Leo és Rico 5. rész - A lépcsőházban

Az estét követően, amit közösen a Forró Amazonas-ban töltöttek, Leo és Rico megadták egymásnak az elérhetőségüket. Ezúttal már nem követték el azt a hibát, hogy csak úgy faképnél hagyják a másikat. Főleg abban a tekintetben, hogy iszonyatosan vonzódtak egymáshoz, ez tagadhatatlan volt.
Úgy döntöttek, hogy megpróbálják.
Ezt követően, amikor csak lehetőségük volt rá, találkoztak. És minden egyes találkozásuk emlékezetes volt. Volt, amikor találkáikat egy köztes helyen tartották meg, de legtöbbször egymás lakásában vitelezték ki a bensőséges együttléteket függöny mögött, főleg Robins-éban, egyrészt azt követően, miután az már egy jó ideje függetlenedett a szüleitől, másrészt azért, mert Souza lakhelye az akkoriban bandaháborúkról hírhedt Lincoln Park környékén volt, és bár sosem vallotta be ezt latin-amerikai barátjának, de Leo veszettül tartott attól a helytől. Talán ennek köszönhető, hogy a Souza utáni kereső körútja sikertelen volt, lévén, hogy arra ez okból kifolyólag nem merészkedett.     Az összeköltözés gondolata azonban még nem került közös napirendi pontra, mivel úgy gondolták, hogy még bármi történhet, nem akarták elsietni. Éppen ez okból kifolyólag sem akarták spontán jött kapcsolatukat bejelenteni Leo szüleinél, legalább is vártak a megfelelő alkalomra.
Ezt leszámítva minden haladt a normális kerékvágásban, annyi különbséggel, hogy ezúttal a legtöbb éjszakát együtt töltötték, és mindkettőjüknek valamilyen formában része volt a másik életében. Robins apja ügyvédi irodájában dolgozott továbbra is, és bár nem keresett rosszul, soha sem dobta el ezáltal magát annyira, maximum csak akkor, amikor Souza-t akarta lenyűgözni. Ami pedig őt illeti, ő továbbra is folytatta szerény, de izgalmakkal teli életét, valamikor a taxi volánja mögött, valamikor pedig a rúdnál, néha pedig visszatért első találkozásuk helyszínére, a Kék Kakas-ba is kisegítőként. És bár szőke hajú barátja sohasem mondta ki, de minden egyes alkalommal, amikor tudta, hogy Rico vagy a Forró Amazonas-ba megy, vagy a Kék Kakas-ba, akkor mindig úrrá lett rajta a kínzó féltékenység. Az amazonas hercege pedig ezt mindig észrevette, és bár rendkívül élvezte Leo elfogult kisajátító mechanizmusát, sötét gyanújának sohasem adott bizonyságot. Hiszen bármennyire is volt benne az egzotikus tánc, a fülledt erotika, az aprócska férfitangák, a kimunkált, izgató, formás és harmonikus, olajozott és szőrtelen testek izgató világában, mindezektől függetlenül példátlan hűséget tanúsított, amivel minden egyes alkalommal kivívta partnere csodálatát.
Minél több időt töltöttek együtt, annál alaposabban sikerült megismerniük egymást. És így a köztük lévő vonzalom még jobban erősödött.
Elérkezett szeptember 15. – ik napja, pontosabban estéje. A két, egymáshoz őrülten vonzódó ifjú ismét találkozott, Robins pechére, de mégis közös megegyezéssel Souza lakásában, ami egy kívülről kiszuperált állapotú bérház negyedik emeletén foglalt helyet. Valahol távolról egy pisztolylövés hallatszott, amit rémült kiáltozások és egy rendőrautó szirénája kísért.
A helyszínre Rico taxijával érkeztek, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy Leo tartott attól, hogy ezen a viharvert, hírhedt környéken a nagy becsben tartott 911-esének valamilyen összeesküvés hatására lába kél.
Rosszul kivilágított, elsőre nyomasztónak tűnő lépcsőházban lépcsőztek felfelé, Rico Leo előtt lépkedve. Minden alkalommal, amikor itt haladtak keresztül, a szőke srác egészen feszült volt, rezignált, és minden erejével azon volt, hogy görcsösen kattogó figyelmét megnyugtatás céljából lekösse brazil szerelme tomporának csábos ringatózásában, ahogy az rugalmas mozdulatokkal lépdelt előtte. Az említett, kívánatos, izmos, feszes és izgatóan domború testrész pedig bármiféle akadály nélkül kirajzolódott a nadrágján keresztül. Robins ajkai ekkor kiszáradtak felizgultságában, és émelyítő vágyat érzett arra, hogy azon nyomban rá csapjon, vagy belemarkoljon, vagy egy őrült sugallat hallatára belé harapjon, akár egy lédús barackba. Hatalmas volt a kísértés.
Rico ekkor hirtelen megállt, és a mögötte lépdelő Leo felé fordult, nyugodt, kisfiúsan kellemes, kreol arca nem tükrözött szemrehányást vagy frusztrációt társa feszült hallgatása miatt, sokkal inkább egyfajta együttérzést és egy bocsánatkérő, kedves mosolyt. Robins ezt látva azonnal megnyugodott. – Tudom, hogy rühelsz itt lenni, ne tagadd. – mondta higgadtan és megértően.
Leo pedig ezt nem is próbálta meg cáfolni, ezért felvett egy amolyan engesztelő pillantást, amikor felnézett rá. Rico elnevette magát, ekkor a némivel alacsonyabb fokokon álló szőke fiú is bátortalanul elmosolyodott.

