Leo és Rico 4. rész - A tánc

Az iménti, valósághű álom okozta élmény után Leo Robins az előzőeknél is elszántabban kezdte el keresgélni Rico Souza-t, noha arról nem tudhatott, hogy maga Rico is ugyanígy kezdte el keresni őt. Mindkettőjük számára a taxiban lévő forró jelenet, valamint az akkor kimondott szó olyan volt, mintha valóban megtörtént volna, noha arról már valóban nem volt tudomásuk, hogy az akkor kimondott vallomás valóban eljutott-e a másikhoz. Mindenesetre megindult az egymás utáni keresés, és azelőtt San Diego még soha sem tűnt olyan végtelenül hatalmasnak, mint akkor.
Souza bejelentés nélkül, amikor senki sem tartózkodott otthon, benézett a Robins rezidenciára. Szomorúan kellett konstatálnia, hogy a szőke hajú fiú azóta elköltözött onnan. Talán megkérdezhette volna az anyját, akivel eddig jó viszonyban volt, ám félt attól, hogy az majd gyanakvásra fog okot adni, így Leo-ra való tekintettel nem kockáztatott.
Leo pedig szinte majdnem minden elképzelhető helyen kereste őt, de mint eddig, most sem járt sikerrel.
Teltek a napok és a hetek, aztán pedig a hónapok. Ezalatt a szenvedélyes vágy hajtotta keresgélés lassan ismét kezdett kihunyni. Hamarosan kezdtek elindulni a továbblépés ösvényén. Rico a jelenlegi két munkáját végezte tovább. Napokkal ezelőtt szakított a barátjával, mivel... hát már nem igazán volt működőképes a kapcsolat a brazil szépfiú belátása szerint, kár tagadni, továbbá a benne lévő maradék remény miatt, hogy valamikor találkozni fog Robins-al. Hogy milyen végkimenetellel zárult ez a szakítás, azt nem igen lehetett tudni.
Leo pedig végül mégis rászánta magát, és munkát vállalt az apja ügyvédi irodájában, majd egy külön lakásba költözött. Próbált másokkal ismerkedni, főleg lányokkal, de senkivel sem volt számára olyan, mint Rico-val. Ennek köszönhetően kapcsolatai nem voltak tartósak.
Így élték tovább az életüket, amíg el nem jött 1989. augusztusa.
Estefelé járt az idő. Leo az irodában ült, és az asztala fölé hajolva böngészte a különböző jogi esetekről szóló aktákat, amiket később katalogizált. Nem volt egy kiemelkedő foglalkozás, de jogi diploma híján ennyire futotta. Mindenesetre a brazil srác tapasztalatait, valamint a vele való eddigi, belsőséges találkozásai megtanították arra, hogy milyen kemény munkát végezni.
Azóta már egy másik Leo Robins ült az íróasztal mögött. Felelősségteljes lett és empatikus, az a két tulajdonság, amivel eddig nem igen rendelkezett. Szerényebb lett és nem folytatott pazarló életmódot (noha még így is sok pénze volt), mindennapi munkaruhája a sportöltönye volt, egy impozáns, de az eddigiektől eltérően egyszerűbb lakásban lakott a város központjában, egyedül csak a Porsche 911-éről nem mondott le.
Néhány kollégájával, akikkel ez idő alatt sikerült összebarátkoznia, úgy döntöttek, hogy kifújják a gőzt valahol, de nem egy szolid, és számukra unalmas szórakozóhelyen, hanem egy... sokkal izgalmasabban.
A korzón lévő Los Mexicanos bárban mint mindig, zajlott az élet. Dübörgött a flamenco, fűszer szag és fülledt forróság terjengett a levegőben. Teltház volt, ennek a zsibongása töltött be mindent.
Mindenki számára izgalmas hely volt, csak Leo Robins számára nem.
Hamar elindult onnan, az új barátai pedig észre se vették, hogy elment. Zsebre dugott kézzel, cigarettázva sétált végig az éjszakára üres korzóm, a csillagok és a sápadt hold fent volt a tiszta égbolton. A tenger felől érkező, hűvös szellő vegyült a kaliforniai éjszaka forróságával.
Pont úgy, mint azon a két éjszakán.
Sétája közben a járgánya felé egy másik neonfeliraton akadt meg a szeme.
