Leo és Rico 1. rész - A Kék Kakas

1988. júliusa, San Diego. Hűsítő, nyári éjszaka tombolt a városban. Az éjjel beállta ellenére a pezsgő metropolisz egyáltalán nem aludt. Sőt! Pontosan ilyenkor élt igazán.
Hillcrest, Third Avenue. Egy piros színű, '87-es Porsche 911 parkolt le nyikorgó kerekekkel a Kék Kakas neonfényei által díszített bár előtt.
Leonard Robins, vagyis Leo az alkoholtól és a szívfájdalom miatt támolyogva szállt ki a sportautóból, egyik kezében a kocsikulccsal.
Leo egy 21 éves aranyifjú, akinek az apja a város polgármestere volt, emellett rendelkezett egy jól menő ügyvédi irodával. Egy igazi szépfiú, akinél minden fiatal hölgy a tenyeréből eszik. Bőre bronzos a sok napfürdőzéstől, haja szőke, jól fésült, mint egy viking félistennek, jóképű volt, teste sportos, izmai kidolgozottak, és valamilyen szempontból igen vonzó benyomást kelltett. Szemei kékek voltak.
Királykék színű hawaii inget viselt, drapp színű rövidnadrággal, lábain strand papucs.
De mindenki tudta róla, hogy egy önző, telhetetlen kis gazdag ficsúr, akinek még a tej sem alvadt meg a szájában.
Belépett a bár lengőajtaján, és egyenesen a pult felé vette az irányt. A helységben szinte egy lélek sem volt, de ez valamiért egyáltalán nem érdekelte.
Lehuppant az egyik bárszékre, és a meglepett arckifejezést felöltő pultos felé intézte szavait:
– Hé... amigo! Tölts nekem... valami... valami jóóóót...
Jól látható módon Robins részeg volt.
A pultos először meglepetten nézett rá, majd ezt mondta:

– Öhm... már zárva vagyunk...
Leo-t ez a válasz rendkívül meglepte, majd imbolyogva körbe nézett a székén ülve, majdnem leesve róla.

– Na basszus... ilyen az én szerencsém... de... mi... milyen bár az, ami... ami éjszaka bezár... heh...?
A csapos azonban elmosolyodott. Barátságos és kedves mosolya volt.
A pult mögött ácsorgó, poharakat törlő valaki körülbelül annyi idős lehetett, mint Leo. Ám az előbbivel ellentétben rajta látszott, hogy egyáltalán nem veti fel a pénz, mi több, feltételezhetőleg csak zöld kártyával rendelkezhetett. Kreol bőre volt, talán még annál egy kicsivel sötétebb, sötétbarna, göndör, afró-szerű sörénye volt, aminek vége a válláig ért. Arca viszont igen kellemes, sőt, egészen egzotikus és megnyerő. Ajkai vastagok és szépen rajzoltak, szemei barnák, de megnyugtatóak. Teste pedig egészen kidolgozott, izmos, sokkal atletikusabb Leo-énál. Ennek köszönhetően sokkal harmónikusabb volt és... dögösebb, ha élhetek ilyen kifejezéssel. Kreol bőre egészen sima volt és szőrtelen, csakis mellkasán lehetett látni néhány göndör, sötét szőrszálat. Munkaruhája felső része, amit a pult mögül még lehetett látni, egy öltönyhöz szabott, sötét színű mellényből állt, alatta nem viselt szinte semmit, csak egy nyakláncot, aminek a vége egy fémesen csillogó bikafejet ábrázolt. A mellény nyitott résén keresztül szabadon látszódott a sok kemény izommunka után megalkotott kockahas és duzzadó mellizom.
Csupasz és izmos karjaival letette az éppen tisztított poharat és a rongyot a pultra, majd megtámaszkodva egy kicsit előre dőlve mondta ezt barátian a megtörtnek látszó Robins-nak, spanyol vagy portugál akcentussal, de érthetően:

