Leo és Rico 3. rész - A taxiban

Amióta Rico Souza megbántva és haragosan vált el tőle, Leo Robins rendkívül magányosnak érezte magát. Ahogyan a Kék Kakast követően, úgy ezek után sem találkoztak egymással sokáig. A brazil srác még a medence tisztítás ügye miatt sem tért vissza a Robins rezidenciára. Mrs. Robins csalódott kijelentése egyes elszórt morzsáiból ki lehetett szűrni, hogy a kreol adonisz felmondott. A szőke aranyifjún kívül pedig ennek az okát senki sem tudta.
Napokon keresztül nyomasztotta a bűntudat és a megbánás, amiért hagyta őt elrohanni az éjszakába. Bezárkózott a szobájába és napokig ki sem jött onnan. A környezete betudta ezt szerelmi bánatnak, és ebben végül is egyáltalán nem tévedtek. Arról viszont senki sem tudhatott, hogy ez a szerelmi bánat mégis kiért sóhajt fel igazán.
A szobájából akkor lépett ki végül a sírástól és a kialvatlanságtól vörös szemekkel, zilált, szőke frizurával, amikor végre elhatározta, hogy megkeresi Rico Souza-t. Először első találkozásuk helyén, a Kék Kakasban kereste először, ami azóta már éjszaka is nyitva tartott. Akkor este biztosan csak technikai vagy beszerzési okok miatt lehetett zárva, esetleg adótörlesztés elmaradása miatt.
Mindenesetre biztos valami furcsa okból.
A tulaj elmondta, hogy a valamikor tangában feszítő brazil csapos már nem dolgozik ott. Leo persze valahogy sejtette, hogy így lesz. Ekkor megkérdezte, hol lehet a lakóhelye, vagy talán az ismerősei, akik tudhatnák, hogy jelen esetben hol lehet, a tulaj azonban csak ködösen, bizalmatlanul adott választ, lévén, hogy Robins-t kezdő rendőrnek, ellenőrnek vagy bevándorlásügyi hivatalnoknak nézte, és az nagyon hamar kiderült, hogy Rico Souza nem dolgozott legálisan a Kék Kakasban.     Az így kapott, hiányos információk birtokában folytatta tovább a keresgélést, ám minden egyes alkalommal zsákutcába ütközött. Még azzal a bizonyos új pasival se találkozott... bár jobban belegondolva, lehet, hogy az nem is jött volna ki jól.
Drága 911-ese a műhelyben volt akkor, így Leo a helyi taxi igénybevételével járta a várost Souza után kutatva. Taxiból taxiba szállt ezidő alatt, megfordult San Diego legelőkelőbb részétől kezdve a legcsóróbbig és a legveszélyesebbig, de nem járt sikerrel.
Besötétedett. Ezidöre már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is megtalálja őt.

