Leo és Rico 2. rész - A medencésfiú

San Diego, La Jolla villanegyed.
Három hét telt el azóta az éjszaka óta.
Leo Robins a szülei villájának medencéje melletti nyugágyon sütkérezett fürdőnadrágban, kezében a Playboy aznap reggeli száma volt, aminek lapjait megkülönböztetett érdeklődéssel nyálazta át.
Látszólag sikerült megfelejtkeznie Rico Souza-ról.

– Leonard! Leonard Robins! Hol a pokolban vagy?! – harsant fel egy idegesítően éles hang a házból. A szőke ifjú azonban még a füle botját se mozdította erre a bántóan sipákoló felszólításra.
Egy alacsonyabb nővésű, festett vöröshajú, a túlzott arcplasztikától elcsúfított nőszemély tipegett ki a teraszajtón keresztül drága Gucci kosztümben és magassarkúban. Hangja parancsoló volt és rideg.
Mindazonáltal már nem tudott komolyabb hatással lenni láthatóan elkényesztetett fiára.

– Jó reggelt, anyám! – köszöntötte azt a kicicomázott és agyonsminkelt, valamikor szép nőt, de akkorra már csúf koboldot Leo.
Az idős Mrs. Robins azonban nem viszonozta fia látszólag szívélyes, de közben gúnyos köszöntését. – Te csak ne szemtelenkedj velem, fiacskám! – rázta meg fenyegetően a karomszerű műkörömmel rendelkező mutatóujját, majd így folytatja – Unom, hogy napokon keresztül csak itt sütkérezel, és nem kezdesz magaddal semmit!