– Ne sértődj meg, de szerintem neked már nem kéne többet innod. Így is rendesen el vagy ázva, *irmão. (testvér)
– Szakított velem a barátnőm! – sírt fel végül Leo, szeméből patakokban folytak a könnyek. Arcal az asztalnak dőlt karjai takarásában, és tompán kiszökő hangon bőgni kezdett. Akár egy hisztis kisfiú.     A fiatal, feltehetőleg latin-amerikai csapos összezavarodott, kétségbeesetten kitágult szemekkel nézett körbe tanácstalanul. Fogalma sem volt róla, hogy ilyenkor mit tegyen. Majd miután a helyzet által kiváltott zavartság miatt megnyalta kiszáradt ajkait, az éppen zokogó, szőke hajú, fiatal férfi vállára helyezte a kezét, és bár egy kicsit kellemetlenül érezve magát, megpróbálta megnyugtatni, és felajánlotta neki, hogy egy pohár whisky-t kitölt neki, de azt követően semmiképpen se üljön a volán mögé, amikor hazamegy. Mert hogy haza kell mennie, az nem volt kérdés.
Leo ezt hallván felemelte a fejét, és miután letörölte a könnyeit pirosra sírt szemeiből, megnyugodott, és bólintott. Ezek után a latin pultos fiú kitöltött egy tiszta pohárba egy kis whisky-t, de szigorúan csak félig.

– Lehet az több is, amigo! – morogta telhetetlenül, bíztatva a csapost, aki erre csak komoly tekintettel a fejét rázta.
– Kizárt. Valahogy haza kell jutnod, vagy egy árokban fogod tölteni az éjszakát.
– Dehogy kell hazajutnom. – dünnyögte dacosan az aranyifjú – Utálok ott lenni. Bárhol szívesebben vagyok, mint ott.
A pultos ezt egyszerre meglepetten és sajnálkozva hallgatta, de nem szólt semmit, csak a whisky-s üveget tette el szem elől, majd egy kicsivel keményebb, de továbbra is barátságos hangon, melle előtt összekulcsolt kezekkel ezt mondta:

– Egy pohár, aztán *¡Boa noite! (Jó éjszakát! )
– Mondd mégegyszer! Nem értek olaszul! – mondta enyhén dülöngélve a székében Robins szemtelenül.
A pultos pedig csak sóhajtva a fejét rázta. Egyrészt azért, mert az előző mondatának végét nem olaszul mondta, hanem portugálul, másrészt pedig akkor tudatosult benne, hogy ez még gyalog se fog élve hazajutni. Lényegében nem engedheti el egyedül sehova, anélkül, hogy bajba keveredne az alkohol ilyen alattomos hatása miatt.
Akkor már nem mindegy?

– Jól van! Maradhatsz! – sziszegte végül beletörődve, arra gondolva, hogy a főnöke ezért biztosan ki fogja majd rúgni.
Leo arca ekkor megváltozott. Vonásai kisimultak, tekintete megnyugodott, piros szemei hálásan felé néztek.

– Kösz... – bökte ki végül a részeg vendég, és egy hatalmasat böffentett utána. Ezek után fogta a poharat, a benne lévő tartalmat fenékig kiitta, majd a csapost hecelve ezt mondta – Nincs erőssebb piád, Pedro?!
– Neked nincs! – válaszolt egyszerre szigorúan és sértetten, összekulcsolt karjain lévő összes izom pedig hirtelen megfeszült – És különben sem Pedro-nak hívnak, te gyökér!
Leo ostoba tekintettel meredt rá, majd ezt hebegte:

– Ó... bocsi, haver... nem volt szándékos...
A latino egy ideig nézte őt szúrós szemmel, majd izmos és széles vállát megvonva csak ennyit mondott:

– *Sem problemas. (Semmi baj. )
– Hát akkor... akkor meg mi a neved, haver?... Én... én Leo vagyok... mint az oroszlán, hehe...     A csapos arcára ismét visszatért a kedves és nyugodt mosoly, kicsit kuncogott magában, majd ő is bemutatkozott, a maga egyszerű módján:
– Rico vagyok. Rico Souza.
Leo az előbb hallott nevet figyelmesen fogadta, értelmezte, ízlelgette, mintha soha se hallott volna ilyen nevet életében, néhányszor elismételve magában:

– Rico... Rico... Ricardo, nem?
– Ahm... végül is...
– Ja! Rico... amikor rád néztem, tudtam... hogy valami digó neved van, hahaha! Üdv, Rico, tisztellek... vagy nem tudom, felétek hogy mondják...
Rico erre csak nevetve a fejét rázta.
Ezek után megbeszélték, hogy Leo az egyik összetolt, üres asztalon alhat, aztán hajnali öt előtt el kell indulnia innen. Eredetileg úgy szólt a megállapodás, hogy egy újjabb pohár után nyugovóra helyezi magát a rögtönzött fekhelyen, de ebből az egy pohárból később egy újabb és egy újabb lett, míg végül órákon keresztül csak egymással beszélgettek. Kiderült, hogy egészen sok dologban egyet tudtak érteni, és sok közös témájuk volt. Eredetileg Rico hazaindult volna a műszak elvégzése után, de miután a gazdag és már sokkal jobb kedvű Robins-ban kellemes társaságra talált, úgy döntött, ő is marad.
Leo megtudta, hogy Souza Braziliából érkezett az államokba még a tavaji évben. Mindig is szegény volt, ennek ellenére egyáltalán nem volt boldogtalan az élete. Már 13 éves kora óta dolgozik, rengeteg alkalmi munkája volt, ami a gazdag ifjú számára igazán idegenül és érdekesen hatott. Ez a pultos állás is csak egy volt a többi állása közül, és látszólag ez egyáltalán nem terhelte meg a latin fiút.
Észre sem vették, hogy már két óra eltelt azóta.
Végül már a csapos is megivott nem várt vendégével néhány pohárral. A terítéken a whisky helyett már a tekila is szerepelt, lévén hogy egy igazán erős italról volt szó. Úgy ittak, mintha nem lett volna holnap, bár Rico kicsivel visszafogottabb volt Leo-nál.

– És amikor az a balfasz Grayson elém hajtott azzal a csicsás tragaccsal... hahaha...
– Hadd találjam ki! – vágott közbe Souza – Befostál, és lefulladtál!
– Nagy szart! – vágta rá szélesen mosolyogva Leo, kezeivel hevesen kapálózva – Én... megelőztem azt a brit seggfejet! Tudod, a 911-esemmel! Ha... ha láttad volna a pofáját... hahaha... Ha... ha meg akarod nézni... kint parkol a bár előtt a szépségem...
– Hát te aztán menő vagy. – dünnyögte kissé lecsendesedve Rico, majd kiitta a pohara maradék tartalmát. Leo közben egy teljesen másik témával folytatta:
– Volt már olyan érzésed, hogy egy idő után olyan sokat iszol, hogy az már kihoz téged a részegségből?!
– Nem, még soha. – mondta kissé rekedtes hangon, olyan fáradt és kissé unott arckifejezéssel, mintha már órák óta várt volna valamire, de még azt nem kapta volna meg. Ezt Robins is észrevette, és rákérdezett:
– Mi az, haver? Rosszul vagy, vagy mi?
Rico pedig mosolygva a fejét rázta:

– Áh... nincs gáz... csak... tudod... én is a napokban szakítottam valakivel, és hát... nem volt egy... jó érzés...
Leo megértően bólintott, majd a pult felett a brazil csapos vállára tette a kezét:

– Együttérzek, cimbora! Ezek a csajok mind egyformák!
– Hehe... ja... azok a csajok... – vágta rá félmosollyal, kissé határozatlanul, mintha valamit félreértett volna.
Ekkor Rico felegyenesedett, majd kilépve a pult mögöl, elindult a bejárat és az ablakok elé, hogy kitegye a closed táblát, valamint hogy lehúzza a redőnyöket, mivel erről megfelejtkezett. Leo szemei pedig hirtelen kitágultak, arca elvörösödött, szájában megakadt a levegő. Nem számított erre a látványra.
A latin-amerikai csaposon ugyanis a mellyényén és a lábain lévő fehér sportcipőkön kívül szinte nem volt semmi, teljesen meztelen volt, egyedül egy sötétkék színű, csillagmintás, keveset takaró, lehelet vékony és szűk férfi tanga, de még azon keresztül is kidomborodott arányosan nagy méretű fütyköse. Hátulról nézve pedig szinte teljesen látta csupasz derekán lévő tetoválását, ami egy anakondát ábrázolt körbe tekeredve, továbbá a kávébarna színű kerek, izmos és feszesen domborodó, csupasz fenekét, aminek vonalában nyomtalanul eltűnt a kicsi fehérnemű hátulsó, cérnavékony része.
Sőt. Most, hogy jobban megfigyelte, bőrén még volt valamiféle csillámszerű anyag is.
Leo egy szót sem tudott kiejteni tátott száján, zavarba jött.
Miután Rico végzett a bár ajtajának lezárásával, valamint a redőnyök lehúzásával, mogforfult, és ugyanezzel a kedves mosolyával idult vissza a pult felé. Csípőjét néhol figyelemfelkeltően ide-oda ringatva.

