A titok

A szobám ablakából néztem a falut, amelyben elindult az életem. Anya úgy tudta, hogy biztonságban vagyok egy felsőfokú angol táborban, ahol a legnagyobb gond a present perfect és a past simple helyes használata. Közben pedig itt ülök a tiltott övezet szívében, egy tiszta zsebkendőnyi, magánházban kibérelt szobában. A szállásadóm, – egy hatvanas éveiben járó, szótlan hölgy és a harmincöt év körüli fia – személyit sem kértek, csak a készpénzt. Ha nekik jó, nekem is jó. A számla hiánya nem probléma, mert az inkognitóm fontosabb.
Szállodának csúfolt panzió is lett volna a faluban, de ott biztosan elkérték volna a személyimet. Itt, ebben a kis lyukban, senkit nem érdeklek. A falunak, – ami az én szülőfalum, – nevet adó helynek kellene lennie, kilenc hónapot töltöttem itt anyámmal, mielőtt állítólag menekülnünk kellett száz kilométerre, a mostani lakóhelyünkre. Mindig is azt mondták, hogy csak „besikerültem”, egy diszkóbaleset folytán. Az apám egy szó, egy kép, egy létezés nélküli kísértet csupán.
A családommal falakba ütköztem, ha a múltamat, vagy a rokonokat említettem. A keresztszüleim, –  akik második szüleimnek kellene legyenek, – elfordultak ezeknek a kérdéseknek a hallatán. A nagyszüleim hallgattak. A falu tabu.
De most itt vagyok. A falak mögött. És nem megyek el innen, amíg meg nem tudom, hogy ki is vagyok valójában.
A reggeli csendet a konyhában Zsolt, a szállásadó fia törte meg, miközben a kávéfőző mellett állt.

– Na, hölgyem, megszokta már ezt a porfészket? – Kérdezte, egy lapos, barátságos mosollyal. – Mert azt bevallom, nem sok idegen jár ide pihenni. Csak a kis termálfürdő van itt, meg a természet.
Ez volt a nyitás. Mélyet lélegeztem.

– Nem, nem csak a fürdő miatt jöttem – kezdtem óvatosan, az asztalra szögeződött tekintetemmel. – Az egyetemen emberi sorsokat és családtörténeteket kutatunk. Ez egyfajta... szociográfiai gyakorlat is. – Felemeltem rá a szememet, hogy megfigyeljem a reakcióját. – Egy ismerősöm mesélt egy lányról, aki itt született, vagy tizennyolc-tizenkilenc éve, és nagyon fiatalon kellett elmenekülnie a faluból. A sorsát próbálom felkutatni, persze név nélkül, teljesen anonim módon. – Egy pillanatra elhallgattam, hagytam, hogy a szavak lebegjenek a levegőben. – És igazat szólva, gyönyörű itt a táj. És pihenni is jöttem egy kicsit.
Zsolt összefonta a karját a mellkasa előtt. Az anyja, – Mari néni – a mosogatóban matatott, látszólag nem figyelt, de a háta merev lett.