– Mégis mit akarsz?! Mit csináljak?!
– Mit tudom én! Valami értelmes dolgot! Például dolgozhatnál apád ügyvédi irodájában!
– Minek?! Papírnyalónak?! Kösz nem!
A hölgyet ez a válasz látszólag teljes mértékben feldühítette.
– Szánalmas vagy! Hányok tőled! – zendült fel ismét anyja szidalmainak áradata, míg a fiatal férfi csupán csak a szemeit forgatta, beletemetkezve a magazin lapjaiba.
Ekkor a hölgy az éppen a helyszínre gyanútlanul betoppanó medencésfiúra mutatott. – Nézz csak rá! Ő legalább kezd magával valamit, veled ellentétben! Lehet, hogy nincs olyan kiváltságos helyzetben, mint te... és ráadásul bevándorló, de... legalább nem olyan puhány, mint te! Tanulhatnál tőle! – majd viselkedése hirtelen megváltozott, nyájas lett, amikor a a jövevényhez fordult – Áh, helóka! Hát itt vagy?!
Leo szemei kikerekedtek a döbbenettől, kezéből kiesett a magazin az ölébe, arca lesápadt, szája tátva maradt a meglepő találkozás miatt.
Rico állt előtte, fején naptól fakó baseball sapka, modellszerű, izmos, forró testén korall színű, kinyúlt, átizzadt, lyukas, ujjatlan fölső, amit egy rövid és szűk forrónadrágba tűrt, lábfejein tangapapucs. Egyik kezében egy üres, zöld műanyag vödör, a másikban pedig egy hosszú, műanyagrúdra szerelt hálót pihentetett az egyik izmos, széles vállán.
A ruhát leszámítva szinte pontosan ugyanúgy nézett ki, mint akkor éjszaka, főleg, hogy a jelenlegi öltözéke sem takart olyan sokat teste különböző tájékaiból. Úgy nézett ki, mint egy útcán ácsorgó hímprosti, aki mellékesen medencetisztítást is vállal.
Magán Souzán is látszott, hogy rendkívül furcsán érintette Leo felbukkanása, amikor látta őt a medence melletti nyugágyban feküdni. Izmos testével mereven és mozdulatlanul állt egy helyben, szemeinek tágulatai szintén a döbbenet jeleit mutatták, miközben bizonytalanul kapta oda a fejét az éppen barátságosan felé közeledő Mrs. Robins irányába, aki felé nyújtózva alacsony termetével meztelen vállára helyezte ráncos kezét.
Láthatóan az öreglányra igen pozitív hatással bírt a fiatal brazil fiú jelenléte, ez természetesen nem volt meglepő. Mind a nők és a férfiak számára igen vonzó volt Rico Souza, és Leo anyja különben is szerette titkon a nála sokkal fiatalabb férfiakat, noha vele még nem sikerült a leplezetlen flörtölésen kívül túljutnia, Leo pedig ennek az okát is jól tudta.
Ott voltak egy helyen, egy időpontban, az őket összetartó titok miatt szótlanul és feszéjezve. Remélték, hogy nem találkoznak újra, de ahogy látszott, ez nem jött össze.
Rico akkor is csönben volt, amikor Mrs. Robins kedélyesen elcsevegett vele, csupán udvariasan mosolygott, miközben próbált nem nézni Leo Robinsra, aki a kellemetlen helyzet hatására kikászálódott a nyugágyból, majd a teraszajtón keresztül betoppant a házba, egyenesen a konyhába, mert úgy érezte, hogy szüksége van egy erősebb italra. Souza egyszerre megkönnyebült a szőke férfi távozása miatt, ugynakkor viszont szomorú volt, mert titkon mindig szerette volna őt látni.
Leo is pontosan így érzett.
Egy negyed óra múlva Mrs. Robins elindult a kabriója felé, mivel egy drága és fényűző fogadáson kellett megjelennie a város egyik előkelő szállodájában, így aznap éjszaka nem is tért haza, míg férje és Leonard apja, Mr. Robins Sacramentóban volt konferencián. Miután a kicicomázott idős hölgy is elhajtott, csak ők ketten maradtak. Souza a medencét tisztítva, míg a szőke aranyifjú a konyha ablakának fedezékéből nézte őt.
Az anyjával való ismerettsége és az ingatlan területén való rutinos mozgása arról árulkodott, hogy Rico már régóta dolgozik szülei villájában medencésfiúként. Leo nem találkozhatott vele eddig, mivel csak nem rég költözött vissza a szüleihez, lévén, hogy eddig a barátnőjével egy lakásban éltek, azonban miután szakítottak, elkerült onnan.
Nézte, ahogy a brazil fiú, aki első talákozásukkor egy melegbárban dolgozott csaposként, elkezdi a munkát. Letette a vödröt, majd nekiállt a hálójával kiszedni a víz felszínén lebegő hulladékot. Nem egyszer kellett leguggolnia, vagy hajolgatnia munkavégzés közben, ezért olykor akarva-akaratlanul pont úgy hajolt vagy guggolt le, hogy hátsója kidomborodva, a rajta feszülő, szűk rövidnadrággal a konyhaablak felé nézett, amin keresztül Leo figyelte feszülten a lépéseit. Több méterre voltak egymástól, Robins mégis úgy érezte, mintha közvetlen közel érezné a brazil medencésfiú erotikusan izgató tomporát.
Fülledt meleg volt odakint, ezért Rico nagyon hamar megszabadult felsőjétől, és egy szál forrónadrágban és baseballsapkában tevékenykedett a medence körül. Egzotikus, kávébarna, adonisz teste felszínét a rajta lévő izzadtság csillogtatta meg. Méretes csomagja a két lába között pedig továbbra is szemtelenül kidudorodott alsóján keresztül. Néha teljesen elmerült a kéklő, klóros vízben úszó törmelékek és kosz kihalászásával, néha pedig bátortalanul vetett egy gyors pillantást a konyha nagy, üveg ablakára, mivel tudta, hogy Leo azon keresztül figyeli őt.
Leo gondolatban ismét visszatért a Kék Kakasba, ahol először találkozott Souza-val. Ismét felelevenedtek a közös, forró percek. Azok a percek, amikről közös megeggyezéssel szerettek volna megfelejtkezni. De megint ott volt előtte, szinte majdnem meztelenül, riszálva magát a kültérben, mintha Robins-t direkt provokálni akarta volna.
,, Talán követett... " – gondolta magában hevesen és elfogultan –, , De miért? Pénzt akar?! Megzsarolni?! Vagy csak szeretné, hogy érezzem rosszul magam, amiért otthagytam?! Én nem vagyok meleg! Én nem... "
Leo ekkor kirohant a házból, és indulatos léptekkel Rico felé trappolt, aki kissé bizonytalanul nézett föl rá. Megálltak egymás előtt, Robins azonban nem szólt semmit. Nem jött tőle semmi vádaskodó szidalmazás, vagy gyanakvó faggatózás. Látta a latin ifjú szemében, hogy ez a helyzet számára is spontán és furcsa. Barna szemeiből nem sütött semmiféle ártószándék, helyzetével nem akart visszaélni. A szőke hajú férfiú pedig már nem is tudta, hogy miért is haragszik rá.
Ismét fellobbant mindkettőjükben a kínzó vágy egymás forró közelsége iránt, melynek lángjait abban a bizonyos hajnalban pontosan ezen féktelen vonzalom rémisztő valósága miatt oltották el.
Ezért is tartották veszélyesnek újboli találkozásukat.