,, Talán túl sokat ittam. " – gondolta magában zavartan a szőke hajú fiatalember.
A vártaktól eltérően az alulöltözött Souza adonisz testével a pultnak támaszkodott, háttal a könyökein, izmos lábait keresztezve, és a mellette lévő bárszéken kényelmetlenül ülő Leo-ra nézve természetes higgadtsággal.

– Hú! – suhogta végül Rico, miközben egyik tenyerével magát legyezgette – Neked nincs meleged?     Leo zavartan és kitágult szemekkel nézett egyszer a szemébe, egyszer pedig a tanga anyaga alatt megbújó, termetes csomagjára. Ez utóbbiról nehezen tudta levenni a szemét.
– D-d-de... m-meleg van... – dadogta a váratlan vendég, miközben kipirult arcán egy izzadságcsepp gördült végig – De... nem... nem ennyire...
– Hogy érted? – kérdezte érdeklődve Rico, akinek a nézése szinte teljesen megváltozott. A barátságos és kedves, nyugodt arckifejezés mellett látszott benne az eltökéltség és egy bizonyos, kissé nőies kacérkodás.
,, Hova a francba jöttem én?! " – gondolta magában Leo kétségbeesve. Nem tudta, hogy ezt a helyzetet hogyan kezelje.

– Hát... – szólalt meg végül bizonytalanul – Azt értem... hogy meleged van... de... azért magadra vehetnél valamilyen... nadrágot...
– Miért? – kérdezte a fiatal, most már biztos, hogy kétes foglalkozást űző pultos, látszólag teljesen természetes közönnyel – Zavar?
– M-mi zavar? – kérdezte ostobán a zavartságtól Robins.
– Hát a tanga! – vágta rá összevont szemöldökökkel, és már rajta is látszott, hogy kezd ő is összezvarodni.
– Ja! Nem, nem zavar... ha téged sem... hogy én nem vagyok tangában...
Rico felvonta kérdőn az egyik szemöldökét, majd kicsit zavartan leült a mellette lévő bárszére. – Miért zavar téged, hogy tangában vagyok?! – faggatta végül, tudat alatt sejtve azt, hogy egy hatalmas félreértés történt.

– Hát... – kezdte el az ismét bátortalanul – M-miért? Téged nem zavarna?!
– Hát nem!
– Ó... – dohogott meglepetten – Egyre furább vagy, haver...
– Hogy én vagyok fura?! – mordult fel kissé türelmetlenül Rico – Ez a munkaruhám, vagy nem tudtad?!
– Milyen hely ez, ahol a férfiak tangában szolgálják fel a sört?!
– Ez egy meleg bár! Te kibaszott idióta! – fakadt ki végül a tangás csapos – Vagy ez neked nem tűnt még fel?!
Leo arca azonnal falfehér lett.

– Nem... nem tűnt fel... – suttogta hallkan.
– Hogyhogy?! Még a zászló is ki van téve!
– Öhm... – pontosított végül a szőke hajú fiatalember – Nem. Nincs kint semmilyen zászló... – De igen!
– De nincs! Tényleg nem volt.
Rico ezt hallva ingerülten felpattant a bárszékről, odasietett az egyik ablakhoz, és a reluxa rései között kinézett. És valóban. A zászló nem volt kint.

– *Claro! Aquele vizinho homofóbico deletou de novo! A porra da mãe! (Hát persze! Az a homofób szomszéd megint eltüntette! A kurva anyját! ) – durrogott az anyanyelvén Rico, majd szégyenkező tekintettel rohant vissza a pult mőgé. Elővett valahonnan egy szürke színű melegítőnadrágot, felhúzta és ismét kiűlt az egyik bárszékre Leo mellé, majd ezt mondta végül, belekapva egyik kezével hatalmas, göndör frizurájába – *Caramba! (Francba! ) Sajnálom. Ez rohadt kellemetlen.
Leo egy ideig nem mert a mellette ülőre nézni, figyelmét sokkal inkább a poharában lévő kis folyadék kevergetésére öszpontosította. De aztán végül vetett rá egy fél pillantást, és látta, hogy ez a bizonyosan meleg csapost nagyon rosszul érintette.
Megsajnálta.
A vállára helyezte a kezét, próbálva csupán baráti behatást kelteni benne, és elkezdte nyugtatni:

– Hé! Attól még jó arc vagy, haver!
– Kösz. – dünnyögte az kedvetlenül – Csak... tudod... engem is megviselt a szakítás a... barátommal... és amikor bejöttél és itt maradtál... ráadásul téged is elhagytak... azt hittem, hogy mi ketten... tudod... – Ó... – adta ki ezt a hangot kissé kínos arckifejezéssel, de közben alaposan végignézett újdonsült ivócimboráján.
Kétségtelen, hogy ha valaki egy homokos szemével nézett volna Rico-ra, az biztos, hogy azonnal belézúgott volna, hiszen az arca egészen kellemes volt, teste pedig igen sportos volt, formás, harmónikus, jó testű... egészen tetszetős... jó volt a segge is, és nem szégyenkezhetet a méreteivel...     Leo baráti vállérintése végül egy enyhe és gyengéd simogatásba csapott át. Rico ezt érzékelve döbbenten felé fordította a fejét.
Bőre tapintata forró volt, és sima.
Tenyere ezt követően lassan az izmoktól duzzadó mellkasa felé siklott, onnan pedig lassan lefelé, finoman érintve a kockahasat, majd végül Leo gyengéd keze megállapodott Rico lába közötti részénél, és bár bizonytalanul, de ráfogott a melegítő anyagán keresztül az egyre keményebb farkára.

– Mit csinálsz? – kérdezte hevesen, értetlenül Souza.
Leo eddig sápadt, döbbent tekintete komor lett, eltökélt, és kipirult. Ezt mondta végül fátyolos hangon:

– Csak fel akarlak vidítani.
– Ezt nem értem. – suttogta zavartan és kipirult arcal. Az ő halántékáról is lefolyt egy izzadságcsepp, egy újabb pedig az egész, izmos felsőteste csupasz bőrfelületén – De te nem...
– Ez most... nem számít. Mind a ketten szomorúak vagyunk... és részegek. Oké?
Rico tág, csillogó szemekkel nézett bele Leo szemébe.
Mind ketten fölálltak a székből. A szőke ifjú neki nyomta a pultnak a brazil pultost, majd ezt követően megcsókolta. A fiatal latino először még csak mozdulatlanul hagyta, hogy Leo ajkai az ővéhez érjenek, majd ezt ő is elkezdte viszonozni. Hosszú, szenvedélyes nyelvescsók csattant el közöttük. Hamarosan szorosan átölelték egymást, felforrósodott testükkel egymáshoz símúlva.     Aztán a csókot szüneteltetve és nyelveiket pihentetve, mélyen lihegve egymásra néztek, mélyen egymás szemébe. Lehelletük hűsítően egymás arcán csapódott le. Míg Rico újdonsült, nem várt partnere hátát karolta át szorosan, addig Leo két tenyerével szélesen belemarkolt a fenekébe. Lihegve szökött ki a száján egy halk nyögés ennek hatására.
Robins Souza füléhez hajolt, és belesúgta:

– Így már jobb?
Rico arcán pedig megjelent egy széles mosoly, meghittségében sóhajtozva, az egyik szeméből egy könnycsepp folyt ki.

– Igen. Jobb. – suttogta neki vissza – Köszönöm.
Ezek után már minden ösztönösen jött. Még Leo számára is, aki eddig még soha sem volt férfival.     Rico megfordult, hason a pultra támaszkodott, izmos és kerek tomporát izgatóan Robins ágyékának tolta, és csípőjét táncoltatni kezdte.
,, Végül is miért ne? " – gondolta magában.
Lekapta róla a szürke melegítőnadrágot, majd a sajátját, így ismét láthatta a csupasz fenék közé ékelődött, sötétkék színű tangát, ahogy az simul a tompor izgató vonalaihoz. Ez a látvány már nem hozta zavarba, sőt, elkezdte izgatni.
Ujjával húrként pattanva félretolta a tanga cérnavékony szálát, így szabaddá téve az utat Rico formás seggének rejtekében bújó ánusza felé. Széttárva a két feszes ülőgumót, meg is látta a végbélnyílés sötét színű bejáratát, alatta pedig a sokkal barnább pigmentáltságú herék billegtek a szélesre terpesztett lábak között.
Miközben Leo az ő seggének szemrevételezésével volt elfoglalva, addig Rico egyik izmos karjával a pult alá nyúlt, és a legfelső polcról elővett egy kis műanyag tégelyt, amit aztán a pultra tett.
Vazelin.
Felbontotta, majd a benne lévő, ragacsos készítménnyel elkezdte alaposan bekenni vele a saját seggét, majd egy másik adaggal Leo farkát is jól bekente vele.