–

Rico Souza a gondolataiban elmélyedve, de mégis józan figyelemmel ült a volán mögött, és nyugodt tempóban hajtott előre a város esti forgalmának áramlását követve. Az 1960-as években forgalomba állított, a '80-as évekre már ódivatú formavilággal megtervezett sárga, régi, de megbízható Checker Taxi kényelmesen ringatózva szelte az utcákat, lehetséges utasok után kutatva.
A brazil fiú mostani foglalkozása jól látható módon teljesen elütött az eddigi tevékenységeitől.
Taxival kellett idegen embereket fuvaroznia a belvárosban, éjszaka. Egy olyan fajta srácnak, mint Rico Souza-nak, ez a jelenlegi feladatkör már nem tartalmazott annyi izgalmas adalékot, mint az eddigiek, és mind jól tudjuk, hogy az izgalmas adalékok alatt mit értek pontosan.
Ez a különbség az öltözékén is meglátszott. Bár ebben az esetben is ki lehetett sejteni különlegesen kidolgozott, dögös, forró testét, az eddigiekhez képest egészen hétköznapinak volt mondható. Szürke, Adidas márkájú, buggyos melegítőnadrágot viselt, felül egy izzadt, fehér atléta trikót, ami izmos mellkasa és kockahasa vonalait kimutatva feszült rajta, azon pedig egy lazán hordott, kigombolt farmeringet viselt. Lábain, amik egész végig a pedálokon voltak, egy ódivatú és elnyűdt, néhol lyukas tornacipő volt, fején pedig ugyanaz a kopott baseballsapka, amit a medencetisztító foglalkozása közben is hordott, sötét, afró-szerű sörényének fürtjei gyöngyszerűen bújtak ki alóla.
Úgy nézett ki, mint egy átlagos, dél-amerikai felmenőkkel rendelkező, fiatal taxisofőr, bár meglepő módon még ebben az esetben is volt benne valami szexi.
A rá jellemző életvidám szemlélet azóta maradt el, amióta elviharzott Leo Robins-tól. Egzotikus, szépen megrajzolt, barátságos és csinos, ifjú barna arcát a zavartság, a magánytól való borzongás, a lelkiismeret furdalás és a szerelmi bánat keveréke árnyékolta be. Úgy érezte, hogy igazságtalan volt Leo-val szemben, amikor kifakadt rá. Csak a saját sértettségével és érzelmeivel volt elfoglalva, nem vette figyelembe Robins valóban jól látható nehéz helyzetét.
Hogy várhatta el tőle, hogy mindent eldobva felvállalja őt?! Hiszen még ő sem lett volna erre képes.     A napok múlásával már sokkal tisztábban látott, és legszívesebben bocsánatot kért volna tőle, ha ismét visszamehetne abba a bizonyos pillanatba. Ha így lenne, akkor biztos, hogy viszonozta volna a szőke srác szerelmi vallomását, és akkor... talán kialakulna belőle valami. Mindenesetre az egész éjszakát végigkúrták volna féktelen szenvedélyektől feltüzelve. Ó, hogy mennyire is vágyakozott rá...
De Rico nem volt időutazó, így az egész probléma továbbra is lezáratlanul és megoldatlanul maradt. Maradt a magány, a szívfájdalom, az bűntudat és a kínzó vágyakozás. Talán megkereshetné őt, és beszélhetne vele, de... mi van, ha már nem is akarja ő többé látni őt?
Ezekkel a kétségekkel telve cirkált végig taxijával az Orange Avenue-n, miközben próbált megszabadulni gondolatban Leo Robins-tól. Legalább csak a műszakja végéig, aztán csak akkor eleveníti fel az eddig megismert személyiségének darabkáit és a teljesen levetkőztetett testét, amikor otthon, az ágyban fekve magához nyúl. Amikor pedig azzal a bizonyos új pasival foglya csinálni egy másik szabad estéjén, akkor is ő rá fog gondolni.
Még maga is meglepődött azon, hogy milyen nagy hatással volt rá az eredetileg heteró, szőke és gazdag, idegen ficsúr.
,, Az a kurva ital! Meg az a rohadt, fülledt este! Miért nem küldtem el őt akkor este a bárból?! Miért volt ő is olyan sebzett, mint én?! Miért nem tudtam uralkodni magamon?! " – gondolta magában bosszúsan. Már nem Leo-ra haragudott, hanem az egész rohadt világra.
,, Ahj! Bárcsak újra találkozhatnék vele! " – gondolta sóvárogva.
Azon az éjjelen összesen nyolc fuvart bonyolított le. A harmadik, az ötödik és a nyolcadik kuncsaft után azonban félre kellett állnia, hogy alaposan kitakarítsa a hátsó ülést. Egyszer azért, mert egy részeg férfi telehányta az egész utasteret, egyszer azért, mert egy éppen vajúdó nő piszkította szét, egyszer pedig azért, mert egy párocska úgy látta jónak, ha gyorsan lezavarnak egy numerát útközben. A hányás, a magzatvíz és az ondó feltakarítása után úgy érezte, hogy a gyomra kifacsarodik az undortól. Igaz, az utóbbi testnedvvel már volt eddig is dolga, abban viszont mindig volt egy személyes érintettsége, lévén, hogy azokon a bizonyos helyeken szétterülő sperma egy része ő tőle is származott.     Amikor ez ismét eszébe jutott, arra gondolt, hogy szívesen hagyta volna Leo-nak, hogy kiéhezett seggét megtöltse az ő váladékával, és ugyanezt szerette volna megtenni az ő végbélnyílásával is, miután azt alaposan szétkúrta. Szerette volna az ízét is érezni, miután az kéjjel telve belelövelt a szájába, és ő is ugyanúgy az övébe. Szerette volna újra érezni forró, pőre testét a sajátján, ahogy az hozzásimul és nekifeszül. Szeretett volna ismét azokba a szép de buta, kék szemekbe nézni...     Érezte, hogy az új pasijával, akiről eddig még nem árult el sok mindent, hamarosan meg fog szakadni az együttlét Rico belső sóvárgásai miatt Leo Robins után, és ez jól láthatóan egyáltalán nem zavarta. Szívesebben járt volna inkább a szőke ifjúval, mint mással. Ezen vonzalmát természetesen nem a mesés vagyona táplálta, hanem a valódi szerelem.
(Ezen előbbi kijelentésemet csupán azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert nem csupán a történet egyes szereplőiben, de egyes olvasóimban is felmerülhetnek előítéletek a meleg latin-amerikai sráccal kapcsolatban, akinek egy vasa sincs, ráadásul bevándorló és kisebbségi. Szándékai őszinték és tiszták voltak, nem akarta Robins-t kihasználni. Bár könnyen megtehette volna, de nem akarta. Úgy érezte, bármennyire is sok alja munkát végez a USA-ban való tartózkodása alatt, neki is volt valamiféle tartása és önbecsülése).
Csupán egy szenvedélyes és egyszerű fiatalember volt, aki szerette a szexet a férfiakkal. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem volt válogatós, és nem vágyott egy igazi társra, mindazonáltal erotikus jellegű, kétes foglalkozásaiban nem elsősorban a szűkös anyagiak megteremtése volt az elsődleges cél, hanem egyszerű szórakozásra való igény. Éppen ezért, egészen 17 éves korától kezdve erre alakította ki a testét, láthatóan eredményesen. Bizonyos szempontokat figyelembe véve igazi bombázó volt.
És most mégis taxis lett. Hát igen, ez csupán csak bérkiegészítés volt, emellett egy lehetséges, aktív szabadidős tevékenység, amivel a másik munkájában felmerülő fáradalmakat pihente ki.