– Hát... te itt? – jött a bizonytalan kérdés Robins-tól.
– Igen. – bökte ki végül félénken, miközben a vele szemben álló kék szemeibe nézett – És... te?
– Én... most a szüleimnél lakom...
– Áh... értem... én meg... itt dolgozom... – Igen, azt látom.
Rico egyik kezével a kis háló nyelét görcsösen szorongatva állt előtte, szemeit bátortalanul lesütve, barna, egzotikus arca kipirult, vastag ajkai kérdően kört formáztak, másik kezével pedig beletúrt göndör sörényébe, teste kidulgozott izmai pedig néha görcsösen megfeszültek. Ugyanez zajlódott le Leo esetében is. Egy ideig szótlanul álltak egymás előtt a nap alatt, majd a kellemetlen és feszült csendet végül Souza hangja törte meg:

– Sajnálom.
– Mit? – jött erre a meglepett kérdés.
– Hát... tudod...
Leo egy ideig nézte őt, majd magatartásán változtatva, könnyedén és lazán csak ezt mondta:

– Nem kell sajnálni semmit, haver! Ez csak a véletlen műve, és... a francba is, örülök neked, Pedro!     Rico elmosolyodott, láthatóan ő is nagyon örült ennek a váratlan találkozásnak, és annak, hogy Robins szívéjesen fogadja őt.
– Rico, de ezen ne akadjunk fent. – javította ki már sokkal bátrabban.
– Ja persze, tudom. – vigyorgott komiszul Leo, majd egyik karját a brazil medencésfiú vállára téve beinvitálta a házba – Szomjas vagy?! Ezúttal én keverek neked egy italt, haver!     Souza felkacagott:
– Benne vagyok!
Bementek a házba. A konyhában Rico a pulton támaszkodott, míg Leo az ital ügyével volt elfoglalva. Közben kedélyesen és felszabadultan beszélgettek.

– Látom, sikerült megkedveltetned magad anyámmal. – mondta elismerően a szőke hajú, gazdag férfi – Ez nagy szó, csak vigyázz, mert legbelül egy kiéhezett sárkány!
– Szerintem kedves nő. – mondta a latin férfi. Leo erre felröhögött:
– Te nem ismered az igazi Mrs. Robins-t, amigo! A valóságban egy szívtelen boszorkány, aki lassan elsorvasztja a lelkedet. Ezt csinálta egész végig apámmal. De téged mégis kedvel. Csak nem...?
– Mi?! Nem, fúj! Nem az esetem, de ezt te is jól tudod. – hárított Rico.
Leonard erre csak mosolygott. Souza ekkor dirket kérdést vetett fel:

– És... hogy vagytok most... a barátnőddel?
– Szarul és változatlanul. – bökte oda rosszkedvűen, miközben kitöltötte a koktélokat – Még a lakásomba se mehetek vissza. Az a hülye kis kurva. Na és te? Találtál már valakit?
– *Sim. – mondta egy alig észrevehető félmosollyal, majd belekortyolt a poharába – Megismertem valakit. Bár nem tudom, hova fog ez kifutni, de eddig... *nada mal (nem rossz)...
– Legalább valamelyikünk jól járt, nem de, amigo?! – kacsintott Leo, majd egy húzásra kiitta a pohara tartalmát.
– Erősebb piád nincs, főnök?! – heccelte őt a brazil srác, igyekezve majmolni a szőke hajú fiú akkori viselkedését. Robins értve a poént elkacagta magát, de mutatóujját tiltón megrázta:
– Nem, nem, amigo! Ezt most nem játszuk el mégegyszer!
– Micsodát?!
– Hát... tudod...
Rico egy ideig értetlenül nézte őt, majd elmosolyodott, és nyugodt hangon ezt mondta: – Ugyan már! Nem fogok rád mászni, ha ettől tartasz. Csak egy görbe estét akarok a haverommal, *isso é todo (ennyi az egész). Különben is, én sokkal jobban bírom a piát, mint te.
Ezt az utóbbi kijelentést Leo egy kihívásként fogtva fel.

– Nem kéne neked más medencéjét tisztítani, vagy egy szál tangában italt keverni?!
– Ma este nem. Na! Töltessz, vagy mi van?!
És ittak, és beszélgettek órákon keresztül. Eddig teljesen elfelejtették, milyen jól is érzik magukat együtt.
Igazi barátra leltek egymásban.
A beszélgetés során rengeteg téma merült fel, azonban a Kék Kakasban történt szexről, továbbá Rico új barátjáról egy szó sem esett. Ezen két tényező valamiért kínos csendet eredményezett volna kettejük között.
Az égbolt már besötétedett, hűvös nyári éjszaka töltött be mindent, pont úgy, ahogy akkor, a bárban történtek idején. Éjjel 11-et ütött az óra. Leo és Rico az emeletre vezető lépcsőkön ültek egymás mellett, részegen vihorászva és a lépcsőfokokon fetrengve. Ekkor már minden kijött a szájukon, ami csak lehetséges volt. Már nem volt bennük semmilyen gátlás. Ilyenkor már azok a témák is felelevenedtek, amiktől eddig tartottak.

– Hahahaha!! Rico... amigo... ha... ha van már valakid... – így Leo, elterülve a lépcsőkön – akkor... akkor miért... miért nem vele vagy?! Meg... miért... miért nem mesélsz róla?!
Souza tétovázott a válasszal, miközben mind a ketten cigarettára gyújtottak. Láthatóan a brazil medencésfiú elszomorodott.

– Na! Mi van?! Szétmentetek, vagy mi?! – kezdett el faggatózni Robins.
– Nem, csak... – mintha félt volna a válasz kimondásától, de végül csak kihúzta azt a szájából – vele nem érzem úgy jól magam... mint veled... Tessék! Kimondtam! Most örülsz, *porra (bazdmeg)?!
Leo úgy nézett ki kívülről, mintha el sem jutott volna a tudatáig az előbb elhangzott vallomás. Pedig nagyon is felfogta.
Pontosan ettől félt.
Rico sokkal érzékenyebben folytatta:

– Lehet, hogy ezért most haragudni fogsz rám, de... egész végig abban reménykedtem, amikor megláttalak a medencénél, hogy talán... újra... érted...
Leo felé kapta a fejét.

– Te kis... – mordult fel kissé kapatosan, szemeit zavartan összevonva – Végig ez volt a terved?!
Souza lesütött szemmel bólintott.