– *Calma, querida. (Nyugi, szivi! ) – folytatta a brazil adonisz – Ha felérünk, kárpótolni foglak. *Eu prometo. (Ígérem. )
Robins-nak dunsztja sem volt arról, hogy mik ezek a portugál kiszólások, de rendkívül izgatónak találta, amikor brazil barátja az anyanyelvére váltott olykor, így csak áhitatosan vigyorgott.

– És mivel fogsz kárpótolni? – jött a kacér kérdés a szőke huszonévestől, természetesen tudva a választ.     Rico mosolya közben az egyik szemöldöke feljebb szaladt, majd sokat sejtetően válaszolt:
– Majd meglátod.
Ismét elindultak felfelé. Már a harmadik emeletnél tartottak.

– Már alig várom. – folytatta az imént elkezdett párbeszédet, felizgatottságában mélyen duruzsolva és széles, elvarázsolt mosollyal az arcán.
– Meghiszem azt! – cirógatta tovább a macskát (képletesen) Rico, miközben lépcsőzése közben egyszer sem fordult felé, ugyanakkor előkelő és egyszerre férfiasan dögös, egyszerre pedig kétes nemiséget közvetítő püspökfalatját figyelemfelkeltően csalogató módon döntögette.
Leo-n eluralkodott a féktelen vágy, és úgy érezte, hogyha nem tartott volna attól, hogy valaki más megláthatja őket, akkor azon nyomban elkapta volna a következő lépcsőfordulóban az előtte provokálóan riszáló Rico-t, hogy ott kíméletlenül beledurrantson a seggébe kőkemény rúdjával, nem törődve azzal, hogy hatalmas mocskot hagynak maguk után. De végül sikerült uralkodnia magán, és eltökélte, hogy amint a lakás rozoga fa ajtaja bezáródik mögöttük, nem fog sok időt adni neki a kabátja... meg a többi ruhája levételére. Úgy foglya letépni azokat róla, mint a csomagolást az ajándékról.
Akkor persze nem is gondolta, hogy maga Souza is ebben töri a fejét.
Végül felértek a negyedik emeletre, ahol Rico lakása is leledzett. A lépcsőzéstől kissé megfáradt lábakkal trappoltak végig a rosszul kivilágított, keskeny folyosón, majd a brazil táncos megállt a 49-es (az egyik szög kilazulása miatt 46-os) ajtó előtt, ami Souza lakását takarta. Mielőtt az egyik nadrág zsebébe nyúlt volna a kulcsaiért, Leo szorosan és forrón átölelte hátulról, egyik kezét a hasán, a másikat pedig a lába közt kidudorodó részen csúsztatta végig, miközben a nyakát csókolgatta. Souza ekkor felnyögött, de nem az ijedtség miatt, sokkal inkább az így keletkezett izgalom okán.

– Hm... nyugi. – búgta halkan a fülébe – Majd én kikeresem a kulcsaidat.
– Ahh... – nyögött fel elvékonyult hangon Rico, miközben felszökött az arcára egy kellemes, széles mosoly, ami fehér fogait is kimutatta, majd izgatottan felkacagott – Ó, *companheiro, hol lennék nélküled?!
Leo direkt sokáig matatott a kreol ifjú zsebeiben, először az egyikben, célzottan keresztbe nyúlva az öle előtt, míg másik kezével rendületlen lelkesedéssel kezdte el markolászni a seggét. Ezt követően pedig átnyúlt a másik zsebébe, ahol a kulcsok csörögtek, ennek ellenére fürge ujjai ott is sokáig elidőztek, nem titkolt módon egymás felizgatása céljából.