–

A Chollas Lake Park környékén várakozott a járda mentén parkolva. Cigarettára gyújtott, és átszellemült, elrévedt tekintettel nézte az üres utcát. Volt még négy órája a munkaidejéből. Fáradt volt. Az eddigi, monoton furikázás kezdte álmosítani. Csak egy fuvar, talán kettő, aztán visszaviheti a kocsit a garázsba, utána pedig magát is elteheti addig, amíg ismét nem megy dolgozni, ezúttal már a másik munkahelyére. Sokat kell pihennie, ugyanis aznap este formában kell lennie. Persze ez a gondolat sem váltott ki belőle kellemetlen feszültséget, egyszerűen csak...
Valaki szó nélkül behuppant a hátsó ülésre. Becsapta az ajtót, és fáradtan terült el hátul. Tarkóját erőtlenül a fejtámlának nyomta, szemei szenvedésektől terhesen csukva voltak. Zihált, láthatóan már régóta a járdákat róhadta gyalog. És csüggedt. Na meg egy kicsit részeg.
– Húh! Na végre! – suhogta erőtlenül és fásultan, egyszer sem nézve rá a volánnál ülő Souza-ra.     Teljesen kifáradt, majd elterült az ülésen. Hangja vontatott volt és enervált, látszólag az sem érdekelte volna, ha Scooby Dou vagy maga Reagen elnök vezetné a taxit. Csak haza akart jutni.     Rico-n azonban hatalmas felismerés lett úrrá, szemei szinte kidülledtek a helyzet abszurditása miatti döbbenettől, szája tátva volt, amikor a szélvédő előtti koszos visszapillantótükörbe nézett.
Leo Robins. Ez nem lehet igaz, ez tényleg ő!
Úgy tűnt, hogy a sors egy komisz játékot játszik velük. Más magyarázat nem lehetséges, lévén, hogy maga az egész helyzet rendkívül szürreális volt, már-már képtelenség. Mennyi volt az esélye annak, hogy ismét összefutnak?
Legszívesebben felsikoltott volna a döbbenettől és az örömtől, de még egy halk nyüszítés sem hagyta el a száját. Nem tudta eldönteni, hogy valóban őt látta meg aznap este, vagy valaki mást. De nem volt kétség. Ő volt az, senki más.
A teste ott volt, a szelleme azonban valahol máshol járhatott. Szinte alig fogott fel valamit a vele történtekből. Az ilyen esetekben a rosszindulatú sofőrök ilyenkor zsebelik ki vagy használják ki az ilyen tompa állapotban lévő embereket, de mint már mondtam, Rico egyáltalán nem volt ilyen.
– Kibaszott szar napom volt. – szólalt meg végül halkan, fátyolos hangon Leo – Vigyél haza.     Rico az izgalomtól görcsösen markolászta a kormányt, és mereven előre nézett. Legszívesebben azonnal felé fordult volna, az ülésen keresztül hátra mászott volna hozzá, és azonnal rávetné magát üdvözlés képpen, hisztérikus hangon bocsánatot kérve. Hiszen annyira hiányzott neki. Ekkor egy kicsit megijedt attól, amiért ilyen megszállottan elkezdte őt szeretni, annak ellenére, hogy eddig csupán csak kétszer találkoztak.
Most mit mondjon neki?,, Szia, Leo! Emlékszel rám?! Rico vagyok, akivel kétszer keféltél! Hova vigyelek, *companheiro?! "
Ekkor kitalált valamit. Komisz vigyor jelent meg az arcán. Beindította a motort, sebességbe tette, majd lassan elindultak az úton. Leo olyannyira fáradt volt, hogy még arra se volt lélekjelenléte, hogy megmondja, merre is tartson az a hazaút. De talán nem is érdekelte. Mindegy, akár egy árokba is behajíthatták volna, az sem érdekelte volna.
Rico azonban jól tudta, hol lakik a szőke férfi, hiszen valamikor még ő is járatos volt arrafelé munkája során, ennek ellenére nem oda akarta vinni.
A szemellenzőt lejjebb húzta, hogy Robins a kis visszapillantótükrön keresztül még véletlenül se vegye őt észre, miköszben nem tudta levetni azt az egyszerre ravasz és bájos arckifejezést. Aznap este, Leo Robins volt az utolsó fuvara. Az övé volt már, csakis az övé. Fittyet hányt már a világra, meg másokra is. Ezt a pillanatot, sőt, az este hátralévő részét ki akarta élvezni. És biztos volt benne, hogy ezt Leo is élvezni foglya.