,, Forró Amazonas. Egész éjszaka nyitva. "
Hogy pontosan mi is volt ez a Forró Amazonas, azt nem tudta, bár voltak sejtései. Pont ezen sejtelmek miatt kezdett érdeklődni iránta. Odalépett a bejárati ajtóhoz, és ki akarta volna nyitni, de az zárva volt. Rendkívül furcsának találta az egészet, ekkor azonban megakadt a szeme egy cirádás betűkkel kiírt táblán:
,, A bár éjszakai vendégei az oldal bejáratot használják, technikai és jogvédelmi okok miatt. "
Leo furcsállta ezt, de végül követte a kifüggesztett utasítást. Deja vu érzése kerítette hatalmába, jelen esetben csupán annyi volt a különbség, hogy józanabb volt.
Az épület melletti sikátorból lehetett az oldal bejáratot megközelíteni. Rejtett volt a kint sétálók számára, és Robins később megértette, hogy ez miért is előnyös. A keskeny, kétszárnyú ajtó előtt egy kigyúrt, kopasz, sötét bőrű kidobó férfi magasodott keresztbe tett, muszklis kezeivel, míg előtte egy csak fiatal fiúkból álló párocska állt, bemenetelre készen. Öltözékük testhez feszülő volt, egymást átkarolva ácsorogtak a hatalmas verőember előtt, mint a szerelmesek, hogy az beengedje őket. Ekkor tudatosult benne, hogy milyen hely is ez pontosan, ennek ellenére nem fordult vissza.     Miután azok ketten bementek, magabiztos léptekkel elindult a kis bejárat felé, de a hatalmas jegyszedő elállta az útját.

– Hé, hé, hé! Hova, hova?! – emelte elé hatalmas tenyerét megállásra kényszerítve őt.     Leo nyelt egyet, hiszen a férfi egy csapással elintézhette volna őt, majd hebegve felnézve rá megszólalt:
– Sz-sze-szeretnék bemenni.
– Van meghívód? – dörmögte ijesztően mély hangtónusban.
Persze, hogy nem volt, de szerencsére Robins tudta, mit kell ilyenkor tenni. Elővett a nadrágja zsebéből néhány gyűrött zöldhasút, majd meg legyezgette ezeket a fekete óriás arca előtt.

– Itt a meghívóm.
A drabális ajtóőr ábrázata ellenséges és vészjósló dühöt közvetített. Leonard ereiben ekkor megfagyott a vér.

– Tudod, kivel szórakozz, kis csíra! Ilyen hülyének nézel?!
– Mi?! Nem, én nem! – mentegetőzött a szőke ifjú, de megőrizve a maradék lélekjelenlétét, kikapott a zsebéből még több bankót. Ezzel viszont csak még jobban magára vonta az óriás haragját. – Ez nem így megy,,, Hófehérke"! Ha nincs meghívód, nincs belépés! Máskülönben húzd el innen a kis fehér seggedet, ha jót akarsz magadnak! Meghívó, vagy húzz el...
– Nyugi, Lucky! Velem van! – szólalt meg a nagydarab háta mögül egy ismerős hang portugál akcentussal. Az arrébb állt, így Leo megláthatta hirtelen felbukkanó megmentőjét.
Robins lábai szinte majdnem megrogytak, amikor ismét meglátta Rico Souza-t, most már valódi életnagyságban. Ugyanígy volt ezzel ő is, akinek egzotikus arca azonnal felragyogott a nem várt találkozás végett. Szürke, olcsó és kissé izzadt melegítőben volt, mintha az edzőteremből lépett volna ki.

– Ismered a pubit, Souza?! – kérdezte a hatalmas jegyszedő zavart tekintettel.
– Hát persze. – mondta elragadó mosollyal és boldogan búgva Rico, majd a helyzet váratlansága miatt megdermedt Leo-hoz lépett, és bármiféle kérdés nélkül azonnal lesmárolta, egészen hosszan, szinte már provokáló módon, majd elhajolva tőle szenvedélyesen átkarolta őt, és az ajtónállóhoz fordulva folytatta – Csak most jár itt először, még nem ismeri a szabályokat. De ma este... – és ezeket már szexuálisan felajzva mondta – mindent meg fog tanulni. Ugye, bébi?!
Leo pedig olyan fejjel, mintha részeg lett volna állt a forró közelségében, titkon hatalmas ujjongásban törve ki. Eddig kereste, és most megtalálta.