– Hmmmm... hol lehet? – motyogta bűnös, de játékos élvezettel a hangjában, miközben nyelvével végig nyalt a másik bal arcán – Nem találom... biztos, hogy nem hagytad a kocsiban?
– Te tök hülye vagy! – nevetett fel erre Souza, nem titkon ő is élvezte ezt a kis játékot, amit az új pasija talált ki a számára.
– Várj csak! Találtam valamit! – kiálltott fel győzedelmesen – Vajon... vajon mi lehet ez?!
– Most a farkamat fogod, cica! – sziszegte összeszorított fogakkal alacsony hangerőn, de továbbra is mosolyogva.
– Tényleg?! – játszotta direkt a két balkezest Robins – És most?
– Még mindig.
– Éééés... most?!
– Leo, ne szórakozz már! – fordította félig felé a fejét a latin-amerikai srác, a két arc ekkor összeért – Bírj már a farkaddal, öreg!
– Fogadjunk, hogy senki se venné észre, hogyha itt helyben megbasználak az ajtód előtt. – suttogta egy kéjenc lelkesedésével Leo.
– Ezt most nem mondod komolyan!
– Dehogynem! Fogadjunk!
– Mi a franc van veled, ember?! Bevettél egy adag extasy-t, vagy viagrát?!
– Te tehetsz róla! Miattad vagyok ennyire kanos! – *Claro! (Persze! ) – Na, fogadunk?!
– Neked tényleg elmentek otthonról?!
– Na, gyerünk már! Ne legyél már ekkora csirke!
– Leo, – sóhajtott – nézd, én nem hiszem, hogy...
– Kérleeeek! Vagy szétkürtölöm az egész házban, hogy együtt járunk, és te vagy mindig alul!
– Úgysem mered!
Robins ekkor elgondolkodott, majd ezt vágta rá végül, igazolva az előző állítást: – Touché! Na, de akkor is! Kérleeeek, amazonas hercege!

– Faszom, ne hívj így!
– De így foglak hívni, ha nem vagy benne! Szóval?!
Rico halkan morgott valamit a saját anyanyelvén, kissé kellemetlen arckifejezéssel és sóhajtással rázta a fejét, miközben legbelül részt akart venni ebben a perverz és őrült kihívásban. Végül barátja unszolására belement. Igen kívánatos farát szabaddá tette azáltal, hogy a rajta lévő szűk farmerét duzzadó combjai közepéig húzta le, miközben óvatosan nézett körbe.