–
– Leo. Leo!
Leonard Robins kábultan pislogva tért magához. Még mindig a taxi hátuljában ült. Az első, akit először meglátott, az nem volt más, mint Rico Souza, aki egészen közel hajolt hozzá. A latino srác gyengéden fogta ismét megtalált szíve választottjának az arcát, miközben közvetlenül felé fordulva az ölében ült.
Robins először zavart volt. Nem tudta eldönteni, hogy vajon most álmodik-e. Ám amikor ismét érezte a saját testén Souza forró közelségét, akkor eszmélt rá, hogy ez a valóság.
És ekkor ismét féktelen boldogság járta át, miközben továbbra sem tudta elhinni, hogy valóban ő ül az ölében.

– Rico? Te vagy az? – jött a kérdés ostobán a szájából.
– Nem, a mikulás! – válaszolt szarkasztikusan Souza, továbbra is azzal a kedves mosolyával, ami lassan a névjegyévé vált. Finoman megsimogatta Leo fejét, arcával az övéhez közelebb hajolt, orruk hegye szinte majdnem összeért.
Olyan sok érzés kavargott Leo Robins-ban, szájából nehézkesen, alig törtek ki a szavak.

– Rico... én...
Rico azonban gyengéden az egyik mutatóujját Robins ajkaira tette, ezzel érzékien elpisszentve őt, mert jól tudta, hogy a puszta szavak csak elronthatják ezt a pillanatot. A szőke fiú pedig ezt meg is értette, és száját a csók fogadására felkészülve kinyitotta. A másik pedig azonnal rávetette magát az ajkaira, vad nyálcserét és szenvedélyes nyelvpárbajt idézve elő. Olyan sokáig csinálták, még levegőt sem vettek közben. Mohó lelkesedéssel és vággyal smároltak. Közben Leo két kezével ismét Rico kerek és feszes, formás farába markolt, ami a szürke melegítő anyagán keresztül is jól tapintható volt, miközben Souza szorosan átölelve magához húzta őt, teljesen hozzá símúlva.
Tudták, hogy innentől kezdve már nincs megállás, és nagyon hamar a ruha is le fog kerülni róluk valamilyen módon. A szenvedélyes, vad egyesülés elkerülhetetlen volt.
Ekkor Souza elhátrált Robins-tól, de tekintetét továbbra is közel tartva a másikéhoz, érzékenyen ezt suttogta:

