Emancipunci 1. rész

Gizike vagyok, ötvenhárom éves, özvegy, de nem éppen unatkozó asszony. Az életem utolsó szakasza felé közeledve jöttem rá, milyen különös dolog is a világ. Milyen szép, de közben mennyire szánalmas is. Mégis kielégítően szánalmas! Tartalmas, de mégis csalfa. Hosszan sorolhatnám, de inkább elmondom, miért is gondolom így.
Dolgos, munkáscsaládba születtem, egykének. Szüleim három műszakban gürcöltek, hogy „vigyék valamire”, és a már megszerzett javakat meg tudják tartani. Időnként kisebb örökségek segítettek, de azok egy részét ők nekem tették félre, hogy ha majd ők már nem lesznek, boldoguljak. A gimnáziumban jó tanuló voltam, csakhogy ezt a szürkeségem nem kiemelte, inkább strébernek bélyegezte. A legtöbb lány már rég elfelejtette, mi is az a szüzesség, amikor én még a csók után is csak ábrándoztam. Volt egy fiú, Pisti, aki néha kedves volt hozzám, hiába voltam negyvenkilós, mell nélküli. Persze, később rájöttem, hogy nem miattam, hanem hogy féltékennyé tegye a város szépe címet birtokló Terit, akivel – mint később megtudtam – akkoriban már jegyben járt.
Egy nagyszünetben Pisti és a – végzősök közül is kitűnő – szerelme megint középpontba került. Nemcsak azért, mert állandóan nyalták-falták egymást, hanem mert a veszekedéseiket a gimnázium falain túl is hallani lehetett. Egy ilyen eget rázó balhé után odajött hozzám Pisti.

– Figyelj, Gizi! Ne érts félre, de ez a ribanc megint hazudozik össze-vissza. Moziba akartam vinni, premierfilmre, VIP-jeggyel. De más dolga akadt. Hogy ne menjen kárba, eljössz velem? – Kérdezte fojtott dühvel.
Tudtam, mire megy ki a játék, de akkor és ott nem érdekelt.

– Persze! Ha ló nincs, jó a szamár is – nevettem, hiszen tudtam, hogy ez az igazság.
– Ha már szamár, akkor egy full kategóriás – próbálta szépíteni a dolgot Pisti.
Az utcán, a mozi előtt adott egy puszit az arcomra. Már ettől is megborzongtam, nedves lett a bugyim, pedig tudtam, hogy ez nem nekem szólt, hanem a külvilágnak. A film a beharangozó ellenére is unalmas volt, a legtöbben a sötétséget használták ki inkább, egyéb tevékenység folytatására. Nem is értettem hirtelen, hogy mi történik, amikor Pisti egyszer csak megcsókolt. Hirtelen, váratlanul. Számomra ez egy pillanat alatt beteljesülés volt, talán ki is elégültem. Aztán a kis cipónyi melleimet kezdte tapogatni, majd a kezemet a nadrágja elejéhez vezette.