– *Descuple. (Sajnálom) Nem voltam fair veled.
Úgy nézett ki, mintha a szőke hajú ifjú dühös lett volna

– Te rohadt kis... – bömbölte el magát hirtelen Robins, de a szidalmazás félbemaradt. Eldobta a már eloltott, félig elszívott cigarettát az ujjai közül, majd azonnal a mellette hátsó alkartámaszban fekvő Rico-ra vetette magát. Fölé mászva, csípőjét a fekvő brazil medencésfiű két behajlított lába közé, az ölébe ágyazta, egyik kezével rámarkolva a lába közötti csomagjára, a másikkal pedig az arcához ért, miközben ledugta a nyelvét a másik száján.
Ismét egymáson heverve, egymásba gabalyodva voltak a lépcsőn. Nedves, nyelves csók csattant, Souza Robins hátát ölelte át muszklis kezeivel, míg a felül lévő szőke ifjú felette ringatózva, kezeivel végigtapogatva az alul fekvő dögös, felforrósodott testét, érzékelve minden porcikáját és duzzadó izomzatának domborulatát. Ha nem lett volna rajtuk alsó, Leo ismét Rico-ba hatolt volna.
Bekövetkezett az, amitől eddig óvakodtak. De végül egyikük sem tudott uralkodni magán.     Levéve a száját Souza ajkairól, a két férfi egymás arcát egymáshoz közel tartva, egymás szemei igézetében fürödva néztek egymásra, egymás leheletét érzékelve a bőrükön.

– Rohadt egy szemét vagy, ugye tudod?! – sziszegte összeszorított fogakkal Leo, de arcán egyáltalán nem mutatkoztak a düh és a megvetés jelei. Mosolygott, és kék szemeiből sütött a féktelen, szenvedélyes vonzalom lángja. Rico barna szemeiből úgy szintén.
– Sajnálom, *companheiro (haver). – suttogta a brazil srác elérzékenyülve, de ő is mosolygott – Elgyengültem.
– Én is. – ismerte be már sokkal gyengédebben, belenyugodva a jelen helyzetben őt uraló, féktelen és vad vágy eddig ismeretlen súlyába.
– Akkor... – jött a kérdés a kreol fiútól – most mi lesz?
– Most? Szerinted mi következik most? – Mondd meg te!
– Vedd le a forrónacidat, és megmondom, szivi.
Egy kacér vigyor Rico egzotikus arcán, majd egy szapora alruházat levétel következett. Ezalatt Leo is lemászott Souza-ról, hogy ő is levegye a nadrágját, kiszabadítva ezzel merev, rózsaszín farkát. Mind a ketten lemeztelenedve, Robins újra elhelyezkedett a brazil medencésfiún, kemény és kétszeresére duzzadt cerkájukat egymáshoz dörzsölve. Rico szélesen rámarkolt Leo csupasz és feszes farára, a másik pedig az ágyéka környékén végigtapogatva keresgélt valamit, míg a másik kezét a göndör frizurába mélyesztbe simogatta őt. Ismét mély és nyelvpárbajtól gazdag smárolás következett. – Nem lenne... – szólalt meg ismét egy kérdés a világos hajútól – nem lenne kényelmesebb... ágyban csinálni?

– Azt hittem, már meg se kérdezed.
Leo lemászott róla, majd mind a ketten feltápászkodtak, és teljesen meztelenül, egymás kezét fogva elindultak felfelé az emeletre.
Robins szobája nagy volt, tele hatalmas ablakokkal, és luxus bútorokkal. Látszott, hogy nem régóta költözködött be, hiszen kint voltak még a kamaszkori poszterek és akciófigurák. A kilátás gyönyörű volt, a Csendes-óceán felett fehér fénnyel izzó telihold szinte már mágikus légkört teremtett.