– A múltkoriért... bocs...
– Mi?! Nem! – szabadkozott ugyanolyan hangtónusban a szőke srác, szemeivel mélyen az ő szemeibe nézve, és egy gyors csókot nyomott az előtte lévő szájának sarkára – Nem te tehetsz róla. Meg már mindegy is. Meg vagy, és most nem engedlek el.
– Én sem foglak. – mondta halkan és elérzékenyült hangon, szemeiből néhány könny szökött ki, gyorsan lefolyva elragadó arcán, amin hatalmas örömök mutatkoztak.
Ismét egy forró csók, úgy tíz másodpercig. Ez a tíz másodperc azonban olyan volt, mint az élet.     Aztán pedig már minden ment magától. Rico egy szempillantás alatt lekapta magáról a farmeringet és a feszes atléta trikót, és innentől kezdve Leo már ismét a karjai közt foghatta szoborszerű, tökéletesen kidolgozott, dögös, forró és barna, csupasz testét. Ekkor Robins, miután teljesen megbabonázta ez a látvány, szájával rávetette magát az izmos mellkasán lévő jobb mellbimbójára, és nyelvével cirógatni kezdte azt, egyik kezének ujjaival pedig a másikat. Szabadon lévő kezével pedig továbbra is a rajta lovaglóülésben lévő kreol fiú izmos és kerek, formás seggét fogta, ujjaival egyre jobban közelítve a két ülőgumó közti részhez. Souza ekkor érzékien felnyögött, és annak ellenére, hogy Robins még nem hatolt belé, rugós mozdulatokkal elkezdett fel-le mozogni rajta, altájékát szorosan az ölén végig dörgölve. Leo a ruha anyagán keresztül is érezte, hogy merev, erektáló farka lassan beleágyazódik Rico farának középső vonalába. Csak a nadrágok anyaga húzott határt kettőjük között.
A taxiban ekkor hatalmas fülledtség uralkodott, annak ellenére, hogy a hátsó ablakok le voltak engedve. Ez a tényező azonban csak jobban megtámogatta ezt a mesés atmoszférát.
Maga a jármű egy félreeső helyen parkolt, az autópálya hatalmas betonhídja alatt, a vasúti sínektől nem messze, ami alul húzódott. Nem volt a közelben se ház, sem utca, se senki más, csak ők ketten.
Kétségtelen, hogy Souza ideális helyet választott.

– Akarlak. Most! – zendült föl Rico-ban a vágy, hogy az valósággá váljon, miközben úgy szorította magához az éppen a szőrtelen mellkasát végignyaló Leo-t, mintha félt volna attól, hogy az kiröppenne izmos karjai közül.
Robins, miközben alaposan végigtapogatott Souza tomporán, az elnyűdt, szürke melegítőnadrágja hátsó fertáji részénél, ahol a varrás a két ülőgumó között szalad el, talált egy kis szakadást, éppen akkorát, amin keresztül befért a mutatóujja. Kanos izgatottságában a lyukat kitágította, szétszakította a melegítőnadrág hátulsó részét, hangos reccsenő hang kíséretében. Majd miután ismét rámarkolt a már fedetlen, formás horpaszára, aminek izgató domborulata tökéletesen belesimult a kezei alkotta homorulatba, érezte, hogy a nadrág alatt nem volt rajta semmi. A most már szabaddá váló, meztelen seggének tapintata forró volt, egyszerre puha és kemény, amikor arra ismét rámarkolt. Olyan hatalmas, mohó éhséggel fogta a tenyerében püspökfalatját, mint egy finom és ritka, lédús gyümölcsöt.
Rico felszisszent, amikor érezte, hogy kívánatos ülepén egy csapásra szétszakadt a nadrág, ezzel tönkretéve a ruhaneműt. Mély lélegzetvételekkel, és tág szemekkel nézett Leo-ra, olyan aggodalmasan, mintha attól félne, hogy valaki más látja majd meztelen hátsóját.