– Ahj! Bazd meg! – sziszegte beletörődve a vereségbe Souza, és már érezte, ahogy a mögötte hozzá szorosan húzódó Robins slicce mögül kiszabaduló fütyköse, mint menedéket kereső, sima felszínű kígyó siklott befelé bámulatos gyorsasággal a szűk járatába.
A brazil rúdtáncos fiú felszisszent, majd összeszorított ajkaival, tág orrcimpáin keresztül fujtatva próbálta csendben állni a hátulról érkező ostromot, arra vészesen ügyelve, hogy ne élvezze hangosan azt a folyamatot, ahogy igen kanos barátja forró pitét csinál a seggéből. Merthogy élvezte, ez nem volt kérdés, még Leo számára sem, és pont ezért mert tőle ilyen merész, sőt mi több, életveszélyes mutatványt kérni tőle, azt kockáztatva, hogy csúnyán lebukhatnak.
Leo és Rico megtalálta egymásban a saját foltját.
– Úgy lesz! – vágta rá szellemesen Robins, okosan reflektálva Souza előbbi bazd meg kijelentésére – Keményen! Ahogy szeretjük!
A brazil fiú, aki tangában szolgálja fel az italt a melegbárban, kínosan összeszorított fogakkal ismerte be, hogy nem csupán a helyzetét és a testét, valamint a belső perverzióját fordította ellene, hanem a szavait is. Ebbe beletörődve, két kezével stabilan támaszkodva az ajtófélfának, törzsével kissé előre hajolva és a hátulról jövő lökés során előre-hátra rángatózva, hátratolt csípővel és kidomborított tomporral, valamint szétterpesztett lábakkal engedte a spontán jött, rizikós körülmények között megtartott anált. A szöke ifjú pedig törzsével szorosan széles és izmos hátára borulva, két kezével az előtte pucsító csípőit ragadta meg stabil fogást előidézve, miközben falloszával a kreol ánuszában ütközött ritmusosan és megismételten csapódó ágyékával a fenekének.
– Gyorsan csináld! – nyögte összeszorított fogakkal egyszerre aggodalmasan, egyszerre pedig kiéhezett cinkossággal a hangjában, arcával a másik arcához fordulva, és így intimen hozzá dörgölőzve, miközben altájékát a mihamarabbi csúcs elérése érdekében megtáncoltatta – Kérlek, bébi! Errefelé nem csípik... ahhh... a népek, ha két pali kufircol nyilvánosan... uhhh...
Leo nem reagált verbálisan, sokkal inkább bőszen szuszogva és lihegve duplázta meg Rico pumpálásának a sebességét, és ebbe még jobban belerázódtak, mint gyakorlati, mint elméleti szempontból.
A dolog abszurditása, elborultsága és tiltottsága volt számukra annyira izgató. Éppen ezért, amikor megjelentek valahol együtt, sosem mutatkoztak be úgy, mint egy pár, hanem inkább úgy, mint két jó barát (amiben egyébként volt némi igazság). Nem pusztán azért, mert féltek volna a lebukástól, lévén, hogy Kalifornia államban már a '80-as években is elfogadott volt a melegek kapcsolata. A viszonyuk anonimitására azért volt szükség, mert ezáltal még jobban felfokozták az egymás iránt érzett, már-már bűnösnek ható vágyakat és vonzalmat. És minden ilyen ügyes szerepjátékba fulladt sörözés vagy meccsnézés után varázslatos volt számukra a szex, amikor ismét csak maguk voltak. A közös titok volt vonzalmuk olaja.
Ez a mutatvány azonban már sokkal rizikósabb volt, mint az eddigiek, de pont ez volt benne az írtó jó móka. Olyan élmény lehetett ez számukra, mint a tandemugrás egy repülőgépről, vagy a Magas Sierra csúcsainak megmászása. És az ezt követő életükben rengeteg ilyen titkos és tiltott erotikus rituálét adtak elő maguknak... és... nagyon ritkán másoknak is, a témában járatos, bizalmas személyeknek.
Ezek voltak azok a pillanatok, amik összekötötték őket.
Több ember lépteinek és heves szóváltásaik közeledő hangjaira lettek figyelmesek, és ezek a lépcső útvonalán keresztül a harmadik emeletről érkeztek. Csupán csak percek kérdése volt, hogy a negyedik szintre érjenek, ahol éppen... csinálták.
Egy pillanatra mind a ketten ledermedtek, és kitágult szemekkel, rémületükben tátott szájjal a lépcsők felé fordították a fejüket, és feszülten füleltek.
Közeledtek.

– Basszus, Leo, most már fejezd be! – rimánkodott fojtott hangon neki kétségbeesetten, próbálva kiszakadni partnere közelségéből, ami abban a percben egyre kellemetlenebbé vált – Húzd ki belőlem! Gyorsan!
– Nem megy! – suttogta bepaprikázva Robins, miután megismételt próbálkozásokat követően sem volt képes kihúzni felforrósodott hancúrlécet, és erre egy egészen szokatlan, és kellemetlen okozat volt a magyarázat.
Rico ugyanis annyira rettegett attól, hogy ilyen módon tetten érik őket, hogy az így felgyülemlett feszültség és izgalom hatására a szűk, de már sokszor kitágított végbélnyílását összezáró, anatómiai szófordulattal élve gyűrű alakú záróizom görcsösen összeszorult, ezzel csapdába ejtve a duplájára duzzadt, Leo irtó kemény péniszét.
Röviden és lényegre törően fogalmazva: Leo farka Rico seggében ragadt, és abban a helyzetben nem volt képes kihúzni.

– Nem megy! – folytatta elfúló hangon, az eddigi sikertelen próbálkozások következményeként – Nem jön ki!
Souza az idegtől furán grimaszolva finoman félig felé fordította a fejét, egyik mély és átlagos esetben igéző szemét vádolni készen felé irányítva.