– Azta! – ámuldozott Rico a helység láttán – Ez a szobád?! Nagyobb, mint a lakásom.
– Ugyan már! – helyezkedett el az ágyon Leo alkartámaszban és szétterpesztett lábakkal pózolva, álló rúddal, heccelve a partnerét – Ne mondd, hogy még soha sem jártál ehhez hasonló kéróban!
– Hidd el, még soha!
– Ne szédíts már! Másokhoz jársz medencét tisztítani hiányos szerelésben, alsónadrág nélkül, miközben egy melegbárban szolgálsz fel sört egy szál tangában?! Biztos volt még néhány gazdag faszi, aki rád mászott, nem?!
– Seggfej! – vágta rá Rico, de egyáltalán nem megsértve, arcán továbbra is azzal a kedves és ragaszkodással teli mosollyal.
– De most komolyan.
– Szóval most lekurváztál, *meo coracão (szívem)?! – tette csípőre a kezét a kreol bőrű fiú csupaszon, előtte megállva, sötétbarna, vastag és hosszú dorongját ide-oda himbálva.
Leo azonban erre már nem válaszolt.
Souza nyugodt mosolyával Robinsra mászott, beleülve lovaglóülésben az ölébe és csípőjét izgatóan táncoltatta a másik péniszén. Törzsével ráfeküdve, arcával az övéhez odahajolva, göndör fürtjeit ráborítva nézett vele szembe, és halkan ezt búgta neki komolyan:

– Csak hogy tisztázzuk, *loiro (szöszi). Nem tudom, hogy most mit gondolsz rólam, de attól még, hogy tangát viselek a pult mögött és kiganézom a gazdagok medencéjét, még nem jelenti azt, hogy mindenkivel csak úgy lefekszem, mint egy olcsó ringyó.
– Nem így értettem...
– De igen. – folytotta belé a szót, miközben egyik kezével gyengéden átfogta a nyakát. Robins farka ettől még keményebb lett – És csak hogy tudd, rajtad és a pasimon kívül senivel sem dugtam. Tudod miért?!
– Nem...
– Mert hiszek az igaziban. És remélem, hogy megtalálom.
– És... most... megtaláltad?
Rico egy ideig hallgatott, majd ezt mondta, rányomva egy gyors csókot Leo ajkára:

– Azt majd meglátjuk.
Ekkor altájékát lecsúsztatta Robins öléről, majd elkezdte széttárni annak hátsóját, felfedve maga előtt Leo ánuszát.

– Te mit csinálsz?! – kérdezte a szőke srác izgatottan. – Most meglátod, hogy ki lesz közölünk a kurva.
A következő percben Robins hatalmas feszültséget kezdett el érezni a végbélynílásában, és ez kihatott az egész altájékára is. Eddig még soha sem érintette más férfi pénisze az ő seggjukát. Most Souza járatta a farkát benne, mélyen, durván és megállíthatatlanul. A kreol viselkedése azonnal megváltozott, vad volt és heves, a szűzies félénksége és nyugodtsága, valamint jámbor, érzékeny természete azonnal elillant. Kíméletlenül igázta le partnerét a saját ágyában, kicsikarva belőle a vékony és hangos sikoltásokat és nyögéseket.
Úgy érezte, hogy Rico felröpíti őt a csillagok közé, amik őket bámulva csillogtak be a nagy kiterjedésű ablaküvegeken keresztül. Látta a felé magasodó, latin medencésfiú kiéhezett és vad tekintetét, ahogy felette hintázik, miközben érezte az egész, forró testét, ahogy az teljesen betemeti őt.