A nagydarab verőember gyanakodva nézett rájuk, és mivel látszott, hogy nem közéjük való volt, egy valamiféle undor is megjelent az arcán.

– De ha kiderül, hogy zsaru, mindkettőtöket kipicsázlak! – dünnyögte fenyegetően, majd az egyik kezét meglengetve engedte be őket.
– Köszi, Lucky! Jövök neked eggyel. – mondta Rico diadalittas hangon, és miközben belemarkolt a szorosan mellette lévő Robins tomporába, bementek a szűk, félhomályos bejáraton. Pont úgy, mint az előző páros.
Leo úgy érezte magát, mintha be lett volna drogozva. A szíve úgy kalapált, mint még soha, a lábából majdnem kiszökött az erő, lassan már Souza izmos és széles vállán támaszkodva ment végig a sötét, szűk folyosón, miközben valahonnan tompán dörömbölt a vad, egzotikus ösztönöket felszabadító zene. Félt tőle, hogy ez is valamiféle perverz álom lesz csupán, de nem az volt. Mindeközben, bár nem látszott rajta, de pontosan ugyanígy érezte magát Rico is. Csak úgy folyt róla az izzadság, ahogy becsempészte a szőke ifjút.
Amikor már nem bírta tovább a levegőben terjengő feszültséget, a brazil srác odanyomta a falhoz Leo-t, két izmos kezével támaszkodva körbe zárva őt vallatólag, és egészen közel hajolva hozzá mormogta halkan:

– Mit keresel itt?!
– Én csak... – válaszolt volna Robins, de nem tudta befejezni, mert Souza azonnal betömte szenvedélyesen a száját a sajátjával.
Testeik ismét egymásnak feszültek, egybeolvadtak, kezeikkel egymás, szexuálisan érzékeny és felhevült részeit fogták.
Bele vágnak?! Mi az hogy!
Amikor már ismét eltávolodott a két ajak egymástól, Rico mély lélegzetvételek kíséretében, szerelmes mosollyal az arcán súgta ezeket Leo fülébe:

– Most nincs időnk. Te menj be oda! Én is mindjárt jövök.
Azzal elrohant a szűk és sötét folyosó egyik irányába, majd belépett valahova egy keskeny ajtón keresztül, és bezárta azt maga mögött.
Robins az intim percek után kábán támaszkodott háttal a falnak. Ismét kemény volt a farka a nadrágjában, csak úgy feszítette szét az erekciója a ruha anyagát, miközben a testét ismét elöntötte a vágyakozó forróság. Kissé bátortalan léptekkel ment be a függönyön keresztül, oda, ahonnan hangosan szólt a banzáj.
Félhomály volt bent, a villogó fények segítségével próbálta elnavigálni magát a kis színpadok között, amikhez elengedhetetlen kellék volt a rúd, amin hajszálvékony valamit viselő, csupasz, olajozott testű, izmos férfiak lejtettek erotikus táncot. A kis emelvények körül csorgó nyálú kanok csápoltak, lóbálták a dollárosaikat vagy magukhoz nyúltak. Néhányuk a kezükben szorongatott pénzköteget a tangájukba dugták. Máshol puha fotelekben ketten-hárman hevertek egymáson ruhátlanul, és őrült módon csinálták. Mások az aznap estére bérelt táncosaikkal vonultak be karon fogva egy kis szobába. Az egzotikus zene élvezkedő nyögések kórusával volt kiegészülve.     Tanácstalanul torpant meg a tágas és sötét kéjbarlang közepén, tág, ijedt szemekkel nézve körbe, néhol elkapva a mellette elriszáló táncosfiúk tekintetét.
Zavarba jött.
Ekkor a zene elhalkult, és egy mély férfihang színpadias stílusban szólalt meg a hangfalakon keresztül. A felkonferálás az est,, attrakciójának" szólt, a Amazonas Hercegének.
A helység közepén lévő színpadon hirtelen vakító fények gyúltak, majd ismét megszólalt a zene. Az emelvényre fellépett valaki. Pucér, barna és dögös, izmos testét csillám borította, termetes férfiasságát csupán egy vékony és alig elfedő, sötétzöld tanga takarta el, ami szintén csillogott a fényben. Arcán egzotikus, trópusi növényekkel és madár tollakkal díszített maszk volt, ami csupán a szemét takarta el.
Már tudta, hogy mit takart az a leharcolt és izzadt melegítő.