– Mi az, hogy nem jön ki?!
Robins kissé bepánikolva az így kialakult helyzettől nyelt egyet, majd bátortalan hangon ezekkel próbált magyarázkodni:

– Hát... mondtam. Nem tudom kihúzni...
– Szórakozol velem, bassza meg?! – fakadt ki hirtelen a brazil rúdtáncos.
– Nem tudom... talán ha kicsit ellazulnál... talán sikerülne...
– Hogy lazuljak el, ha nemsokára egy maréknyi ember jön föl a lépcsőkön, hogy aztán azt lássák, hogy te bennem vagy az ajtóm előtt?! A rohadt kurva életbe! Tudod, hogy azok a sameszok mit fognak csinálni velünk, bazdmeg, főleg, ha megtudják, hogy La Jolla-ból jössz?!
– Ny-nyugi, bébi, mindjárt kitalálok valamit...
– Hát siess, *idiota branco bastardo (idióta fehér köcsög)!
Leo ekkor kézzel próbálta szétfeszíteni Rico befeszült seggét, de miután ezzel mindkettőjüknek csak fájdalmat okozott volna, erről a tervéről lemondott. Aztán próbálta az előtte lévő egyik, majd a másik lábát oldalra emelgetni, hátha a járat kissé tágulni fog ezáltal, de így sem ért el eredményt. Végül már csak az maradt egyedül, hogy a kemencében ragadt rúdját úgy mozgassa, ahogy eddig, előre-hátra. Ha képes lenne még gyorsan bele lövelni Rico ánuszába, megszabadulva az így keletkezett merevedéstől, talán a fütyköse mérete csökkenésnek indulhat, és akkor talán...

– Most meg mit csinálsz?!
– Nem tudom máshogy kihúzni! – védekezett Leo – Ha gyorsan kiürítem a tárat, akkor talán... uhhh... talán ki fog csúszni magától is... ahhh...
Rico erre portugálul káromkodott, majd miközben próbált nem orra bukni Robins hátulról érkező taszigálása miatt, a nadrágjából kivett kulcsaival vesződött, hogy bele találjon a zárba. – A kurva életbe, fejezd már be! – morogta hátra Souza idegesen, miközben indulatában gyengén belekönyökölt Leo gyomrába..

– Akkor most mit akarsz?! Máshogy nem tudom kihúzni!
– Esküszöm, ha még egyszer taszítasz rajtam, levágom a farkadat, és pinát csinálok a helyére! – fenyegette meg hirtelen Souza, majd riadtan vette észre, ahogy az a néhány ember már lassan felért az emeletre, és már lehetett látni a fejbúbjukat. Ekkor kapkodóan kezdett el machinálni a rozoga, öreg és makacs zárral, miközben próbált egyszerre mozogni a belé szorult Robins-al.
– Nem hittem volna, hogy ennyire köcsög tudsz lenni! – sértődött meg az előző fenyegetés miatt, majd mikor már ő is észlelte, hogy kellemetlen társaságot kaptak, infantilis pánikkal kezdte el sürgetni őt, aki erre csak vadul ficánkolni kezdett előtte, mintha szabadulni akarna ebből a kötelékből. A ficánkolás közben természetesen Leo fallosza továbbra is Souza összeszűkült járatában rekedt, abban továbbra is fokozva a vadító ingereket.
Ennek volt köszönhető, hogy feszült menekülési szándékuk keveredett egyfajta nemi izgalommal is, ami egyszerre frusztrálta és izgatta őket egyaránt, noha kívülről csak a páros civakodását lehetett látni.     Nem sokon múlott, hogy lefüleljék őket ebben a kellemetlen helyzetben. Mire az érkezők befordultak volna a folyosóra, Rico-nak sikerült végül kinyitnia a jobb napokat is megélt fa ajtót, majd minden apró másodpercet kihasználva, bármiféle gondolkodás vagy mérlegelés nélkül, Leo felkapta a belé gabalyodott brazil táncos fiút a lábai alá nyúlva, felemelve őt a padlóról, majd gyorsan berohant vele a kis lakásba. Meglepő módon a vele egymagas és egy súlycsoportú, kisportolt testű Souza egészen könnyűnek bizonyult a számára, jóllehet, talán csak az adrenalin miatt, ami felgyülemlett benne. A kreol srác hangosan fel sikkantott ezt követően izgalmában, ám ebből a gyanútlan érkezők nem hallottak semmit, lévén, hogy addigra már becsapták maguk mögött az ajtót.    Sikerült bejutniuk úgy, hogy hajszál választotta el őket attól, hogy lebukjanak, és jobb esetben ezáltal közröhej tárgyává váljanak. Leo ekkor ösztöneitől fűtve az egyik közeli, vékony fal felé rohant, kezeiben a rajta ragadt barátjával, majd ledobva őt odaszorította az egyik falhoz, mert úgy érezte, hogy most azonnal ejakulálni fog, és ha az így keletkezett feszültségrobbanást nem töltik ki egy semleges, szilárdabb felületen, akkor Robins ájultan esett volna össze, magával húzva társát.     Rico egy fél pillanat alatt a falnak nyomva találta magát, a rémülettől felocsúdva és az izgalomtól fújtatva, valamint a végbélnyílásában támadt újabb feszültség hatására felsikoltva. Leo ismét vadul elkezdte őt pumpálni hátulról, nem pusztán nemi felindultságában, hanem a sürgető szükség által diktálva.
És ekkor megtörtént az a hatalmas kilövelés a szűk járatban, ami folytán mind a ketten felszabadultan felsikoltottak. Robins váladéka szinte betöltötte az egész rektális területét, odalent kellemes, selymes forróságot érezve. Ekkor fokozatosan megszűnt a kettejüket összekötő bilincs azáltal, hogy Souza végbélnyílása lassan engedni kezdett a szorításból, míg ezzel párhuzamosan a szőke ifjú léce apránként vesztett a méretéből és a keménységéből. Addigra már magától is kicsusszant a petyhüdté vált, sima felszínű, az ondótól sikamlós férfi nemiszerv. Ennek hatására mind a ketten megkönnyebülten felsóhajtottak.
Leo bizonytalanul ácsorgott egy helyben, míg Rico sajgó altájéka miatt erőtlenül vonszolva magát az ajtóhoz lépett, és a rajta lévő apró, kukucskáló üvegen keresztül kinézett, megbizonyosodva afelől, hogy tiszta a levegő.