– Ahhhh, ahhhh... húhhh... de szűk vagy... – lihegte felé mélyen búgó hangon Souza.
– ÁÁÁÁÁÁÁHHHHHH... ÁÁÁÁÁÁHHHHH... uhhh... ahhhh... sze-szeretlek...
– Mi?! – szakította meg az anális ostromlást Souza, közel hajolva Robinshoz, aki élvezetektől megrészegült tekintettel nézett vissza rá – Mit... mit mondtál az előbb?!
– SZERETLEK!! – üvöltötte teli torokból, majd magához húzva őt, a felette lévő tarkója mögött kulcsolva a kezét, hogy most valódi érzésektől vezérelve csókolhassa meg. Közben Rico rémült szemekkel vett részt ebben passzívan, mialatt a két test tartós egybeolvadásának és egymáshoz való ütközésének és surlódásának köszönhetően mind a ketten egyszerre élveztek el. Souza farkából kilövellő váladék szinte teljesen betöltötte az egész végbélnyílást, míg a Robins rúdjából ejakuláló végtermék a hasán kötött ki.
Rico kihúzta elernyedt fütykösét Leo pirosra kúrt ánuszából, majd fáradtan elterült mellette hason fekve. A szőke srác közben teljesen kielégítve, örömmel teli mosollyal nézte a plafont.
Már nem volt kérdés. Rico-hoz való vonzalma sokkal komolyabb volt. És ettől láthatóan Souza megijedt. Fáradt, mély lélegzetvételekkel, de továbbra is döbbent arckifejezéssel nézte a mellette fekvő, láthatóan teljesen szerelmes partnerét.

– Miért mondtad ezt az előbb? – kérdezte végül a kreol medencésfiú.
– Micsodát?
– Hát... azt hogy szeretsz...
Leo arca is elkomolyodott. Mintha ő sem értette volna az előbbi, teljesen őszinte vallomását.

– Nem... nem tudom. Biztosan kicsúszott.
Rico azonban ettől nem lett nyugodtabb. Zaklatott volt.
Felkelt a szétgyűrt ágyból, majd elindult kifelé a szobából, le a lépcsőn a nappaliba, összeszedve a ruháit. Robins nem értette az egészet, és kérdő tekintettel indult utána.

– Most meg hova mész?
– Ez... ez nagy hiba volt... igazad volt... nem... nem lett volna szabad... – hebegte a brazil fiú, miközben felkapta magára a ruháit – Ezt nem csinálhatjuk...
– Mi?! – értetlenkedett Leo, miközben felkapott magára egy köntöst – Valami rosszat mondtam?
– Nem, csak... Leo, azt mondtad, hogy szeretsz. Ne tagadd, hogy belém zúgtál.
– És akkor mi van?!
– Hát... nem lehet! Nekem... nekem barátom van, téged meg a szüleid kicsinálnak, ha megtudják, hogy velem kefélsz, és... még csak nem is ismerjük egymást igazán...
– Szarok rá! – horkant fel hirtelen Leo – Szarok mindenkire! Igazad van, kurvára beléd zúgtam, de... ez... jó érzés. Sohasem voltam még ennyire boldog úgy, mint veled. Én sem értem magamat, de... úgy érzem... kellesz nekem... fúj, de giccses... bassza meg! Akarlak, és kész! Kérlek. Kérlek, ne menj el!
– Jó! – vágta rá keményen – Akkor bemutatsz a szüleidnek?!
Robins ekkor lesápadt, szája tátva maradt, hebegni kezdett valamit bizonytalanul. Úgy tűnt, erre még nem szánta el magát. Souza számára ez egy kiábrándító és mindent eldöntő válasz volt. – Sejtettem. – morogta, majd kiviharzott a teraszajtón, és felkapva a földre dobott felsőjét és a felszerelését elhagyta a luxus ingatlan területét.
Ismét elváltak az útjaik.
Leonard Robins egyedül maradt a hatalmas villában, egy szál köntösben, a nyomasztó csönddel, és az együtt töltött percek friss emlékének kínzó terhével.
Rico Souza gyalog sétált a járdán az utcalámpák által biztosított félhomályban, miközben az egyik szeméből folytak a könnyek.
Ismét remélték, hogy nem találkoznak újra egymással.