– Ahj... *caramba... – sziszegte, miközben félig hátra nézve vetett rá egy pillantást az ott keletkezett, hatalmas lyukra, amiből kilógott a teljes segge.
– Ó, basszus... – restelkedett Robins kellemetlen arckifejezéssel, bocsánatkérő tekintettel nézve a két, barna szemébe, amikben egyébként nem látszódott a harag egyetlen formája sem – Bocs... ne haragudj...
Rico nem volt dühös. Mi több, látszólag ez mégjobban felajzotta. Összeszorított, fehér fogakkal, széles mosollyal vicsorogott, mint egy kiéhezett, felingerelt farkas, egészen közel hajolva hozzá harapta a szavakat:

– Ne pofázz! Kúrj már meg végre!
Leo pedig hatalmas lelkesedéssel, azonnal kiszabadította a nadrágjából a már merev és kétszeresére duzzadt, rózsaszín hímvesszőjét, Souza pedig kérdés nélkül azonnal rámarkolt, majd bármiféle,, bemelegítés" nélkül feldugta magának (szárazon, egyedüli síkosító anyag a bőrükön lévő izzadságcseppek voltak), nyughatatlan ingert érezve arra, hogy minél hamarabb belé hatoljanak. Robins erre felnyögött, a másik izmos és formás farába belekapaszkodva, majd ott megragadva őt azonnal elkezdte pumpálni a brazil taxisofőr szaftos és kiéhezett ánuszát. Rico nyögései és sikongatásai szinte már egy párzási énekhez hasonlítottak, míg Leo kicsivel halkabb érzelemkinyílvánító hangjai vokálként kísérték őt.
Síkos anyag híján a végbélnyílás és a pénisz bőrrétegeinek egymáson való elcsúszása kicsivel nehezítettebb volt, szinte égett a kíméletlen súrlódás hatására ezen két testtájék környékén, mégis ez is, már-már bűnösen izgató érzéseket fakasztott bennük.
Ennek ellenére úgy közösültek egymással, Leo a hátsó ülésen szétterülve, míg Rico rajta lovagolva, mint a nyulak, akik véletlenül Viagrát vettek volna be. Persze a szőke ifjú dorongjából fokozatosan és a tartós ingerek hatására kilökődő váladék kezdte megolajozni a gépezetet, amit a szenvedély és a vágy hajtott.
Az egyre keményebb aktus folyamán az egész gépjármű ide-oda imbolygott.
Rico a perverz örömök miatti nyögések mellett a saját, egzotikus anyanyelvén vadul nyüszítve és rimánkodva buzdította partnerét a kíméletlen kefélés újabb fokozatba kapcsolására. Leo pedig, amennyire az erejéből kitellett, igyekezett kielégíteni ezen buja, kéjjel teljes óhajokat, még akkor is, amikor már lassan fájt is számukra a kufircolás, ám a fájdalom csak egy újabb szikra volt az egymás iránt érzett, nyughatatlan vonzalom mindent felülmúló megnyílvánulásának. Lassan már extrém mértékben is kívánták a másikat. Egymás függőivé váltak.
Ez a menet rövid volt, úgy tizenöt percet vehetett igénybe, viszont ezzel együtt annál tartalmasabb is volt. Mind a ketten egyszerre, nagyon gyorsan mentek el. Rico a nadrágjában élvezett el, míg Leo farka a latin amerikai ánuszában tőrt ki vulkán módjára, váladékával szétfeszítve és betöltve az egész, még eddig ki nem töltetlen területeket is. Egyszerre vonyítottak fel hosszan, mint két farkas a párzást követően, a telihold alatt. Robins petyhüdtté váló farka lassan kicsúszott Souza rojtosra kúrt seggjukából, ezt követően a fehér és nyúlós testnedv egy része a földre és az első ülések műbőrbevonatú háttámlájának hátulsó részére spriccelődött.
Ismét ondó terült szét a taxi utasterében, de ezúttal Rico-t ez nem zavarta.
Hosszú, mély lélegzeteket véve néztek egymásra, egymás mélyről jövő, hűsítő leheletét érezve magukon, szorosan egymás csillogó, megbabonázott szemébe nézve. Egymást babonázták meg. Aztán az egészet megkoronázva újra egymást kényeztették egy hosszú, nyelves csókkal. Miután ez lezajlott, Souza vékony, érzékeny hangon nyögte ki szívből jövő vallomását, miközben Robins a nyakát csókolgatta.
– Szeretlek!... ah... A rohadt életbe, de kurvára szeretlek!
A szőke fiú ismét felé fordítva tekintetét, először döbbenetet, majd őszinte örömöt sugárzó arccal nézett vissza rá, és a szó helyett ismét egy forró nyálcserével adta a tudtára, hogy ő is pontosan így érez iránta. Persze végül Leo se tudta megállni, hogy végül ő is kimondja:

– Szeretlek.
Ekkorra vált biztossá számukra, hogy megtalálták egymásban az igazit. Erre ráeszmélve szinte a csillagok között érezték magukat. Az életük, innentől kezdve szépnek és teljesnek látszott.
Ezt követően még további négy ilyen menetet játszottak le egymással. A negyedik után már az első alkalommal rajtuk maradt ruhadarabok is lekerültek róluk. Hosszában, egymáson, egymás közelségében feküdtek a hátsó ülésen, anyaszült meztelenül, teljesen összefonódva. Bőrük felszínén lévő verejték cseppek és egyéb nyúlós testnedvek keveredtek egymással. A kocsit teljesen betöltötte a,, szex szag".
Csöndben feküdtek egymás ölelésében, egy égő cigarettát adogatva egymásnak, és azt szívogatva gyönyörködtek a kialakult helyzetben és egymásban.
Főleg egymásban.

– És most... hogy lesz? – kérdezte meg Rico Souza lágyan búgó hangon újdonsült barátjától.
– Mi hogy lesz? – kérdezte értetlenül Leo Robins.
– Tudod, hogy értem. Velünk. Kettőnkkel.
A szőke hajú aranyifjú elgondolkozott, de végül bizakodó hangon folytatta:

– Nos... hát... különben sem tudnánk egymástól külön vállni, úgyhogy... szerintem bele kéne vágnunk. – Igen. – helyeselt a brazil fiú, beleszívva a cigibe, majd átnyújtva azt Robins-nak, kifújva közben a füstöt. Arca komoly volt és eltökélt, mivel egy komoly elhatározás fogalmazódott meg benne – Folytatnunk kell. – majd helyesbített – Folytatni akarom.
Leo ugyanezzel az arckifejezéssel, hosszan kifújva a füstött értett egyet az utóbbi kijelentéssel.

– Én is. Veled akarok élni. Nem bírom ki többé nélküled, szerelmem.
Rico-t pedig ismét elragadta a gyönyör, amikor a,, szerelmem" szó hangzott el. Akkor ez már hivatalos is volt, több már, mint futó kaland vagy kísérletezés.
Úgy érezték, hogy ketten vannak a világ ellen, ennek ellenére mégis erősnek érezték magukat.
Együtt azok is voltak. Úgy érezték, innentől kezdve már senki sem választhatja el őket egymástól.
Ugyanakkor viszont ez a kijelentés sajnos mégsem volt igaz, hiszen hamarosan elragadta őket az a felismerés, hogy az eddig lezajlódott, gyönyörű pillanatok valójában nem is voltak valósak.    Az egészet csupán csak álmodták, az imént lezajlott, erotikus jelenetek a belső vágyaik kivetülései voltak.
Rico Souza a volán mögött ébredt föl ebből az ábrándból. Belesavanyodva a valóság szürkeségébe, továbbra is a Chollas Lake Park környékén parkolt taxijával.
Ismét egyedül volt, nem azzal, akit szeretett. Könnyek kezdtek potyogni a szeméből.
Leo Robins pedig szintén egy taxiban tért magához. Ezúttal már nem a brazil taxisofőrében, hanem egy hájas, bajszos férfiéban ébredt, aki vele ordibálva adta a tudtára, hogy végre elvitte a kért úticélhoz, most már sziveskedjék kikákászóldni és fizetni.
A szokásosnál is sokkal csüggedtebb és bánatosabb volt, Rico hiánya kezdett még nagyobb sebet hagyni benne. Akkor kezdett el bőgni, amikor ismét bezárkózott a szobájába. Ismét elhagyottnak érezte magát.
Ám a találkozás valóban megtörtént közöttük, csupán az álmok egy másik olyan síkjában, ahol a dolgok valóban megtörténnek szellemi, nem fizikai síkon. Erre az volt a bizonyíték, hogy mindkettőjük hancúrlécéből az álomképek megélése alatt némi ondó távozott, továbbá a Souza melegítőnadrágján lévő kis szakadás kicsivel nagyobb volt az eddiginél.
Ezek szerint, amiket a vége felé mondtak egymásnak, az valóban eljutott a másikhoz, és most ebben a tudatban keltek föl belőle. Rico és Leo ekkor örült, mert akkor ez azt jelentette, hogy mind a ketten tudják, hogy szeretik egymást. És ennek tudatában minél hamarabb meg akarták találni a másikat.
Szóval, a kapcsolatukat végül is hivatalosan is elkezdték. Most már csak újra találkozniuk kellett.