Mindenki ujjongott, élvezkedően nyögdécselt és kúrjongatott, amikor meglátták, és azon nyomban odasereglettek köré. Leo Robins pedig azonnal felismerte benne Rico Souza-t, aki a merész rivaldafény ellenére is őt kereste a szemeivel. Járása határozott volt, ritmusos, csípőjét ide-oda riszálta, ahogy a színpad közepén lévő rúdhoz lépett.
És ekkor megkezdte a táncot. Megragadta a rudat, a szexuálisan kiéhezett nézőknek háttal fordult, majd izmos combjait széttárva leguggolt, formás, kerek és feszes, csupasz seggét kidomborítva feléjük. A tompor besüppedő, középső vonalában, a széttárt, markolgatásra termett, csillámporos ülőgumók között, a tanga cérna vékony szála mögül a heréi és az ánusza is kilátszott, utóbbi szinte majd befalta a ruha anyagot.
Mozgása olyan volt, mint egy párducé, olyan hajlékony volt ez a forró, csupasz test, hogy az tagadhatatlanul felébresztett az ott jelenlévőkben egyfajta zabolátlan kéjvágyat. Leginkább Robins-ban, aki ráadásul személyesen is ismerte őt.
Közben Rico csábosan hátranézett félig a válla felett, továbbra is a barátját keresve, persze ezalatt egyszer sem hagyta abba a rúdtáncot. Láthatóan egészen rutinosan csinálta, igaz, ez a brazilok számára akár néptáncnak is nevezhető, legalábbis ő így gondolta.
Volt, amikor felegyenesedett, és hátát a rúdnak nyomva ismét leguggolt, lábait közben széttárta, és a tangán keresztül himbálódzó csomagját az alteste erotikus mozgatásával fel-le rázta, izmos törzsével harmonikusan követve a mozdulatot, mint egy anakonda. Ekkor mindenki őrült módjára sikoltott, majd megvesztek a közelükben lévő, elérhetetlennek tűnő test iránt.
Majd ezt követte az a mutatvány, amikor combjait keresztbe fonva a rúd körül, az egyik kezével kapaszkodva pördült meg a tengelye körül, majd végül fejjel lefelé fordulva, lábait szélesen ketté tárva teljesítette be a csúcspontot.
Észveszejtő látvány volt a szőke srác számára, és remélte, hogy ez már tényleg a valóság, és nem csak egy álom.
Ekkor lepördült a rúdról, majd minden rejtett porcikáját megmozgatva, ritmusosan és sokat mutatóan, erotikus izgalmat teremtve kezdett el vonaglani a nézökhöz. Izmok feszültek és ernyedtek el különféle mozdulataiban, volt, ahol domborított, volt, ahol pedig homorított teste hajlékony és veszettül kívánatos részeivel. Arca egyik felét, bár továbbra is eltakarta az egzotikus maszk, de még így is fel lehetett benne ismerni a vad, félisteni szépséget, amivel mindenkit megigézett.
Úgy nyúltak és kaptak utána, mint egy értékes bálvány után.
Leo nem törődve senkivel és semmivel, átverekedte magát az előtte csápolókon, az emelvény szélének támaszkodva nézett fel rá. Rico, az Amazonas Hercege pedig, mintha ez is a koreográfia része lett volna, a szokásos mély és szétterpeszkedős módon elé hajolt, fehérneműje alatt leselkedő vadként megbújó farkát alteste riszálásával felé rázogatta, itt nem megszokott módon egészen közel. Behajlított, szélesen tartott, sportos lábain stabilan helyezkedett el előtte, ölét előre-hátra mozgatta, szinte már provokálóan, teljes, atletikus törzse kígyószerűen imbolygott, izmos karjait pedig a tarkója mögött kulcsolta össze, miközben a bicepszei megfeszültek.
A maszk résein keresztül nézett le rá, és szemeiből még így is fel lehetett ismerni csábító szándékát, ami a nagy, lassan már önmagából kivetkőzött tömeg ellenére is teljes egészében felé irányult. Robins pedig, mint a megbűvölt préda tekintett fel rá áhitatosan, tátott szájából pedig lassan kezdett ki folyni egy aprócska nyálcsepp.