– Meg se kérdezem, hogy miért van nálatok vazelin. – nevetett Robins, miközben Souza a péniszét kente, izgatás céljából a fitymaréteget fel-le húzva.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte ezalatt Rico, mélyen a vele szemben lévő szemébe nézve.
– Hát... ha ettől jobban érzed magad, akkor igen.
A latin-amerikai fiú elmosolyodott, majd egyre intezívebben kezdte rángatni a Leo farkán lévő bőrréteget.
Érezte, hogy egyre keményebb és nagyobb.

– Én úgy látom, hogy ettől te is jól érzed magad. – jegyezte meg őt heccelve.
– Na fordulj, amigo! – mondta Leo humorizálva, majd miután a másik ismét elhelyezkedett a pulton az előbbi pózban, szétterpesztve a lábait, rácsapott a fenekére.
,, Hú! Jó segged van! " – gondolta izgatottan közben.
Erre Rico önkéntelenül felnyögött, de ez egy élvezettel teli nyögés volt.
Leo rózsaszín erektáló farka lassan, fokozatosan, a feszes ánuszt tágítva haladt egyre beljebb, ami a vazelinnek hála nem volt nehéz. A végbélnyílás körül érzett feszítő érzés miatt Souza hangosan felnyögött, egész felsőtestével erőtlenül elterülve a pulton, míg izmos, vastag combjait megfeszítette.

– Ne kímélj, bébi!! – sikoltott fel hirtelen Rico.
– Bébi?! – kérdezte odahajolva a füléhez, egyik kezével izgatólag a nyakát körülfogva.
– Bocs... – hebegte végül vékony hangon – Tudom, hogy te...
– Nem. Jó a bébi. Ma éjszaka... a tiéd vagyok.
És ekkor Leo elkezdte pumpálni Rico szűk segglyukát, először csak lassan, aztán egyre gyorsabban és egyre mélyebben, míg végül egyre durvábban és feltüzelve elkezdte őt taszigálni, miközben megállíthatatlanul a seggébe markolt. A termet betöltötte az éppen análisan izgatott Souza hangos nyögései és sikongatásai, valamint újdonsült barátja szapora lihegései, továbbá a fenék és az ágyék megismételt, folyamatos ütközésének köszönhetően létrejövő csattogó hang, mint amikor nedves tenyérrel tapsolnak.
Robins farka kíméletlenül ostromolta Rico ánuszát. Felhevült testükön megjelentek az izzadságcseppek, amik a félhomályt biztosító lámpák és neonfények miatt felcsillantak, testük vonalainak kontúrját kiemelve.
Miközben hátulról taszigálta partnere seggét szünet nélkül, Leo belenyult a brazil fiú tangája alá, magabiztosan rámarkolva merev és kemény farkára, majd miután kiszabídotta azt a fehérnemű vékony anyaga alól, elkezdte az ő péniszén lévő bőrrétegét is fel-le húzkodni, egyre nagyobb intenzitással. Rico ekkor már felordított, de azt is csak az élvezete kifejezése miatt.

– Aaaaaaaaahhhhhhhhh... *Sim... siiiiiiiiiiiiiiiiiiiim!! (Igen! Igeeeen!! ) Ááááááááááááááhhhhhh... keményebben!!
Robins, miközben egyik kezével Rico farkát verte ki, a másikkal pedig a sajátjával ostromolt seggébe kapaszkodott, felsőtestével ráfeküdve izmos hátára, odahajolt a füléhez erotikus rángatózásuk közben, és mocskos dolgokat kezdett el suttogni neki, hogy még a jelenleginél is jobban felizgassa őt és így saját magát is. Láthatóan ez sikerült is, hiszen ezek után mind a ketten újabb sebességbe kapcsoltak.
Az aktus csúcspontjához érve mind a ketten egyszerre élveztek el. Vagyis Rico három másodperccel hamarabb, mint Leo, de lényegében egyszerre végeztek.
A már elernyedt fütykösét lassan kihúzta Souza segglyukából, amiből ezt követően hegyi forrásként folyt ki a járatban felgyülemlet, ragacsos, fehér váladék, amelynek csepjei a vazelintől csillogó fenékre is rácsapódtak az ejakuláció során.
A pult elülső faburkolatának egy bizonyos részét pedig a Rico farkából kilövellő ondó szétterült foltjai terítették be.
A fizikai terhelés miatt remegő lábakkal, de továbbra is feszes és kerek, csupasz tomporral a fiatal kreol pultos a szőke hajú ifjú felé fordult, kezeivel hátul a pultnak támaszkodva, arcán az öröm és a szenvedélyes ragaszkodás egyvelege volt látható.
Bár már nem tudta tagadni, hogy Rico egészen vonzó volt valamilyen szempontból, sőt, egészen szexi, és a maga módján még tetszett is neki, félt attól, hogy esetleg belé szeret. Ugyanis ezt nem lett volna szabad. Az nem mutatott volna jól.
Souza tisztában volt vele, hogy ez csupán egy éjszakás futókaland lesz, mégis ki akarta élvezni minden pillanatát, és úgy érezte, ismét talált valakit, aki előtt testileg és lelkileg szabadon kitárulkozhat.

