoltok, nincsenek kiszívott nyakak, amik a fiúk jelzései a haveroknak, a külvilágnak, hogy ez a nő foglalt. És ahogy egymásra néztek, abból mindent látni – folytatta anya, és a hangjában egy halvány mosoly bujkált.
− Tudjátok, én is voltam fiatal. Apátokkal tizennyolc éves korom óta vagyunk együtt, de előtte nekem is volt egy nyaram egy lánnyal. Sosem beszéltem róla senkinek, de pontosan tudom, milyen érzés. És azt is tudom, hogy két lány között ez semmivel sem kevesebb, mint egy férfi meg egy nő között.
Elakadt a lélegzetem. Anya is?
− Éva, én elfogadlak téged, bárhogy döntesz, bárkit szeretsz. És Erikát is elfogadom akár a lányomként is. De apátok más világ, ő ezt nem értené meg. Előtte továbbra is vigyáznotok kell, amíg nem találjuk ki, hogyan vezessük rá.
Aztán Erikához fordult.