Emancifaszkó 1. rész

Gézuka vagyok, ötvenhárom éves, özvegy, de nem éppen unatkozó ember. Az életem utolsó szakasza felé közeledve jöttem rá, milyen különös dolog is a világ. Milyen szép, de közben mennyire szánalmas is. Mégis, kielégítően szánalmas! Tartalmas, de mégis csalfa. Hosszan sorolhatnám, de inkább elmondom, miért is gondolom így.
Dolgos, munkáscsaládba születtem, egykének. Szüleim három műszakban gürcöltek, hogy „vigyék valamire”, és a már megszerzett javakat meg is tudják tartani. Időnként kisebb örökségek segítettek, de azok egy részét ők nekem tették félre, hogy ha majd ők már nem lesznek, boldoguljak. A gimnáziumban jó tanuló voltam, csakhogy ezt a szürkeségem nem kiemelte, inkább strébernek bélyegeztek. A legtöbb srác már rég elfelejtette, mi is az a szüzesség, amikor én még a csók után is csak ábrándoztam. Volt egy lány, Ildi, aki néha kedves volt hozzám, hiába voltam negyvenkilós, izomzat nélküli. Persze, később rájöttem, hogy nem miattam, hanem hogy féltékennyé tegye a város macsója címet birtokló Ferit, akivel – mint később megtudtam – akkoriban már jegyben járt.
Egy nagyszünetben Ildi és a – végzősök közül is kitűnő – szerelme megint középpontba került. Nemcsak azért, mert állandóan nyalták-falták egymást, hanem mert a veszekedéseiket a gimnázium falain túl is hallani lehetett. Egy ilyen eget rázó balhé után odajött hozzám Ildi.

– Figyelj, Gézu! Ne érts félre, de ez a kurafi megint össze-vissza hazudozik. Moziba akartam vinni, premierfilmre, VIP-jeggyel. De más dolga akadt. Hogy ne menjen kárba, eljössz velem? – Kérdezte fojtott dühvel.
Tudtam, hogy mire megy ki a játék, de akkor és ott nem érdekelt.

– Persze! Ha ló nincs, jó a szamár is – nevettem, hiszen tudtam, hogy ez az igazság.
– Ha már szamár, akkor legalább egy full kategóriás – próbálta szépíteni a dolgot Ildi.
Az utcán, a mozi előtt adott egy puszit az arcomra. Már ettől is megborzongtam, felállt a farkam, pedig tudtam, hogy ez nem nekem szólt, hanem a külvilágnak. A film a beharangozó ellenére is unalmas volt, a legtöbben a sötétséget használták ki inkább, egyéb tevékenység folytatására. Nem is értettem hirtelen, hogy mi történik, amikor Ildi egyszer csak megcsókolt. Hirtelen, váratlanul. Számomra ez egy pillanat alatt beteljesülés volt, majdnem ki is elégültem. Aztán a keze a nadrágom elején matatott, és előhalászta addigra már krinolinná dagadt koktélvirslimet, a kezemet a cipónyi melleire vonta.