– Ez... rohadt jó volt... – lihegte gyönyörtől megrészegült mosollyal, a tangából kibújó, mereven álló, sötétbarna, termetes cerkájával – Egész jó vagy, ahhoz képest, hogy...
– Igen. – zárta rövidre Leo, de hozzátette – Te is kurva jó vagy. Az a szemét meg sem érdemelt téged, ha ez megnyugtat.
Úgy tűnt, mintha Souza ettől elpirult volna, valamint szórakozottan beletúrt hatalmas, göndör sörényébe.

– Biztos... – kezdte feltenni ezt a bizalmas kérdést a 22 éves latino fiú a nála egy évvel fiatalabb, szőke aranyifjúnak, akinek arca szintén kipirult – Biztos, hogy nem akarsz velem igazából járni?     Leo-t felkészületlenül érte ez a kérdés. Fogalma sem volt róla, hogyan utasítsa ezt vissza olyan módon, hogy közben ne bántsa meg komolyan az érzéseit.
– Nézd, Rico... – kezdett bele Robins óvatosan – Nagyon jó veled, meg minden, de... én nem vagyok igazán olyan... mint te... mármint... igaz, hogy benned van valami, ami engem... nagyon beindít... érted... de mégis... ezt nem folytathatjuk. Másak vagyunk, másak a körülményeink... öhm... meg hát tudod, a szüleim nem igazán örülnének, ha megtudnák...
– Ne is folytasd. – szakította félbe megértően, kezével legyintve, arcán egy halvány, szomorkás félmosollyal – Nem örülnének, hogy egy olajos bőrű fiúval járnál kézen fogva. Hidd el, megértem.     A hangja látszólag semleges közönyt hordozott magában, de még is volt benne valami szomorú, ami miatt Leo szíve majd összeszorult.
– Hé! – kezdett bele már sokkal lelkesebb hangtónusban Rico, mintha az előbb semmi sem történt volna, miközben közelebb lépett hozzá, és tenyerét gyengéden Robins mellkasán tartotta támogatólag – Ne hervadj le miattam! Tetszel nekem, de valóban nincs közös utunk. De ez még nem jelenti azt, hogy véget ért ez az éjszaka. *Não. (Nem. ) Még csak most kezdődik. Úgyhogy vetkőzz, *meu coração (szívem), és megmutatom, hogy mire vagyok még képes.
Meglepő módon nem kellett tovább ösztökélni Leo-t. Lekapta magáról királykék színű, már átizzadt hawaii-ingét, majd a rövidnadrágjától és az alsójától is teljesen megszabadulva, már anyaszült meztelenül feküdt fel háttal az egyik összetolt, üres asztalra könyöktámaszban, szétterpesztett lábakkal, és ismét álló rúddal. Rico is lekapta magáról a mellényét és a tangáját, így modellszerű testének minden intim részlete szabadon láthatóvá vált.
Ő is felmászott az asztalokra, Robins fölé hajoló, felette közvetlenül guggoló testhelyzetben, kezeivel a fekvő mellkasán támaszkodva stabilan, lábait szétterpesztve. Leo álló hancúrlécet kezével az ujjaival kitágított ánusza felé fordította.
Ismét Souza-ban volt, aki ezek után, izmoktól feszes lábain rugószerűen fel-le guggolva riszálta izgató tomporát közvetlenül a szőke ifjú merev és síkos farkán. Rico segge Leo combjának, míg szabadon himbálózó rúdja és a hozzá tartozó herezacskó a hasának csapódott mindig, amikor súlypontját a fallikus képződmény elnyelése érdekében alacsonyra pozícionálta.
Újból felzendült a lihegéseikből, élvezkedő hümmögésektől, nyögésektől és örömsikolyoktól vegyes kórus. Az egyre vadabb és szaporább aktus közben az asztal meg-megnyikordult közben.
Olyan erővel és olyan elszántsággal lovagolta meg keményen Leo-t, hogy az eddig ilyen örömöket még nem tapasztalt.
A egyre vadabb szex közben egy percre sem vették le egymásról a szemüket. Bár szavaikban közömbösen álltak egymáshoz, szemeiken csalhatatlanul lehetett látni a szenvedély és a forró vonzalom szokatlan, de csodálatos csillogását.
Teltek a percek, teltek az órák, de ők megállás nélkül csak csinálták. Úgy közösült egymással ez a két fiatal fiú, mint két kiéhezett vadállatt.
Egyik fent, másik lent, aztán ennek a fordítottja következett.
Hajnali háromnegyed ötkor tértek magukhoz, az asztalon, egymás ölelésében, egymáson heverve, forró bőrük érintéseivel, egymás mély, igéző tekintetével találkozva.
Mind a ketten egymásra mosolyogtak. Aztán pedig, nem törődve avval, hogy hamarosan vége az egésznek, elcsattant közöttük egy újabb forró csók.
De az idő az idő, Leo-nak pedig mennie kell.
Miután nagy nehezen felkelt, gyorsan felkapta a ruháit, amik a földön hevertek. Rico is ugyanígy tett, mármint ha ezt ruházatnak lehet nevezni.
Miután idézőjelesen felöltözött, Souza az ajtó kulcsaival indult el a kijárat felé, hogy azt kinyissa, míg Robins felöltözve követte. A zár kattant, az ajtó nyithatóvá vált.
Most jött a búcsú.
Rico ezt mondta végül a távozni készülő Leo-nak:

– Hát... köszönöm a tegnapit. Hála neked, már sokkal jobban vagyok.
– Ja. Én is. – mondta mosolyogva, majd egymásra nevettek.
Ezek után Leo ezt mondta az alulöltözött brazil pultosnak:

– Amit tegnap mondtam, hogy az a barom nem érdemelt meg téged, azt komolyan mondtam.
Remélem... hogy találsz egy rendesebb palit magadnak...

– Én is remélem, hogy téged is megtalál az igazi. – kívánta viszont Souza.
Kissé bizonytalanul álltak egymás előtt.
Akkor... ennyi. Nem?
– Hát akkor... – sóhajtott fel végül Leo, majd lenyomva a kilincset indulni készült – Minden jót, amigo. – Leo! – szólt utána kissé bátortalanul Rico, majd egy ártatlan mosollyal ezt mondta – Tudom... hogy már vége, meg minden... de... megcsókolnál megint? Csak utoljára.
A szőke férfi elmosolyodott, majd behúzva az ajtó, gyengéden Rico arcára téve a kezét, szorosan magához húzva őt megcsókolta. Souza pedig izmos karjaival forrón átölelte őt közben.
Nehezére esett kiengedni szorításából a távozó Robins-t, de hát... akinek mennie kell...
Még utoljára a gazdag fiú kacsintott felé egyet, majd kitárva az ajtót elindult a kocsija felé.     Rico nagyot sóhajtva becsukta utána az ajtót. Még hallotta, ahogy a Porsche motorja hangosan felbőg, majd csikorgó kerekekkel elindul az útjára. Ezt követően, követve a napi rutint, felhúzta a redőnyöket, kitakarította a helységet, és elmosogatta a még piszkos poharakat.
Mosolyogva gondolt vissza a tegnap este betoppant, váratlan vendégre, Leonard Robins-ra, vagyis Leo-ra, miközben próbálta elfelejteni őt. Bár beletellett egy kis időbe, végül, ha nem is teljesen, de sikerült elfelejtenie.
Pontosan ugyanezen ment át Leo is drága sportautója volánja mögött ülve.
Eddig sohasem vonzódott úgy fiúhoz, mint Rico Souza-hoz. Helyesbítek. Eddig sohasem vonzódott úgy senkihez, mint őhozzá...
De ekkor lebeszélte magát. Nem lenne annak a dolognak jövője. Az csak egy futó kaland volt, egy kísérlet, ami bár jól sült el, nem folytatható.
Éppen ezért, hogy mind a kettőjüknek könnyebb legyen, remélte, hogy soha többé nem találkoznak.     A sors azonban teljesen máshogy gondolta.