Amikor már a benne lévő, vad vágy hajtotta ösztöne unszolására eltökélte, hogy megragadja a brazil rúdtáncos fiút ott, ahol csak éri, és kisajátítva őt saját magának elhurcolná őt innen, hogy innentől csak és kizárólag az övé legyen, Rico a végszóra felpattant, majd elindulva az öltözőbe vezető ajtó felé, formás, feszes seggét búcsúzóul megrázta a többieknek (még a női kollégái számára is példaként tekinthető módon), majd rugalmas léptekkel elhagyta a színpadot.
Ezt követte a következő felvonás, amiben már két alulöltözött táncos szerepelt, és a legtöbb, intim mozdulatot egymáson mutatták be dübörgő, állatias zene kíséretében. Leo-t azonban ez már nem izgatta.
Csak is Rico Souza érdekelte.
A tömegen átverekedve magát, néhány kéretlen fenék markolgatás kíséretében, oda evickélt a bárpulthoz, és az ott szorgoskodó csaposhoz lépett, aki szinte hasonló módon volt felöltöztetve, mint az említett kreol bőrű barátja akkor, a Kék Kakasban, hátha tudja, hogyan lehet személyes találkát kérni az Amazonas Hercegétől. Az pedig meg sem várva a kérdés végét, már azonnal válaszolt is készségesen. A csapos szerint egy Ramone nevű fickót kell felkeresnie, aki bejuttathatja őt a táncoshoz, aki ezen a helyen valóságos sztárrá válhatott.
Meglepően hamar sikerült megtalálnia azt a bizonyos Ramone-t, aki szolgálatkészen elvezette őt a VIP szobába, miután Robins meglebegtetett előtte néhány zöldhasút.
Egy sötét terembe tessékelte be, majd azt mondta, várjon itt, amíg a herceg, vagyis Souza meg nem érkezik. Ezt követően pedig az rázárta az ajtót. Vaksötét volt bent.
Csend volt, a kinti, pornófilmbe illő előadás, a mindent betöltő zene és a tomboló tömeg zaja tompán és halkan visszhangzott a falakon keresztül.
Az orra hegyéig sem látott, majd miután egy közeledő hangot hallott egy bizonyos irányból, elindult afelé, de ehelyett sikerült orra buknia. Bár nem vérzett a szaglószerve, de elképesztően sajgott, az őt eddig bizsergető szexuális vágy pedig egy percre elillant.
Ekkor valaki felkapcsolta a villanyt, aminek fénye egy takarosnak tűnő helységet fedett fel előtte, tele trópusi növényekkel, közepén egy szintén pálmalevelekkel díszített, baldachinos ággyal. Az ágyon pedig ott ült Rico Souza, pontosan ugyanolyan külsőben, ahogy az előbb a rúdnál mutatkozott. Hátsó kartámaszban, szétterpesztett, csupasz lábakkal, közszemlére kitett doronggal fogadta őt az ismeretlen dzsungelek dögös örököse. Ekkor levette a maszkot, közben afro-szerű fürtjei gyöngyszerűen a homlokán gördültek szét két irányba, a kellék levételekor a teljes, kócos sövényzet megrázkódott. Arcán ott sugárzott az újbóli találkozás okozta öröm, a már-már szerelmes, áhítatos tekintet, és a mindent felperzselő vonzalom észvesztő, férfiúi szempontból is bájos arckifejezése. – Na?! Milyen voltam?! – jött a kacér kérdés Souza-tól, miközben az ágyon ülve megtáncoltatta a csípőjét. Mosolya felfedte a félhomályos, kékes derengést adó fényben ragyogó, fehér fogsorát.     Leo már meg is felejtkezett az orrfájásáról, és a nadrágjában ismét megduzzadt valami. És jól láthatóan Rico-éban is. Az övét még jobban észre lehetett venni, már majdnem kibújt a tanga alól.
A helység, amiben csak ketten voltak, egyre fülledtebbé vált.
– Észbontó. – válaszolta azzal az egy szóval, ami neki abban a percben eszébe jutott.
A brazil ifjú, aki eddig már volt pultos, medencetisztító, taxisofőr, rúdtáncos és még ki tudja mi, keresztbe téve a lábait magához hívta őt. Az pedig továbbra is négykézláb, a földön kúszva közeledett felé.