– Hát... – mondta végül bátortalanul Robins, szégyelve magát a kezeit tördelve, továbbra is a nadrágból kilógó, szabad hímvesszővel – ez meleg volt...
Souza ekkor felé fordult. Arca felbőszült volt, szemei csak úgy villámlottak a dühtől, izmai támadásra készen megfeszülve. Leo ekkor megijedt a barátjától, aki ekkor úgy nézett ki, mint egy puma, vagy egy párduc. Ám szerencséjére, hamar megmutatkoztak azok a jelek, amik elvetették a harag által keltett életveszély gyanúját. Ugyanis Rico nadrágján keresztül is jól látható módon a farka keményen megfeszülve, 45 fokos szöget bezárva ágaskodott felfelé. A szőke fiatalemberben ekkor felcsillant a remény a békülésre.
A brazil srác ekkor célratörő, komoly tekintettel állt előtte hosszan kifújva a levegőt, majd halkan ezt mormogta:
– Most véged van.
Leo ekkor tudta, hogy menekülnie kell. Így is tett, Rico pedig új erőre kapva utána lódult. Közös hajszájukat azonban nem a harag vagy a félelem hajtotta, sokkal inkább egyfajta játékos szenvedély és kéjjel teli lelkesedés.
Souza egyszobás, apró ingatlanában nem volt sok hely a fogócskára, de ez egyáltalán nem volt probléma. A két ifjú addigra már jókedvűen nevetve kapott a másik után, majd karjaikba zárva egymást dőltek be az ágyba, ami recsegve és nyikorogva viselte a rajta dúló párviadalt.    Az összemérettetés következő felvonása a matracon lévő birkózásban teljesedett ki, amikor fokozatosan megszabadulva a ruházatuktól küzdöttek a másik fölé kerülésért és ezáltali előnyök gyakorlásáért. A legizgalmasabb részek persze teljesen meztelenül zajlottak, amikor az egymással való vad és kiélezett, de élvezetteljes hancúrozás folyamán egyre bátrabb és merészebb pózokban helyezkedtek el egymáson... és egymásban. Leo elszántan küzdött, de nem volt sok esélye a nálánál sokkal mozgékonyabb és tapasztaltabb Rico-val szemben.
Amikor előfordult, hogy összevesztek valamin, minden ilyen alkalommal birokra keltek egymással a paplanok között, és ez szinte mindig megoldotta a köztük lévő nézeteltéréseket.
Amikor már sikerült kellően kifárasztaniuk egymást, maradt a gyengéd összeborulás, a meghitt smárolás és hallgatás, az érzéki párbeszéd, egymás ölelése, cirógatása, kényeztetése és szerelmük kifejezése. Akármi is történt közöttük, mindig ezzel a közös jelenettel zárták le a viszályokat, ismét utat adva az egymás iránt érzett vonzalomnak és ragaszkodásnak.     Boldogok voltak együtt.