A felül lévő csupasz lábfejét az előtte térdelő Robins felé mozdította. Az pedig gyengéden kézbe vette, simogatni kezdte, majd odahajolt hozzá, és elkezdte azt hatalmas mohósággal szétnyalni és csókolgatni. Nyelvével érintette a teljes, meztelen, kicsivel világosabb pigmentáltságú talpát, a bokáját és a sípcsontja alsó részét is, valamint szájába vette az ujjait is egyenként. A szájjal való kényeztetés olyan izgató hatással volt Rico-ra, hogy az egyik kezével előkapta a kétszeresére duzzadt lécét, majd vadul elkezdte azt rázogatni. Ugyanígy tett Leo is, aki szintén kiszabadította nadrágja alól a férfiasságát, és ő is elkezdte kiverni.
– Hiányoztam?! – jött a kérdés a kreol táncosfiútól élvezkedése közben, mire válaszul a szőke srác szintén élvezkedve hümmögött, miközben nyelvével a talpát nyalta.
Ezt követően felugrott, majd mohó kapkodásban szabadult meg a ruháitól. Rico közben sóvárgó tekintettel harapott bele az alsó ajkába. Hiányzott neki Leo csupasz testének számára igen kívánatos látványa.
Mikor már anyaszült meztelen volt ő is, szabadon álló, rózsaszín falloszával együtt rávetette magát az ágyon hívogatóan pózoló Souza-ra. Fölé hajolva rá mászott, a két fiatal teste ismét egymásba gabalyodott és összeolvadt, minden lehetséges porcikájukkal egymáshoz surlódva és dörgölőzve. Rico a két bokáját keresztezte Leo derekán, karjait pedig a tarkója mögött fonta össze, ezáltal sikeresen magára húzva őt. Robins pedig egyik kezével szerelme egzotikus arcát simogatta, míg a másikkal a farába markolt, miközben szüntelen végzett közvetlenül rajta erotikusan hullámzó mozdulatokat, aminek következtében a baldachinos ágy nyikorogni kezdett. Forró volt ebben a szorosan közrezárt pózban, amiben egymásba fonódtak, de pont erre a forróságra vágytak már hónapok óta.
Ha akarta volna, Leo azonnal belé hatolhatott volna, de ekkor még csak az előjáték egy bizonyos fajtája zajlott kettejük között, amikor a két fiú erektáló pénisze szüntelenül egymásnak surlódik. És különben sem akarta volna csak úgy felnyársalni őt anélkül, hogy nem tesznek egymásnak szívből jövő, őszinte vallomásokat, és szenvedélyes ragaszkodásból kovácsolt ígéreteket. Hiszen neki nem pusztán Rico szexi teste hiányzott, hanem... maga Rico is. A barátja... nem, a legjobb barátja... aki addigra már több volt, mint barát. Souza is pontosan így volt vele, és úgy érezte, szeretne újra beszélni vele, mielőtt mindkettőjükön elhatalmasodik vad és féktelen, állatias ösztöneik. Tudni akarta, hogy mi van vele, hogy valóban kereste-e őt a legutóbbi elválásuk óta, el akarta neki mondani, hogy minden éjszaka róla álmodott, hogy kereste mindenütt, és hogy soha többé nem akar elszakadni tőle. Végül ezt mind el is mondta, miközben Leo Rico-n feküdt, és ő is ugyanígy tett. Ekkor sem siették el, hiszen ismét csak ekkor esett le nekik, hogy mennyire szeretnek egymással beszélgetni. Eközben az arcuk között lévő távolság miliméterről milliméterre csökkent, míg végül elcsattant ajkaik között egy forró csók, majd ismét eltávolodott egymástól a két fej, egy újabb beszélgetés, még egy csók, ismét a jókedvű, dumálás, majd ezek kombinációi csókkal vegyülve, azt egy hosszú, közös, meghitt hallgatás követte, miközben egymáson hevertek szerelmesen.
Aznap este nem szexeltek, noha minden körülmény adott lett volna rá. Ám végül úgy döntöttek, hogy az így nyert közös órákat arra használják fel, hogy ki élvezik egymás nyugtató jelenlétét, és megbeszélik, hogy innentől hova tovább.
Abban biztosak voltak, hogy a közös jövőről való elképzelésüket együtt akarták meghozni, úgy, hogy abban mind a ketten szerepelnek benne. Amikor viszont nem jutottak ebben a kérdésben semmire, csak együtt hallgattak, karjaikba egymást zárva, gondolván arra, hogy lesz, ahogy lesz. A fő az volt, hogy most már soha többé nem akartak egymástól elválni.     Ekkor kezdődött el a közös, izgalmas életük.